Vágólapra másolva!
Tizennégy évesen már országos bajnokságot nyert Jugoszláviában, 2000-ben pedig az élről visszacsúszva, de Kőbán Ritát megelőzve olimpiai negyedik lett a tavalyi esztendő legjobb magyar sportolónője, Janics Natasa. Az életvidám, magyar dédszülőktől származó kajakozó 2001-től már a magyar válogatottat erősíti, s a 2004-es athéni duplázás után idén - természetesen Kovács Katalinnal egy hajóban evezve - összesen hat aranyat lapátolt össze a poznani Eb-n és a zágrábi vb-n.

A Római-parton találkoztunk vele, ahol megtudhattuk, hogyan pihen, miképp tréningezik egy olimpiai aranyérmes, arra azonban nem derült fény, hogy mi a győzelmek titka, erről ugyanis nem szívesen pletykálkodott a "világ legboldogabb embere". Aki mellesleg egy szlovéniai öbölátúszáson is dobogóra állhatott - pedig nem is szeret úszni.

- Kezdjük a legelején. Miért pont a kajakot választottad? Milyenek voltak a lehetőségek Bácskapalánkán?
- Az egész családom kajakozott, így nem volt nehéz meghozni a döntést. Apukám és anyukám is űzte a sportágat, a bátyáim jelenleg is. Más sportot is kipróbáltam, de egyik sem volt rám nagy hatással.

- Pekingben akár három Janics is ott lehet - így lesz?
- Nehéz lesz még nekem is kijutnom, de én optimista vagyok és úgy vélem, 99 százalék, hogy mindhárman ott leszünk. Testvéreim, Mico és Stepan horvát színekben versenyeznek, és ahogy magamat, úgy őket is jól ismerem - szerintem meg fogják csinálni.

- Te már egész fiatalon a csúcsra értél. Milyen érzés volt 14 évesen országos bajnoki címet nyerni - Jugoszláviában?
- Ez párosban sikerült, a jugoszláv mezőny azonban nem olyan nagy, de valóban bajnok lettem. Akik pedig kikaptak tőlünk, nagyon el voltak szállva maguktól, hogy ők milyen jók, s mikor megvertük őket, lett is nagy káosz az országban.

- A párod is olyan fiatal volt, mint te?
- Közel tíz évvel idősebb volt nálam.

- Milyen voltál akkoriban?
- Akkor még jól kajakoztam, utána jöttek a kis bajaim, idősebb lettem, nem kívántam annyira a sportot a suli mellett, de amikor befejeztem a középiskolát, minden megváltozott.

- Sydneyben már majdnem sikerült nyerned, egy részsikert viszont mindenképp elértél. Mit jelentett számodra az akkori magyar kajakkirálynő, Kőbán Rita legyőzése?
- Úgy jó legyőzni valakit, ha azt érzed, hogy a legjobb formájában van. Én fiatal voltam, ő már tapasztalt versenyző, akkor soha nem vertem meg, amikor igazán jól ment neki. Amikor felnőtt lettem, ő már nem kajakozott, hiszen 2000-ben még ifi voltam - az olimpiára ifjúsági Európa-bajnokként utaztam.

- Vezettél is az olimpiai döntőben. Csalódás volt emiatt a negyedik hely?
- Nem tudom, hogy az volt-e... Apukám mondta, ne nézzek oldalra, de én mégis kinéztem a félpályán, és nem hittem el, hogy vezetek. A döntő előtt senki nem mondta, hogy van esélyem akár egy dobogós helyre, nem hogy megnyerni az olimpiát. Ekkor még nem volt meg ez a nagy győzelmi kényszer, így azokban a napokban felszabadultan versenyeztem, és nagyon jól is éreztem magam.

Forrás: EPA

Még több kép

- Most, 23 évesen a csúcson vagy, netán van még innen feljebb?
- A csúcsot elértem, hiszen olimpiai bajnok lettem, s nagy kihívás számomra, hogy ott is maradjak, ami ugye még nehezebb, mint feljutni oda. Néha azért érzem, hogy nehéz mindig megfelelni az elvárásoknak, de nem lesz ez így mindig, ezzel tisztában vagyok.