Vágólapra másolva!
Az elmúlt évihez képest jól szerepelt az öttusa-válogatott a világbajnokságon, mivel tavaly Moszkvából - Vörös Zsuzsanna révén - egyetlen éremmel, egy arannyal tért haza, ezúttal viszont egy első és két második hely sikerült Varsóban.

A teljesítmény persze mindenfajta viszonyítás nélkül, önmagában is minimum elfogadhatónak, de inkább jónak minősíthető, hiszen nyilvánvalóan senkinek sem kell magyarázkodnia, ha hat számból háromban dobogóra állhatnak a versenyzők. Maradéktalanul ezzel együtt mégsem lehet örülni, a férfiak hagyományos, még mindig a legnagyobb figyelem övezte versenyében ugyanis - akárcsak tavaly - nem termett babér a piros-fehér-zöldeknek. Túl azon, hogy a csapatküzdelembe is nevezett Fülep Sándor a 86 fős mezőnyben nem jutott a legjobb 32 közé - ezzel pedig az együttes számára gyakorlatilag elúszott az éremszerzési esély -, a döntőbe került társai, Horváth Viktor, Balogh Gábor és Kállai Ákos sem tudtak maradandót alkotni. Az ok valamennyiüknél a vártnál gyengébb vívás volt.

"Nem a tudásuknak megfelelően szerepeltek a fiúk a hagyományos versenyben, a vívásban mindenki elmaradt attól, amire valójában képes. Pedig a felkészülés rendben volt, sikerült találni edzőpartnereket, az év első felében egy darabig a vívókkal is gyakorolhattunk. Éppen ezért érthetetlen, hogy mind a négyen rosszul szerepeltek ebben a számban" - mondta Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány, aki a jövőbeli sikerek reményében egyúttal leszögezte: a vívást mindenképpen rendbe kell tenni, ez azonban nem lesz egyszerű.

"Némi magyarázatként szolgálhat, hogy teljesítménykényszerben van a magyar öttusa, elsőnél rosszabb helyezéssel már szinte haza se lehet utazni, egy ezüstéremnek senki sem örül. A fiúk nyilván bizonyítani akarnak, ha nem jön össze az első pár akció, tele lesz a gatya. Pszichológusa mindegyiknek volt vagy van, de én úgy vélem, egyes helyzeteket kívülről nem lehet megoldani. Egyszerűen akarni kell a győzelmet, nem pedig elkerülni a vereséget" - fűzte hozzá.

A hagyományos viadalban nyújtott teljesítmény tükrében különösen értékelendő, hogy a váltócsapat szép versenyzéssel, magabiztosan végzett az élen, s hogy ekkor már Horváth Viktor kifejezetten eredményesen vívott. A 16 csapatos mezőnyben végig az első, illetve a második helyen állt a Horváth, Kállai, Fülep trió, amely megérdemelte a győzelmet, többek között például azért, mert a klasszikusan magyar tusának számító lovaglásban a zuhogó esőben is az ellenfelek fölé nőtt. Korántsem mellesleg előzőleg a lövészetet is megnyerte.

A női szakág összességében helytállt, az olimpia utáni évben a tavaly világelső és ötkarikás bajnok Vörös Zsuzsanna ismét bizonyította klasszisát, s ezüstérmet szerzett, akárcsak a Füri Csillával és Szatmári Adriennel kiegészülő csapat. "Legalább hét-nyolc külföldi edzőkollégám gratulált Zsuzsa teljesítményéhez, elismerve, hogy hasonló esetekben korántsem automatikus a jó szereplés, gyakran előfordul ugyanis, hogy a sikeres versenyző jóllakottá válik" - mondta Kulcsár Antal szövetségi kapitány.

A vívással ezzel együtt a nőknél is akadtak gondok, elsősorban Füri és Szatmári volt határozatlan a páston, és Vörös is - bár sokkal jobb, de - hullámzó teljesítményt nyújtott ebben a számban a klasszikus verseny során. Aztán a váltóviadal éppen emiatt is, meg a szintén kevéssé sikerült lovagláson "ment el", s a Vörös, Füri, Máthé Vivien összeállítású csapat végül leszorult a dobogóról.

"Ezek után nyílt a küzdelem a csapatba kerülést illetően, elképzelhető, hogy fiatalok is lehetőséget kapnak majd, konkrétumokat persze még nem tudok és nem is akarok mondani, egyelőre le szeretném zárni ezt a világbajnokságot. Az, hogy Zsuzsa olimpiai számban ezüstérmet szerzett, mindenképpen pozitívum, ez az eredmény kiemelkedik a többi közül, a csapat második helyének pedig mindig örülni kell" - összegzett a kapitány.

A szervezés remek volt, a világbajnokság nyugodt légkörben, az összes résztvevő számára jó feltételek mellett zajlott le az őszies lengyel nyárban. Noha a hétvégi versenyekre több száz néző látogatott ki a helyi testnevelési főiskola létesítményeibe, azt korántsem lehet állítani, hogy a vb lázba hozta volna a varsóiakat. Ezzel együtt a helyi sajtó - akárcsak Magyarországon egy hasonló eseményen - nagy létszámban vonult fel, és komoly terjedelemben számolt be az egyébként színvonalas versenyekről.