Vágólapra másolva!
Roy Jones a nehézsúlyt is meghódította, Vitalij Klicsko majdnem elkapta Lewist, Mosley másodszor is legyőzte De la Hoyát,  illetve Kótai világbajnok lett, majd kikapott, Chacón pedig összegörnyedve ment haza Szolnokról. Lássuk, mi minden történt a ringben 2003-ban.

Sport 2003 - mind megnézem!

Először megint szegény Johnny Tapiáért kellett aggódnunk. Az egykori pehelysúlyú világbajnok ezúttal a saját fejét ütötte be, annyira, hogy kómába esett, állapota kritikus volt, de két nap múlva már a saját lábán ment haza, így szomorkodás nélkül kezdődhetett az év.

Az első meglepő eredmény váltósúlyban jött, Ricardo Mayorga a 3. menetben kiütötte a WBC-címvédő, kétszeres Mosley-verő Vernon Forrestet. Ez januárban még szenzációszámba ment, a júliusi visszavágón viszont az időközben (egy rendőr elsodrásával megfejelt illegális gyorsulási versenyért) házi őrizetbe került nicaraguai már a kivíhó megalázására is nagy gondot fordított, és újra nyert. Egy évig sem tartott azonban Mayorga királysága, az IBF üdvöskéje, Cory Spinks nemrégiben ugyanis betartotta ígéretét - "megtanítom bokszolni azt a bunkót" - és pontozásos győzelmével a súlycsoport vitathatatlan bajnokává avanzsált.

Az év egyik - ha nem a - legnagyobb nyertese a nagyváltósúlyban visszatérő Shane Mosley volt, annak ellenére, hogy idei első, februári mérkőzésén nem hirdettek eredményt, mert az ellenfél Raul Marquez szeme már a harmadik menetben felrepedt a sok összefejeléstől. Szeptemberben aztán jött a Lewis-Klicsko mellett az év legnagyobb érdeklődéssel várt visszavágója De la Hoyával, és a profiboksz néhány kevésbé nemes velejárójával: a hosszú hónapokig elhúzódó alkudozás után a végeredményen is vitatkoztak sokat, Oscar még a bíróságra is elment, amiért nem őt hozták ki győztesen.

Napjaink legdédelgetettebb bokszolója, a királykategóriát is meghódító Roy Jones 2003-as bemutatkozása sokkal egyértelműbb volt. A statisztának is gyenge John Ruiz leiskolázásával, ahogy mondani szokták, sporttörténenelmi tettet vitt véghez, közép-, nagyközép-, félnehéz- és nehézsúlyban is bajnoki címet szerzett. Jones ezután még egyszer tette tiszteletét a ringben, de az Antonio Tarver elleni mérkőzésén leginkább az derült ki, hogy túságosan is beletunyult a nehézsúlyba, hiszen a drasztikus fogyasztáson kívül kevés magyarázat lehetséges arra a gyenge teljesítményre, ami (talán) pont arra volt elegendő, hogy nagyon vékonyan hozza a meccset, még ha két bíró irreálisan fel is pontozta. Nem véletlen, hogy Jones már inkább a nehézúly veteránjai közül válogatna, Lewisnál, Holyfieldnél és Tysonnál is próbálkozott, most úgy tűnik, utóbbival összejöhet a minden idők legnagyobb gázsijával kecsegtető derbi.

Ami azt illeti, Vas Miska - ha az ő esetében egyáltalán lehet ilyet mondani - Jones szempontjából kellemes ellenfélnek ígérkezik, hiszen jócskán túl van pályája csúcsán, ráadásul február óta nem járt a szorítóban, igaz, akkor régi önmagát idézve egy percen belül végzett a francia Clifford Etienne-nel. Tyson azóta leginkább démonaival, a pszichiáterével és a teljes eladásosodással viaskodik, ezen kívül a K-1 felé kacsintgat körültetováltatott szemével.

Hattyúdalok
Ahogyan az a profibokszban már lenni szokott, néhány korábbi bajnoknak idén is ki kellett kapnia ahhoz, hogy ráébredjen: ideje lenne visszavonulnia. Graciano Rocchigianit Thomas Ulrich, William Joppyt pedig Bernard Hopkins nyugdíjaz-ta - utóbbi néhány ijesztő arcsérülést is kapott búcsúajándékul. A Toney ellen kudarcot valló Holyfield ugyan még nem jelentette be a visszavonu-lását, de a szakemberek és a közvetlen környezete szerint is ezt kéne tennie.



Igaz ugyan, hogy mindkét ukrán vereséggel "kezdte" az esztendőt - de micsoda különbséggel! Míg Vlagyimir márciusban négy perc alatt többet esett-kelt a korábban leginkább gyorsan elillanó kondíciójáról ismert Corrie Sanders ütéseitől, mint Diego Maradona a '82-es vb-n Gentile mellett, addig Vitalij 18 éven felüli változata remekül helytállt Lennox Lewis ellen, rögtön a második menetben megrogyasztotta a feltűnően hamar szuszogni kezdő undisputedot, a hetedik menet előtt azonban szemsérülése miatt leléptették. Felépülése után Vitalij a korábbi nagy ígéret, a szorítóban azonban leginkább húsgombócra emlékeztető Kirk Johnsont fogyasztotta el két menetben.

Rá is fért már Magyarország legismertebb bokszistállójára egy kis siker, amióta a zászlóshajó Darius Michalczewskit elsüllyesztette az előle 12 meneten át menekülő - de ezalatt kétségkívül többet találó - Julio Cesar González, aki ezzel nem csak világbajnoki címétől, de a legendás Rocky Marciano győzelmi rekordjának beállításától is megfosztotta a Tigrist.

Törött kézzel
Három olyan győzelem is született az idén, amelyet gyakorlatalig fél kézzel értek el. Áprilisban Michal-czewski törött hüvelykujjal nyert TKO-val Derrick Harmon ellen, habár arra nem emlékezett, hogy a meccs alatt mikor szenvedte el a sérülést. A kisváltósúlyú Zab Judah szintén félolda-lasan zsebelte be második világbajnoki címét, az ő balja akkor vált használ-hatatlanná, amikor először leütötte vele DeMarcus Corleyt júliusban. Arturo Gattinak egy csípőre csúszott ütés következté-ben tört el a keze a 4. menetben, ráadásul két menet múlva még padlót is fogott, mégis képes volt pontozásos sikert kiharcolni Micky Ward ellen.



Az év egyik legszikrázóbb összecsapásán a cirkálósúlyú James Toney, miután a sajtótájékoztatón asztallal dobálta meg, pontozással megverte az IBF-világbajnok Vasilij Jirovot. Októberben aztán Toney még magánál is öregebb ellenfelet választott, és kilenc menetben alaposan ellátta a korábbi sokszoros nehézsúlyú bajnok Evander Holyfield baját.

Ugyanezen a Las Vegas-i gálán Joel Casamayor és Diego Corrales remek mérkőzésen felváltva sodródtak a kiütés szélére, végül Corrales sebesülései miatt az orvos beszüntette a találkozót. De nem ez volt nagypehelysúly legnagyobb csatája az idén, hanem Acelino Freitas augusztusi címvédése Jorge Barrios ellen. A kétszeres bajnok a 8. és a 11. menetben is padlóra került, a fennmaradó csekély idő mégis elég volt neki arra, hogy tönkreverje a merész kihívót.