Huszár Erika korcsolyáról hódeszkára vált

Bár rövid pályás gyorskorcsolyázóink a torinói olimpián elért szenzációs eredményeiket az elmúlt hét végi minneapolisi világbajnokságon nem tudták megismételni, azért továbbra is ott maradtak az élmezőnyben. S a hosszúra nyúlt szezon zárása után végre szusszanhatnak; az olimpiai negyedik helyezett Huszár Erika például kis időre snowboardra vált, a jövő héten Ausztriába utazik hódeszkázni.

A Torinóban 1500 méteren 4. helyezett, s ilyeténképpen az utóbbi két és fél évtized legeredményesebb magyar téli olimpikonjának számító Huszár Erika a vb-n 500 méteren szerepelt a legjobban, 10. lett, az összetett pontversenyben pedig 14. Az 1500 méteren olimpiai 5. Knoch Viktor a vb-n összetettben a 11. helyen végzett, 1500-on 13. lett, ugyanezen a távon Darázs Péter 12.

- Mennyire elégedett a vb-n elért eredményeivel? - kérdeztük Huszár Erikát.
- Az ezerötszáz méter "bizonytalan" táv, és eleve úgy mentem ki a vb-re, hogy ötszázon szeretnék igazán jól szerepelni. Nem utolsó sorban azért is, mert ez a legerősebb számom, annak ellenére, hogy az olimpia nem ezt mutatta. Azt hiszem, a mostani tizedik helyem miatt nem kell szégyenkeznem, ez mindenképpen jó eredménynek számít. Kicsit mégis csalódott vagyok.

- Miért?
- A mezőnyből összességében az ötödik legjobb időeredményt értem el, vagyis a tizedik helynél előrébb kellett volna végeznem. Úgy érzem, jó formában is voltam, a sorsolással azonban megjártam. Az előfutamok alapján hiába volt az enyém a második legjobb időeredmény, a negyeddöntőben a szám olimpiai bajnoka és a bronzérmese mellé osztottak be, ráadásul a külső, négyes pályáról kellett rajtolnom, ami szintén nagy hátrány. Így nem nagyon volt esélyem a továbbjutásra, és ennek megfelelően sajnos csak a kettes pályáról induló lányt tudtam megelőzni.

- Az ezerötszáz méteres távon korábban búcsúzott, itt mi történt?
- Itt sem kerültem éppen könnyű futamba, de bevallom, az volt a nagyobb baj, hogy a végére, vagyis az utolsó két körre elfáradtam. Ám nem csak az ezerötszáz méter volt hosszú, hanem az egész szezon, és ezt mindannyian éreztük a vb-n. Talán Viktor legkevésbé, mert ő az olimpián csak egy távon indulhatott. Szerintem most is nagyon ügyesen versenyzett, jól helyezkedett a futamaiban, országos csúcsokat ért el, s ha ezer méteren nem esik el az utolsó kanyarban, akkor bejutott volna a legjobb nyolc közé.

- Most, hogy már vége a szezonnak, mikor húz legközelebb korcsolyát a lábára?
- Elképzelhető, hogy már a héten lemegyek edzésre, de három hét múlva biztosan ott leszek a jégpályán. Előtte azonban kikapcsolódásképpen snowboardozni fogok!

- Nyilván nem Magyarországon.
- Kihasználva, hogy most kaptunk egy kis pihenőt, jövő csütörtökön a családdal Ausztriába megyünk, ott töltjük a húsvéti ünnepeket is.

- Tengerpartra nem kívánkozik?
- Dehogynem, s remélem, hogy a nyáron azért valahova a tenger mellé is eljutok majd. Az olasz tengerparttal is beérném, ha süt a nap!

- Bár még nem időszerű a felvetés, megfordult már a fejében, hogy az olimpiai negyedik helyével bizonyosan jó néhány szavazatot kap majd az év sportolója választáson?
- Ezen még nem gondolkodtam, és egyébként is messze van még az év vége! A nyári sportágaknak csak ezután jönnek a világversenyei, és azt például tudom, hogy a kajak-kenu vb-t Szegeden rendezik. S ott biztosan nagyon jól szerepelnek majd a magyar lányok. Annyit mondhatok, én már annak is örülnék, ha az év sportolója szavazáson ott lennék az első tíz között.

Fábik Tibor