Tóth Krisztina elégedett az ezüsttel

Tóth Krisztina az asztaliteniszezők múlt hét végi Európa Top 12 viadalán többet ért el, mint az előző kilenc részvétele során együttvéve. Mert ötszörös Európa-bajnokunkat eddig mintha átok sújtotta volna ezen a különleges versenyen, vasárnapig csupán egyetlen egy érmet, egy bronzot tudott felmutatni. A franciaországi Rennes-ben azonban ezüstérmes lett.

- Előzőleg milyen célt tűzött ki? - kérdeztük Tóth Krisztinát, akit kedden már a németországi lakóhelyén, Busenbachban értünk utol, ahol a helyi csapat, a Bundesliga egyik élgárdájának számító TV Busenbach légiósa.
- Éppen azért, mivel a Top 12 versenyeken eddig nem sok babér termett számomra, most már nem is mertem magasra tenni a mércét. Úgy voltam vele, legalább a csoportból jussak túl...

- Túljutott, aztán megverte a címvédő német Strusét, az elődöntőben a holland-kínai Li Jiaót, s csak a döntőben kapott ki az osztrák-kínai Liu Jiától. Mivel a döntőben nem jó érzés kikapni, meg kell, hogy kérdezzem: az előzetes terv túlteljesítése ellenére nem szomorú?
- Egyáltalán nem, rettentően örülök az ezüstéremnek is. Hat nagyon jó játékos ellen játszottam, és ötöt legyőztem.

- Li Jiao ellen az egyik szettet 11-1-re nyerte. Ennek van lélektani hatása? És most nem ünneprontásként mondom, de az év elején, a BSE-Busenbach ETTU-kupa meccsen az egyik mérkőzését úgy bukta el, hogy volt egy 0-11-es játszmája is.
- Igen volt, ilyen mindenkivel előfordulhat, a világbajnok is járt már így. Nagy jelentőséget azonban nem szabad tulajdonítani neki. Egyébként én elvből soha nem nyerek 11-0-ra, mert ha már 10-0-ra vezetek, akkor elütöm a labdát. Így történt a holland-kínai és még a csoportmérkőzések során az orosz Ganyina ellen is meccsemen is. A 11-0-ás szett már a másik megalázása, és én senkit sem akarok megalázni.

- A Top 12 előtt hogy szerepelt a Busenbachban? Volt előjele, hogy ilyen jó formában van?
- Egy héttel a verseny előtt a Tostedt csapatát megvertük 6:2-re. Párosban nyertem, aztán egyéniben is 3:0-ra egy nagyon jó védőjátékos ellen. A harmadik mérkőzésen azonban 1:1-es állásnál ráléptem a vizes rongyra (amire időnként tudatosan lépnek rá a játékosok, hogy a cipőtalpuk tapadását elősegítsék) teljesen szétcsúszott a lábam, meghúzódtam, olyan fájdalmaim voltak, hogy sírtam is, és fel kellett adnom a mérkőzést. S akkor nagyon megijedtem, hogy a következő hét végén a Top 12 versenyen talán el sem tudok indulni... Szerencsére a masszőrünk valamennyire rendbe hozott, s a versenyen talán azért is voltam az átlagosnál nyugodtabb, mert tudtam, hogy nem vagyok teljesen egészséges. Szóval, ilyen előjelek után ez a második hely különösen értékes számomra!

- És jelent némi elégtételt azért, hogy a magyar szövetség tavaly nem önnek adta az év asztaliteniszezője címet, ami az eredményei alapján egyértelműen járt volna, hanem Póta Georginának?
- Nem tekintem elégtételnek, mert ezt a történetet már lezártam magamban. Akkor persze, amikor megtudtam, hogy nem rám esett a választás, nem tagadom, picit mérges voltam, és meglehetősen furának tartottam a döntést. Mert ha csak azt nézzük, hogy tavaly első magyarként tudtam Pro Tour-versenyt nyerni, ami kilenc év alatt senkinek sem sikerült, akkor igazán megérdemeltem volna, hogy én legyek az év játékosa. De most egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ezen a Top 12 versenyen kellene bizonyítanom.

Fábik Tibor