Vágólapra másolva!
Athénban a magyar olimpiai csapat legsikeresebbje volt a kajak-kenu válogatott, s a versenyzők közel fél évvel az ötkarikás játékok után immár az új idényre készülnek. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai, Janics Natasa, Kovács Katalin és Kolonics György Dunavarsányban együtt alapoznak a 2005-ös esztendőre, egyelőre még kajak és kenu nélkül.

"Kati néni horror-programnak hívja ezt az időszakot, és ez igaz is, hiszen valóban nagyon keményen dolgozunk. Nem is tudom, hogy bírtam ki ezt a hetet" - kezdte beszámolóját a 2004-es esztendő legjobb női sportolójának választott Janics Natasa.

- Mégis, hogyan telnek az alapozás napjai?
- Egy kajakosnak ez meglehetősen unalmas időszak, ráadásul olyan dolgokat kell csinálnom, amiket nem szeretek, az időjárás miatt pedig még jutalomból sem kajakozhatom. Úsznom kell minden nap nagyon keményen, ám én utálok a vízben lubickolni. Futni sem nagyon szeretek, de mindent megcsinálok, mert tudom, hogy szükségem van rá, mert ha nem teszem, a versenyen fájni fog a megterhelés, és nem leszek jó. Amúgy ezért nem lettem atléta vagy úszó...

- Olimpiai sikere után változott valami ön és edzője, Kati néni között?
- Nem, Kati néni ugyanúgy bánik velem, sőt, ha lehet, még keményebben, de ez jó. Neki könnyebb dolga van, mert most sokkal kevesebben vagyunk, mint korábban, így többet s jobban tud figyelni rám. Mindennek van hátulütője is: esélyem sincs a lógásra.

- Azt már lehet tudni, hogy melyik számra készül leginkább az idén?
- Egyelőre nem foglalkozom azzal, hogy egyes, páros vagy négyes, az alapozást szeretném tökéletesen elvégezni, majd a vízre szálláskor kezdek a többin gondolkodni.