Lőrincz Tamás két fronton birkózik

Az idei évre nem lehet panasza Lőrincz Tamás birkózónak, aki junior kora ellenére tavasszal megnyerte a moszkvai felnőtt Európa-bajnokságot, illetve a junior Európa-bajnokságon egy hónappal ezelőtt bronzérmet vehetett át a díjátadáson a kötöttfogásúak között. Mindkét válogatott alapemberének számít, de a sportembert ez egyáltalán nem zavarja.

"Most értünk haza a szibériai edzőtáborból" - kezdte a 20. életévét decemberben betöltő, Szöcsi becenevű birkózó. "Tyuman városában voltunk. Már évek óta a Magyar Birkózó Szövetség jó kapcsolatot ápol az orosz városka vezetőivel, így amolyan testvérvárosi kapcsolatban hol mi utazunk, hol az ő birkózócsapatuk érkezik hozzánk. Korosztályban most a juniorokkal voltam kéthetes edzőtáborban. A vezetőedzőkkel úgy beszéltük meg, hogy a dél-amerikai világbajnokságig velük maradok, és csak utána megyek Tatára a felnőttekhez."

- Most felfrissült, vagy inkább lemerült?
- Inkább az utóbbit választom, nagyon sokat dolgoztunk kint. Rengeteg tapasztalatot szerez ilyenkor az ember, és az is igaz, hogy jót tett a környezetváltozás.

- Mennyire nehéz megfelelni mindkét válogatott tagságnak?
- Ez év januárjában aligha gondoltam volna, hogy a nyár végére ilyen gondjaim lesznek. A felnőtt Eb remekül sikerült, és az egyik hozta a másikat. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak a korosztályos világversenyekre koncentrálok, de aztán másképp alakult, amit természetesen nem bánok. A junior kontinensviadal előtt nagy volt az elvárás, hiszen úgy érkeztem Szombathelyre, hogy már a felnőttek között is nyertem. Nem volt nagy a mellényem és senkit sem kezeltem le. Nem is nyomot agyon a felelősség. Jó voltam, de nem a legjobb. Egyszerűen fejben fáradtam el, fizikailag kiválóan sikerült a felkészülésem, és nem is volt gondom az állóképességemmel. A döntőbe jutásnál olyan buta hibát követtem el, amit nem lett volna szabad. A dekoncentráltság számlájára írható mindez.

- Csalódott, hogy "csak" harmadik lett?
- Ha fél évvel ezelőtt felajánlja valaki, hogy érmes leszek Szombathelyen, akkor azt azonnal elfogadom, és a boldogságtól kirohantam volna a világból, de felnőtt Európa-bajnokként nem örültem neki abban a pillanatban, ám már feldolgoztam és tudok mosolyogni, ha a bronzéremről kérdeznek.

- És ha a junior világbajnokságról érdeklődnek önnél?
- Akkor azt mondom, hogy van bennem drukk, és szeretnék érmet nyerni. A színe teljesen mindegy. Mégiscsak egy vb-ről van szó, amelyet Guatemalában rendeznek.

- Sok pihenésre nem lesz ideje, hiszen Dél-Amerika után Kína és a felnőtt világbajnokság következik.
- Szinte meg sem fognak száradni a cuccaim, máris mehetek egy újabb kontinensre. Jóformán még bele sem gondoltam, hogy mennyit utazok az idén. Most azt találtam ki magamnak, hogy mindig a soron következő állomásra figyelek. Jön most a junior vb, aztán idegeskedhetek majd éppen eleget a kínai felnőtt viadal miatt.

- Izgulós fajta?
- Nem, de azért mégiscsak mindössze az ötödik világversenyem lesz a kínai, tehát azt nem mondhatom el magamról, hogy hihetetlen nemzetközi rutinnal rendelkezem.

- Kik segítenek önnek a felnőtt válogatottnál?
- Szinte mindenki, úgy érzem, kedvelnek a többiek, és attól függetlenül, hogy megnyertem az Európa-bajnokságot, ugyanolyan zöldfülű vagyok, mint annak előtte voltam. A csapatból ha mindenképpen ki kell emelnem a társakat, akkor Majoros István, Horváth András és Kiss Balázs nevét emelném ki. Sokat beszélgetek velük, és a tréningek után is segítenek, ha netán sportszakmai kérdésem van.

- Mit kívánjak útravalóul?
- Érmet vagy érmeket a világbajnokságokra.

Tomka Tivadar