Oláh éremért megy a birkózóvébére

Azáltal, hogy olimpiai-bajnok birkózónk, Majoros István úgy döntött, hogy a kínai világbajnokságon egy súlycsoporttal feljebb indul, megnyitotta az utat a 26 éves Oláh Tibor előtt, aki évek óta folyamatosan a válogatott kerettel edz, és már több ízben képviselte hazánkat nemzetközi viadalokon. Az 55 kilogrammos, azaz a legkisebb súlycsoportban induló versenyző először a szabadfogásúak között vitézkedett.

"Annak idején Salgótarjánban ismerkedtem meg a birkózással. Az általános iskolánkban amatőrversenyt rendeztek, és ott a nagyon sűrű mezőnyben második lettem. Ekkor figyeltek fel rám a sportág edzői és csábítottak a szőnyegre. Előtte fociztam és bokszoltam, tehát a testmozgás soha sem volt tőlem idegen. Amikor az első edzésre lementem, már megfogott a hangulat, így nem volt kérdés, hogy birkózóként folytatom."

- Erőssége a fürgesége, ezt annak idején szabadfogásban kamatoztatta. Miért váltott kötöttfogásra?
- Ennek prózai oka van. Salgótarjánból átkerültem a BVSC-be, ahol kiváló edzők kezei alatt dolgozhattunk, azonban a tradicionálisabb kötöttfogást részesítették előnyben a trénerek. Hoffmann Géza bácsi remek dolgokra tanított meg bennünket, így egyáltalán nem bántam meg, hogy többet nem kell lábra szaladgálnom. Ami a gyorsaságot illeti, azt pedig ebben a fogásnemben is használhatom, bár hozzá kell tennem a legkisebb súlycsoportban szinte mindenki villámmozgású.

- Miként élte meg, hogy az elmúlt években Majoros István mögött a másodhegedűs szerepét szánta önnek a sors az 55 kilogrammosok között?
- Nem volt bennem harag, hiszen Pisti bizonyította, hogy mind ő, mind pedig a szövetség kiváló döntést hozott azzal, hogy vállalta a kegyetlen fogyasztást. Gyönyörű eredményeket ért el ebben a súlycsoportban. Ráadásul az egyik legjobb barátom, akivel rengeteget birkózunk nap, mint nap.

- De azért annak mégiscsak örül, hogy...
- Ne is folytassa! Óriási lehetőséget kaptam Komáromi Tibor szövetségi kapitánytól, aki nekem szavazott bizalmat és remélem élek vele majd a világbajnokságon.

- Önről sokáig azt mondták, hogy rendkívül ügyes, ám a nagy eredményekhez még nem elég érett.
- A kritikusaimnak tökéletesen igazuk volt. Komáromi Tiborral sokszor leültünk négyszemközt beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen saját magam ellenfele vagyok a versenyeken.

- Ezt hogy érti?
- Hatalmas drukk dolgozott bennem folyton folyvást, ami inkább hátráltatott, semmint inspirált. Ezeket a gátakat próbáltuk a szövetségi kapitánnyal lebontani, és úgy érzem, nagyon jól haladok, hiszen a súlycsoportomban már szinte mindenkit legyőztem az idén, csak éppen nem egy versenyen. Az igazi érmes beugrásom még várat magára.

- Azt hiszem, nem bánkódna, ha a születésnapját követően éremmel ünnepelne.
- Bizony, hogy nem! Sőt, kiugranék a bőrömből! Egy érem igazán kellemes meglepetés lenne a számomra.

Tomka Tivadar