Barta Nórának tetszik az amerikai kaland

Két hónapja az Egyesült Államokban, Houstonban készül a jövő évi műugró világversenyekre, mindenek előtt a márciusi melbourne-i világbajnokságra Barta Nóra. A nagy sikerű nyári budapesti úszó Eb-n, a Margitszigeten 3 méteren bronzérmet szerzett versenyző egyáltalán nem bánta meg, hogy a környezetváltozás mellett döntött.

- Hogy érzi magát Houstonban? - kérdeztük a BVSC 22 éves műugrónőjét.
- Igazán remekül, ám valójában nem Houstonban lakom, hanem mintegy fél órányi autóútra tőle. Meseszép környeztben, egy tó partján. Szeptember elején érkeztem, és az első napok nem voltak könnyűek, de hamar belerázódtam a dolgokba. Egy nagyon kedves amerikai családnál lakom, ahol mindjárt lett négy "testvérem". S a két kishúgommal, a 13 éves Samanthával és a 14 éves Brooke-kal együtt járunk edzésekre.

- Itt milyen környezetbe csöppent?
- Abszolút ideálisak a körülmények: fedett torony, tornaterem szárazdeszkával és gumiasztallal, szóval, minden van, ami kell, s az egyik legismertebb edző, Jane Figueiredo foglalkozik velem. Egyébként itt edz az olimpiai bajnok orosz Pahalina is. De milyen kicsi a világ, még két magyar úszólánnyal is találkoztam.

- Miként néz ki egy átlagos napja?
- Délelőttönként erősítek, futok, tornázom, elvégzem azt a munkát, amit az edzőm, Ligárt Balázs még otthon előírt a számomra. Bár ezt itt nem felügyeli senki, nem lazsálok, sőt, azt kell mondjam, soha nem dolgoztam még ilyen keményen. Aztán angolt tanulok, számítógépezem. Délután pedig jön értem egy műugrósrác, elmegyünk a két "húgomért", fevesszük őket az iskolánál, ebédelünk, és utána megyünk a medencés edzésre. Este hét óra után végzünk. Hazafelé már mindig én vezetek, egy negyven éves Ford Mustangot! Tágas, piros bőr ülései vannak, mint a régi filmekben, nagy élmény vezetni!

Barta Nórának (jobbra) megtetszett az amerikai élet

- Egyéb szórakozási lehetőség?
- Nem tagadom, időnként azért szoktam lazítani. Szerencsére nagyon jó a műugrók társasága, ahogy megérkeztem, rögtön elvittek egy buliba. De az itteni családommal is sok közös programom van, hétvégenként bevett szokás a vendégségbe járás. Vagy hozzánk jönnek,vagy mi megyünk valahova. A házunkban pedig van egy külön pingpong szoba is, és itt rászoktam a játékra. Egyébként is imádok pingpongozni, és büszként mondom, hogy tudok is. Még annak idején egy drezdai edzőtáborban Lengyel Imrét is megvertem egy nagy meccsen, elnyerve tőle húsz eurót...

- Még korábban szóba került, hogy esetleg hosszabb időre marad kint az Egyesült Államokban, beíratkozik egyetemre is. Így lesz?
-Ez még nem dőlt el. Az biztos, hogy most november 11-én hazamegyek, és 16-án már utazom is tovább Hollandiába, ahol Balázs lett a szövetségi kapitány, és ott vele készülhetnék. S ha megoldható lenne, hogy ott tanuljak, akkor lehet, hogy azzal a lehetőséggel élek. Hollandia mégiscsak közelebb van Magyarországhoz.

- De van, ami Amerika mellett szól?
- Hogyne. Nagyon megfogott, higy itt egyáltalán nem látszanak az embereken a napi gondok, mégha vannak is nekik, egyáltalán nem látok búskomor fejeket, mint otthon. Errefelé mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott, és éppen ez a kiegyensúlyozott életvitel, a pozitív felfogás segít a problémák leküzdésében. Ez így van az edzéseken is. Ha valakinek egy nehezebb ugrást kell végrehajtania, akkor a többik kiállnak a medence szélére, biztatják, hogy gyerünk, meg tudod csinálni, és ez hatalmas erőt ad. S az ilyen szemléletből, ami most rám ragadt, rengeteget lehet profitálni.

Fábik Tibor