Vágólapra másolva!
A tízpróbázó Zsivoczky Attila bronzával válogatottunk az éremtábla 33-40. helyén végzett a Helsinkiben vasárnap befejeződött atlétikai világbajnokságon. A nemzetközi szövetség egytől nyolcig pontoz, így a kalapácsvető Pars Krisztián hetedik helye is beszámít az értékelésbe, s itt a nemzetek között a 38-43. helyen zártunk nyolc ponttal.

- Milyennek értékelhető csapatunk szereplése? - kérdeztük Mérei László szakmai igazgatót.
- A célkitűzésünk egy érem, valamint két-három pontszerző helyezés volt, s az érem meg is lett, a helyezéseket tekintve viszont elmaradtunk a várttól. Zsivoczky Attila bronzérme rendkívül értékes a magyar atlétika jelenlegi helyzetében, ezzel megmutattuk, hogy igenis létezünk felnőtt szinten is. Ha kicsit tágítjuk a képet, az idei valamennyi korosztályos világversenyen szereztünk érmet, összesen tizenhatot, s nagyon fontos volt, hogy a felnőtt vb-n se szakadjon meg a sorozatunk. S annak, hogy így lett, mindenképpen örülhetünk. A tizenhat fős csapatunkból egyébként még Pars Krisztián és a magasugró Győrffy Dóra is szépen helytállt. Sajnos azonban most is előjött az a visszatérő probléma, hogy a részvételi szintet teljesítő versenyzők nagyobbik fele az év fő megméretésén már nem tudja megismételni, sőt meg se közelíteni az az évi legjobb eredményét. Ez nem csak szakmai berkekben, hanem a szurkolóknak is szemet szúr, és kétségkívül rontja a képet.

- A nagy csalódás nyilván a férfi diszkoszvetés, ahol az olimpiai ezüstérmes Kővágó Zoltán csak tízedik lett.
- Mellette még Varga Roland és Máté Gábor is indult, s mindhárman úgy mentek ki a vb-re, hogy esélyük van a döntőbe jutásra. Sajnos valamennyien várakozás alatt szerepeltek, a sűrű mezőnyben azok táborába kerültek, akik nem a képességeiknek megfelelően teljesíttek. Pedig bevallom, én titokban arra számítottam, hogy két versenyzőnk lesz a nyolc között.

- A pontszerzésre jó esélye lett volna Tóth Líviának a 3000 méteres akadályfutásban, ha nem esik el az előfutamában...
- Lívia nagyon peches volt, hiszen eddig még soha nem esett el versenyen. A döntő után fogtuk a fejünket, mert ő olyan időt képes futni, amivel valóban biztos pontszerző lett volna. S balszerencsés volt a vb-vel a 400-as Petráhn Barbara is, mert amikor még Ferihegyen kiszállt a taxiból, aláfordult a lába. Először azt hitte, hogy nem komoly a dolog, de aztán az lett, és fájós lábbal nehéz futni.

- Rajta kívül mások is elmaradtak az idei legjobbjuktól, sokan nem is kevéssel, elég csak az ugrókat, vagy a dobókat nézni.
- Boros Laci jó képességű magasugró, tavaly és idén is ért el magyar csúcsot, de úgymond még nem stabil ugró. Ha majd állandósítani tudja a formáját 225-230 centi között, akkor nyugodtabban nézhetünk a versenye elé. A gerelyhajító Horváth Gergely esetében tudni kell, hogy őt egy váratlan betegség hátráltatta. A lányoknál a rúdugró Molnár Krisztina mögött sincs stabil év, de így is kétségkívül többet vártunk tőle. Mint ahogy a gerelyhajó Szabó Nikolett is csalódást okozott, kaptam néhány sms-t, s ezek alapján mondhatom, hogy az ő szereplése eléggé lehangolta a hazai közvéleményt.

- Ejtsünk szót azért bővebben a pozitívumokról is!
- A tízpróbázóknak nagyon nehéz dolguk volt, hiszen a rettenetes időjárás, az orkánszerű szél és az időnként szakadó eső miatt valójában tizenegy próbát kellett kiállniuk. Attila azonban szépen megoldotta a feladatát, és még sok tartalék van benne. Azt persze ne feledjük, hogy már két olimpián ott volt a legjobb nyolc között, és van vb-negyedik helye is, tehát korábban már letette a névjegyét. Viszont most lépett be igazán a klasszisok táborába. Az ügyességi számokban mindenképpen pozitívum Győrffy Dóra szereplése, aki súlyos sérülés után tért vissza, s lett kilencedik a magasugrásban. Ez lökést adhat neki a jövőre nézve, de már Helsinkiben is olyannak tűnt a verseny után, mint aki teljesen újjászületett. S mint már említettem, Pars Krisztiánt is dicséret illeti, hiszen ő alig maradt el az idei legjobbjától, és pontszerző lett. Pedig csak a tizenkilencedik legjobb eredménye volt a mezőnyben.

Fábik Tibor