Moorhouse álmában már kapott ki Güttlertől

Az úszósport szerelmeseinek biztosan sokat mond Adrian Moorhouse neve, aki az 1988-as szöuli olimpián a 100 méteres mellúszásban éppen a magyar Güttler Károlyt előzte meg egy századmásodperccel. Akkor egy ország bosszankodott amiatt, hogy Moorhouse nyerte az aranyat. A brit sportember azóta eltávolodott szeretett sportágától, ám egy reklámügynökség vezetőjeként is szívesen emlékezett a régi időkre.

"Nem sűrűn hívnak föl Magyarországról, de most éppen ráérek, szerencsés az időpontválasztás" - mondta telefonhívásunkra Szöul mellúszóbajnoka, Adrian Moorhouse. "Az igazság az, hogy London külvárosában egy reklámügynökség vezetője vagyok, s most több kampánytervünk fut szerte az országban, ezekre kell koncentrálnom. De olykor nem árt, ha csak pár percre kikapcsol az ember, és ha a sportról beszélgetünk, akkor ez annak számít."

- Arra számítottam, hogy egy úszóiskolát vezet valahol London luxusnegyedében. Ezek szerint semmi kapcsolata a sportággal?
- Mint edző és sportoló eltávolodtam az úszástól. A szöuli olimpiát követően még két évig úsztam, aztán családot alapítottam. Azóta a szabadidőmet a szeretteimnek szentelem. Az úszással annyi a kapcsolatom maradt, hogy a BBC szakkommentátora vagyok, amikor olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot rendeznek valahol. Élvezem a munkát, amely szinte nem is munka, hiszen az életem szerves részét képezte a sport. Figyelemmel kísérem a jövő nagy reménységeit, csodálom a mai sztárokat, hogy mekkora mennyiségű edzésmunkát végeznek el, és hogy az időeredmények hová fejlődnek. Egyébként a kommentátori felkérés teljesen váratlanul ért. Tizenhárom éve keresett meg a BBC, hogy lenne-e kedvem ahhoz, hogy a közvetítőriporter mellett latolgassam az esélyeket. Azt mondtam: miért ne? Akkor csak egy alkalomról volt szó, aztán megtetszettem a vezetésnek és maradtam.

- Amikor nézi a versenyeket, nem fáj a szíve, hogy ön már nem úszik?
- Óh, dehogynem! Amikor befejeztem a pályafutásomat, nehezen találtam a helyem, és lestem az alkalmat, mikor csobbanhatok egyet. De aztán megértettem magammal, hogy a sportolói életnek vége, másoknak is lehetőséget kell adnom. Az első időszakban valóban alig álltam ellen a víz csábításának, de kialakult a civil életem, amely annyi energiámat viszi el, hogy úszásra már nem futja.

- Pedig kézenfekvő lenne, hogy volt olimpiai bajnokként a fiatalokat oktassa az úszás tudományára.
- Távol áll tőlem. Imádtam a sportot, de mint szakvezető biztos csődöt mondanék, mert nem tudnék olyan kegyetlen lenni, mint az én trénereim voltak. Megsajnálnám a versenyzőket, és ez az eredményeket tekintve, nem lenne túl jó.

- Eredményt csak vasszigorral lehet elérni?
- Vallom, hogy igen! Amikor a sportoló az edzésen úgy érzi, már jártányi ereje sincsen, akkor kell rátenni még egy lapáttal, mert az hozza meg a sikert. Ezt az utat jártam be én is, és ha az edzőim megsimogatták volna a fejem, amikor fáradt vagyok, nem lettem volna olimpiai bajnok.

- Nagy csatát vívott Güttler Károllyal a szüuli medencében. Emlékszik még a részletekre?
- Minden ezredmásodpercre! De képzelje, álmomban már előfordult, hogy kikaptam Güttlertől, de aztán felébredek, megnézem a vitrint, és látom, hogy ott az aranymedália. Azt már nem veheti el tőlem senki. Természetesen Szöul a legkedvesebb emlékem, nemcsak azért, mert első lettem, hanem mert az volt életem legnagyobb versenye. Károllyal becsaptunk a célba, és nem tudtuk, melyikünk nyert. Borzalmas volt várni. Azokat a pillanatokat senkinek nem kívánom! Aztán az én nevem villant először a fénytáblán. De lehetett volna fordítva is. Hatalmas és sportszerű csata volt, akkor én győztem. Az eredményhirdetés után beszélgettem Güttler Karcsival - azóta is jó barátom -, tudtuk, hogy mi vagyunk a világon a legjobbak, és mindketten boldogok voltunk. Igazi sportembert ismertem meg benne.

- Güttler utána több mint egy évtizedet úszott még.
- Több versenyen találkoztam vele, és viccesen megkérdeztem tőle, milyen érzés a saját fiai ellen küzdeni? Mire ő mindig azt mondta: "Így még édesebb a győzelem!" Sokáig ott volt az élbolyban. Ez fantasztikus akaraterőről árulkodik. Csak gratulálni tudok neki.

- Idén ismét találkoznak?
- Remélem, tudom, hogy Európa-bajnokság lesz Budapesten. A pontos menetrendet még nem ismerem, de valószínű, hogy elmegyek az önök fővárosába, és akkor biztos megkeresem Güttlert, hogy nosztalgiázzunk a múltról.

Tomka Tivadar