Vágólapra másolva!
Öt nappal ezelőtt rajt-cél győzelmet aratva szerzett világbajnoki aranyérmet Hirling Zsolt, Varga Tamás könnyűsúlyú kétpárevezős egység a japán Gifuban. A bajnokok tiszteletére rendezett szövetségi sajtóértekezleten a sikerhez vezető út és az új célkitűzések is szóba kerültek.

"2002 nyarán ültünk össze, afféle versenytárgyalást rendeztem, viccesen szólva válogattam a partnerek között" - elevenítette fel sikertörténet kezdetét Varga Tamás. "Én ugyanis egyéniben már indultam korábban világbajnokságon, de úgy döntöttem, megpróbálkozom a párossal. Többek között azért is, mert az egyes nem olimpiai szám könnyűsúlyban, csak a dubló és a négyes. Kipróbáltam például a most, Gifuban egyesben indult Lőrinczi Pétert is, de nem volt az igazi. Azt nem mondom, hogy Zsolttal azonnal úgy ment alattunk a hajó, mint a rakéta, de amikor az első Világkupa-ezüstérmünket megszereztük a világbajnok olasz kettős mögött, akkor már éreztük: jó egység lesz ebből."

"A 2003-as vébén hatodikak lettünk, s úgy utaztunk ki az athéni olimpiára, hogy jó lenne valami nagyon szép eredményt elérni" - vette át a szót Hirling Zsolt. "Sajnos azonban a 'finomhangolással' még nem boldogultunk, hiányzott a rutin, nem voltak jók a beállítások, s be kellett érnünk a hullámos pályán az ötödik helyezéssel. Japánban meg folytonos tájfunveszélyben voltunk, nem lehetett tudni, mikor csap le ránk a Nabi névre keresztelt szélvész. Arról is szó volt, hogy el kell halasztani a világbajnokságot. Aztán szerencsére elkerült bennünket a vihar."

- Nem labilis egy ilyen evezőshajó?
Varga Tamás: Hogy nem labilis-e? De még mennyire labilis! Olykor meg is billen a vízen, s olyankor lepereg előttem az életem filmje. Komolyan.
Hirling Zsolt: Egyenesen Luzernből, a korábbi Világkupa-versenyünkről érkezett meg Gifuba a hajónk, volt mit bütykölni rajta. De végül sikerült, az eredmény is ezt támasztja alá.

- A tudósításokból annyi derült ki, csak a dán kettős volt veszélyes rátok.
Hirling Zsolt: De ők nagyon. Az elején minimális előnyt szereztünk, s azt valamennyi ellenőrző pontnál megtartva, öttized másodperces különbséggel győztünk.
Varga Tamás: Úgy utaztunk ki Gifuba, hogy aranyérmesek akarunk lenni. Két idei Világkupa-győzelmünk után mindez nem is volt túlzott elvárás magunkkal szemben.

Érdekes módon az aranypáros a civil életben is hasonló pályát fut be: mindketten a Műszaki Egyetemre járnak. Varga diplomaosztás előtt áll a vegyészkaron, Hirling azonban egy kicsit bizonytalannak tűnik a tanulmányait illetően: "Körülbelül negyedéves vagyok a közlekedésmérnöki karon... Az az igazság, kicsit összefolynak már az évek."

- Civilben milyen emberek vagytok? Például nősek vagy legényemberek?
Varga Tamás: Én olyannyira legényember vagyok, hogy ráadásul facér is, nemrégiben szakadt meg egy hét éve tartó kapcsolatom. Igen, jól sejted, amiatt, hogy rengeteget voltam távol, a sok edzés, a külföldi versenyek szétrombolták a magánéletem: a hölgy egy határon túl már nem volt képes elviselni a sok különlétet.
Hirling Zsolt: Most én is szólóban adom elő, persze huszonegy éves fejjel nem is lenne még egészséges megnősülni. Bízom benne, hogy a világbajnoki aranyérem megnöveli egy kicsit az ázsiómat!

- Említettétek, hogy a szabályok előírják: egyikőtök sem nyomhat többet 72,5 kilónál, s az átlagsúlynak maximum 70 kilónak kell lennie. Könnyű ezt hozni, vagy fogyasztanotok kell, mint a bokszolóknak?
Hirling Zsolt: Nem nehéz, mert nekünk a természetes súlyunk megegyezik a versenysúlyunkkal. Sokkal több gondunk akadt a sárga lappal.
Varga Tamás: Igen, amikor bementünk a pályára, egy kicsit figyelmetlenek voltunk, s a célnál megfordultunk, elkezdtünk visszafelé evezni. Ez a mi sportágunkban szigorúan tilos, már villant is a nemrégiben bevezetett sárga kártya. Ennek azért van nagy jelentősége, mert utolsó figyelmeztetésnek minősül, s ha például a rajtnál kiugrottunk volna, akkor azonnal kizártak volna a versenyből.

- Megfordult már a fejetekben a pekingi olimpia?
Varga Tamás: Természetesen. De ez nem jelenti azt, hogy most még három évig sülve-főve együtt leszünk. Például sokat szeretnénk egyesben edzeni, versenyezni, s csak a nagy viadalok előtt összeülni. Egyébként Gifuban is külön szobában laktunk. Egyben nem is tudtunk volna, olyan picike volt minden.
Hirling Zsolt: Nem akarjuk megunni egymást, mint a Pető, Haller kettős tagjai. Ők is világbajnokok lettek, nem is egyszer, hanem kétszer, aztán mire eljött az olimpia, szétestek. Azt mondják, három év kell egy egységnek ahhoz, hogy a csúcsra érjen. Nos, mi további három évig szeretnénk még a csúcson maradni.

Ch. Gáll András