Fitnesztermekkel versenyeznek a birkózók

A birkózó-világbajnokság végetért Kínában, és annak ellenére, hogy a magyar válogatott nem nyert érmet, a szabadfogásúak egykori kapitánya, Németh Sándor szerint nem szükséges megkongatni a vészharangot, de az intő jelekre figyelni kell. Érdemes megfogadni a szakember véleményét, hiszen a Testnevelési Főiskola tanára már 7 darab oktatófilmet készített a birkózók részére, amely a Föld minden egyes országában kötelező tanulmány a trénerek számára.

- Mennyire kíséri figyelemmel a magyar birkózósport mindennapjait?
- Nemcsak azért tudok szinte minden rezdülésről, mert oktató vagyok, hanem mert érdekel is, ami kedvenc sportágamban történik. Számtalan edző kolléga látogatja az óráimat, illetve helyesebb, ha úgy fogalmazok óráinkat, hiszen Bódi Jenővel ketten dolgozunk a TF-n. Látom, hogy miként fejlődik a birkózás a világban, mert sok külföldi kollégával is beszélek, akik mind elmondják tapasztalataikat. Emlékszem, amikor a '90-es években átvettem a válogatott irányítását, nagyon szerencsétlen volt a helyzetünk, hiszen a nagy Szovjetunió akkor bomlott fel és szakadt tagállamokra, ami nemcsak a birkózást, hanem sok más sportágat megváltoztatott. Az elszegényedett utódállamokban a versenyzők a kiugrást sportban látták, és nagyon nehéz volt felvenni velük a versenyt, aztán megtorpant a folyamat. Érdekes, hogy 10 évnyi szünet után újra a tagállamok birkózói dominálnak, erre a legjobb példa a kínai világbajnokság. Nehéz rá magyarázatot találni miért alakult így, de ehhez is alkalmazkodni kell.

- Ön szerint mi lehet a magyar csapat kiútja ebből a helyzetből?
- Nem kell temetni ezt a válogatottat, bár már én is sok embertől hallottam, hogy idős a csapat, de óvatosan kell bánni minden szóval, mert ezek az álláspontok nem mindig fedik a valóságot. Tény, hogy egy kevésbé sikeres vb volt ez a részünkről, de a magyar nemzetbe genetikailag bele van kódolva a siker. Nem sok olyan ország van, ahol ennyi olimpiai, világ- és Európa-bajnok él, mint nálunk. Ez kell, hogy erőt adjon mindenkinek, és ez a csapat is hozz még érmeket, sőt azt sem tartom kizártnak, hogy jövőre ismét világbajnokunk lesz. Ám, kár lenne elhallgatnom, hogy az utánpótlásra és az edzők folyamatos szakmai képzésére - csak úgy, mint általában minden sportágban - a birkózóknak is figyelnie kell. Az anyagiak itt is rendkívül meghatározóak, de mondok mást. Ahhoz, hogy valaki jól érezze magát egy teremben, egy birkózócsarnokban nemcsak pénz kell. Nekünk edzőknek, volt trénereknek, a XXI. században a fitnesztermek zenés és kényelmes világával kell megküzdenünk, hiszen számtalan tehetség kallódik el az élsporttól, mert a látszatra szebbet választja. Ebben is lehet előrelépni, persze a falak befestése már pénz kérdés, de az, hogy edzések után még beülünk a szaunába beszélgetni, már nem. Ezeket nagyon hiányolom. Sportoló koromban alig vártam, hogy újra edzésre mehessek, és higgye el nemcsak azért, mert imádtam birkózni, hanem mert a közeg mindig valami újat adott, lehetett egy jó történet, egy magatartás minta, bármi, ami előre lendítette a szürke hétköznapokat. Nem véletlen szerintem az sem, hogy a zenében találtam meg egyrészt önmagam. Nem csak azért, mert ez eszköz egyfajta kifejezésre, hanem azért mert számtalan helyre kerülhetek el szerte az országban. Imádom a vidéket, és a jó embereket. Legutóbb Vikidál Gyulával háromnapos turnén vettünk részt, és jólesett az a szeretet, ami vidéken fogadott. Ez kellene a városokban és a sportpályákon is. Nem szeretnék túl magasztos dolgokat mondani, de ebben a taposómalomban elengedhetetlen, hogy a gazdagságon kívül más is motiválja a sportolókat, vagy éppen a birkózókat.

- Miért nem tér vissza a szőnyeg szélére? Ha ennyi energia van önben, segíthetne a birkózóknak.
- Lehet, ám maximalista vagyok és mindent csak 100 %-os erőbedobással csinálok. Jómagam is lejárok klubcsapatokhoz edzeni, sőt egy fiatalemberrel, Varga Istvánnal külön is foglalkozom, amikor időm engedi, de ahhoz, hogy valaki egy klubcsapatot, vagy válogatottat irányítson teljes ember kell. Nekem most a zene adja meg ezt az örömöt, ám hogy mennyire nem kanyarodtam el a sporttól, most vagyok túl több sportos dal megírásán, így az aikidósoknak, a kung-fusoknak, karatésoknak és a kempósoknak is írtam dalokat.

- Tudatos, hogy csupa küzdősportot említett?
- Nem, szájról-szájra terjed a hírünk, és ha külön felkérnek, szívesen írok dalokat.

- És ha a birkózók kérnék föl...
- Hogy eddzem őket? Nehéz lenne ellenállni, de egyelőre a TF-n szeretném továbbadni tudásomat, hogy az a jövőben sok-sok világversenyen elért éremben fialjon.

Tomka Tivadar