Bóta Szegeden is éremesőt vár a kajakosoktól

Olimpiai ezüstérem, tizenegy világbajnoki cím és hét Európa-bajnoki arany. Páratlan eredménysor. Mindezt Bóta Kinga kajakozó érte el az elmúlt esztendőkben, ám idén mégsem láthatjuk őt a szegedi rendezésű kajak-kenu világbajnokságon. Az okokról és a miértekről kérdeztük.

- Nem furcsa érzés, hogy hosszú esztendők óta most nem indul világversenyen?
- Dehogynem, ám úgy látszik nekem a hazai rendezésű világbajnokságokkal nincs szerencsém, hiszen legutóbb, 1998-ban szintén nem voltam az indulók között.

- Ettől függetlenül vannak emlékei a magyar közönségről.
- 2002-ben Szegeden rendezték az Európa-bajnokságot, ahol a páros számokban Szabó Szilvivel remekeltünk. Fantasztikus élmény volt hazai drukkerek előtt lapátolni, és lehet közhelyesnek hat, amit mondok, ám óriási erőt adtak nekünk a vízen. A hangulatról is csak szuperlatívuszokban szólhatok. Az idei év azonban nem úgy sikerült, ahogy terveztem, így lemaradok a világbajnokságról. A pályafutásom során eddig elkerültek a sérülések, ám tavasszal az egyik külföldi edzőtáborunk során ínhüvelygyulladást kaptam, amely az alkaromat támadta meg, és így haza kellett repülnöm, sokáig nem végezhettem teljes értékű munkát. Aztán javult a helyzet, ám akkora volt addigra a lemaradásom a többiekkel szemben, hogy nem maradt reális esélyem sem az Európa-bajnokságra való kijutásra, sem a vb-n való indulásra. Ráadásul most hétvégén beneveztem a Balaton-átúszásra, amit sikeresen teljesítettem is, ám a kezem megint rakoncátlankodik.

Bóta Kinga és Szabó Szilvia

- Miért nem pihen?
- Ennyi év sport után fura lenne, ha csak ülnék a babérjaimon. Imádok mozogni, minden lehetőséget meg is ragadok. A sérülés sok mindenben hátráltatott, de annak azért nagyon örülök, hogy idáig elkerültek ezek a problémák. Lehettem volna szerencsétlenebb is, hiszen ha olimpia évében jön egy ilyen gyulladás... Még belegondolni sem merek, gyorsan le is kopogom, nehogy előforduljon ilyen a jövőben. Természetesen nem hanyagolom el az egészségem, és igyekszem ismét formába hozni magam.

- Némi öröm az ürömben, talán, hogy mindezek mellett azonban, jutott ideje a tanulásra. A Testnevelési Főiskolán most szerezte meg a kajak-kenu edzői diplomát.
- Így van, és nagyon örültem neki, hogy sikeresen fejeztem be a négy évet.

- Azt tudom, hogy figyelemmel kísérte a nemrégiben véget érő Európa-bajnokságot, ahol a magyar hölgyek kiválóan teljesítettek. Önt meglepték ezek az eredmények?
- Csak gratulálni tudok a lányoknak, hiszen tudom, mekkora munkamennyiséget kell elvégezni, ezekhez, a sikerekhez. Egyáltalán nem véletlen, hogy a 9 női számból nyolcat a mieink nyertek. Kovács Katalin és Janics Natasa párosa tényleg kiemelkedik a mezőnyből, nagyon jól összeszoktak az elmúlt időszakban, ráadásul a négyesben is egyre jobb időeredményeket érnek el. Nekem a legnagyobb kellemes meglepetést Benedek Dalma jelentette, akiről számomra érthetetlenül keveset cikkezett a sajtó, pedig Dalma teljesítménye, mind az 500, mind pedig az 1000 méteren lenyűgöző volt. Azt mondják az 500 méter női egyes győztese, - ami ráadásul olimpiai táv - a sportág királynője. Dalma vasszorgalommal ért föl a csúcsra.

- Mit vár a hölgyektől a szegedi világbajnokságon?
- Ha lehet ilyet mondani, akkor ugyanazt a teljesítményt, mint az Európa-bajnokságon. Tudom, hogy képesek lesznek rá a lányok, mert rengeteget dolgoznak a minél fényesebb érmekért. Természetesen személyesen fogok szurkolni majd a magyar csapatnak Szegeden.

- És Önért mikor szoríthatunk legközelebb?
- Erre pontosan nem tudok válaszolni. Az biztos, hogy szeptemberben újabb diplomáért szállok harcba, ez pedig a Zsigmond Király Kommunikációs Főiskolán lesz. Aztán jövőre pedig bármi megtörténhet!

Tomka Tivadar