Vágólapra másolva!
A svájci Roger Federer nyerte a férfi teniszezők houstoni, 3,7 millió dollár összdíjazású Mesterek Kupáját, miután a fináléban magabiztosan, 6:3, 6:0, 6:4-re verte az amerikai Andre Agassit.

Nem túlzás kijelenteni: jelenleg Roger Federer a földkerekség legjobb teniszezője. Amit a svájci a Mesterek Kupáján művelt, arra bizony nehéz jelzőket találni, bár a vállalkozókedvűek azért megpróbálkozhatnak a feladattal. Lenyűgöző, zseniális, káprázatos, varázslatos, hogy mi csak néhányat említsünk, ám a sort még hosszasan lehetne folytatni. Nincs jobb kifejezés erre, az ihletett formában játszó Federer valósággal átgázolt a mezőnyön Houstonban, tán még egy csúcsformában lévő Sampras sem állíthatta volna meg.

Csoportjából veretlenül jutott tovább, pedig olyan nagyságok kaptak oda besorolást, mint Andre Agassi, David Nalbandian és Juan Carlos Ferrero. Namármost hősünk pontosan ebben a sorrendben verte őket végig, izzadnia csak első meccsén kellett. Szédületes találkozón (vitathatatlanul az esztendő egyik, ha nem legjobbja volt), döntőszett-rövidítésben gyűrte le Agassit, hogy aztán Nalbandianra és Ferreróra sokáig emlékezetes csapást mérjen.

Következett az elődöntő, amelyben aztán végleg bebizonyosodott, a svájci hosszú távon uralhatja a férfi teniszt. Játszi könnyedséggel lépett túl a világelső Andy Roddickon, olyan lazán és természetesen teniszezett, hogy az embernek kétsége sem lehetett afelől, rommá veri a világ jelenlegi legjobbját. Akinél érdemes is megállni egy pillanatra: Federer ugyan azt nyilatkozta róla, hogy megérdemelten ülhetett fel a trónra, tekintsük azonban ezt inkább udvarias gesztusnak, semmint reális meglátásnak. Roddick eleve vért izzadt azért, hogy bejusson a legjobb négy közé, ahol aztán a svájci ellen olyan borzalmas játékot mutatott be, hogy még az amerikai drukkereknek is borsódzott a hátuk. Hosszabb labdamenetet csak akkor nyert, ha ellenfele hibázott, alapvonali teljesítménye gyakorlatilag értékelhetetlen volt. Rendben, bivalyerős szervája és tenyerese van, elszomorító azonban, hogy ennyivel a világranglista élére kerülhetett. Federerhez hasonlítva képzetlen suhanc csupán, a svájcinak sokkal inkább helye lenne a világ tetején. Ezt áttételesen Roddick is elismerte, nyilatkozata akár figyelmeztetés is lehet a jövőre nézve: "Senki, így én sem vagyok olyan jó, mint ő. Neki természetes az, ahogyan játszik. Csak nekünk nem."

Eddig is tudtuk róla, hogy kivételes tehetséggel áldotta meg a sors, sokáig azonban ezt nem kamatoztathatta, mert fejben képtelen volt összerakni magát. A győzelem kapujában emiatt rendre elbotlott, mígnem aztán idén Wimbledonban végre kijött neki a lépés. Azóta egy új Federer járja a világot, s ha houstoni formáját állandósítani tudja (koncentrációja egyetlen pillanatra sem hagyott ki!), a világranglista élén zsinórban eltöltött évek számát tekintve megdöntheti Sampras rekordját.

S meg is érdemelné, játéka ugyanis olyan színes, hogy elvarázsolja még azokat is, akik nem különösebben szimpatizálnak vele. A legváratlanabb helyzetekben tud előhúzni a tarsolyából olyan elütéseket, hogy az ember nem hisz a szemének, a Mesterek Kupája fináléjára s tartogatott néhány ilyet. Ellenfele a Kék csoportban egyszer már legyőzött André Agassi volt, aki 34. születésnapjához közeledve is úgy kergeti a labdát, mint tíz évvel ezelőtt, és a houstoni erőpróbának ráadásul úgy futott neki, hogy második gyermeke világra jövetele miatt szeptember óta nem játszott tétmérkőzést. Ennek ellenére döntőt játszhatott, tán mondanunk sem kell, milyen óriási tettet vitt ezzel véghez. Még akkor is, ha esélye sem volt Federer ellen.

A svájci precíziós tenisszel végzett másodjára is a vegasival, az sem szegte kedvét, hogy a második, amúgy 6:0-ra (!) megnyert szett közepén leszakadt az ég, s több mint két órát állt a játék. Ott folytatta, ahol abbahagyta, jobbról, balról, középről ütött nyerőt (összesen 39-ig jutott), álomteniszt produkált. Az első játszmát 6:3-ra nyerte, majd következett a már említett nullázás (Agassit legutóbb a 2000-es Roland Garroson kalapálták el szetten belül ennyire), a harmadikat pedig 6:4-gyel tette zsebre, kivíva még az amerikai publikum elismerését is.

Federer tavaly, a sanghaji vb-n is veretlenül jutott tovább csoportjából, akkor azonban az elődöntőben megálljt parancsolt neki a későbbi győztes Lleyton Hewitt. Az ausztrál ezúttal nem tudta magát kvalifikálni az idény utolsó egyéni viadalára, de Federer nemcsak emiatt tudott nyerni: egyszerűen jobb volt, mint a többiek.

"Az egész hét fantasztikus volt, azt hiszem, nagyon erős csoportban, kőkemény ellenfelekkel kellett szembenéznem, mégis minden meccsemet megnyertem. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki segítette a munkámat. A mostani siker nagyon sokat jelent a számomra, mindent el fogok követni, hogy jövőre visszajöjjek és megvédjem címemet" - ígérte Federer, aki 1,52 millió dollárral, valamint egy sportkocsival gazdagodott, nem mellékesen pedig feljött a világranglista második helyére. 1986, a csoportmeccsek (újra)bevezetése óta az ötödik veretlen bajnok lett.

"Roger arra inspirál, hogy folytassam, s jövőre még jobb legyek" - nyilatkozta Agassi, aki arra készült, hogy a torna történetének legidősebb győzteseként zárja az évet. Vereségével viszont meg kellett elégednie annyival, hogy Arthur Ashe (1978) óta ő volt a legidősebb finalista.

Mesterek Kupája, Houston (3,7 millió dollár, kemény pálya), döntő:
Federer (svájci, 3. kiemelt) - Agassi (amerikai, 5.) 6:3, 6:0, 6:4

KD