Módos a birkózó nagypapa nyomdokán jár

A juniorbirkózók gőzerővel készülnek a hónap végi dél-amerikai világbajnokságra. A nemrégiben Szombathelyen rendezett kontinensviadalon a válogatott tagjai nagyon kitettek magukért, hiszen 2 arany-, 2 ezüst-, illetve 2 bronzérmet nyertek. Az egyik Európa-bajnok Módos Péter volt, aki a kötöttfogásúak 50 kilogrammos táborában jutott föl a csúcsra, de szerinte az idei év még tartogat számára kellemes meglepetéseket.

"Nagyon remélem, hogy a világbajnokság előtt is ugyanolyan jól sikerül majd a fogyasztásom és a formába hozásom, mint az Eb előtt" - kezdte lendületesen Módos Péter, akit Szibériában, az edzőtáborban értünk utol. "A körülményekre tényleg nem lehet panaszunk, hiszen annyi külföldi ellenféllel birkózhatunk, amennyivel csak akarunk. Ráadásul szinte mindegyikük jegyzett versenyző a korosztályunkban."

- Mennyiben változott meg az ön ázsiója akár a válogatotton belül, vagy a külföldi birkózókkal szemben?
- A tavalyi esztendőben bronzérmes lettem az Európa-bajnokságon, már az is nagy eredménynek számított. Most viszont, hogy aranyérmet nyertem, azért változott a világ. Nagyon inspirál, hogy most mindenki engem szeretne legyőzni, vagy pontokat csinálni rajtam. Ez plusz erőt ad és folyamatos fejlődést, mert állandóan, minden edzésen a maximumot kell nyújtanom.

- A világbajnokságra már sokat gondol?
- Állandóan, minden reggel azzal kelek és fekszem. Nemcsak fizikailag, hanem fejben is szeretnék nagyot nyújtani. A célom, hogy aranyérmes legyek Guatemalában, a súlycsoportomban. Ha ugyanúgy birkózóm, mint a szombathelyi Eb-n, akkor erre minden esélyem meg lehet. A többiek is ugyanígy vannak ezzel, egyébként lényegesen kevesebben képviseljük Magyarországot a világbajnokságon, mint tettük azt a kontinensviadalon, összesen hatan utazunk.

- Az Európa-bajnokság után olvastam egyik nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy győzelmét nagyapjának ajánlja. Miért?
- Szinte az egész birkózó karrieremet neki köszönhetem, hiszen 14 évvel ezelőtt javarészt az ő hatására kezdtem el látogatni az edzéseket. A nagyapám is birkózott, sőt felnőtt válogatott volt, és 1960-ban kijutott a római olimpiára, de végül nem utazhatott el, mert eltörte a kezét. Ha a világbajnokságot megnyerem, vagy netán érmet hozok haza, azt is neki ajánlom majd.

- Nagyon elszánt.
- Nem is lehet másképp hozzáállni! A Mister Tus iskolában, ahol tanítanak minket a birkózás rejtelmeire, csak ez a szemlélet az elfogadott.  Ezúton szeretnék köszönetet mondani Bacsa Ferencnek, Sztruhács Györgynek és Takács Ferencnek, akik segítik munkámat, és remek hangulatot teremtenek az edzéseken.

Tomka Tivadar