Zarándi 16 esztendős korában kezdett vívással foglalkozni, s 52 éve tevékenykedett trénerként. A TF-en szerzett edzői oklevelet, majd ugyanott később címzetes egyetemi docens lett. Több sportágtörténeti, illetve kard-szakkönyvet írt, s kidolgozta az edzőképzés új tematikáját.
1958-tól állt az Újpesti Dózsa, illetve az UTE alkalmazásában, ebben a klubban gyakorlatilag ő teremtette meg a kardvívás alapjait. A sydneyi olimpiáig 20 éven át a válogatott fegyvernemi vezetőedzője volt, kezei alól olyan kiválóságok kerültek ki, mint Nagyházi Zoltán, Körmöczi Csaba, Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Abay Péter, Navarrete József, Köves Csaba és Boros György. A legújabb nemzedék legjobbjai közül Fodor Kende volt a tanítványa.
Az elmúlt 50 év legeredményesebb magyar vívóedzője két sikerére emlékezett különös büszkeséggel: 1993-ban, Essenben kizárólag az UTE vívóiból álló kardválogatott nyert világbajnokságot, 1996-ban pedig ugyancsak klubjának kardozói szereztek olimpiai ezüstérmet.
Zarándi Csabát az UTE, a Magyar Vívó Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.