Benedek Dalma nem hisztizik, dolgozik

Benedek Dalma idei éve kifogástalanul sikerült, hiszen időrendben haladva, először Csehországban nyert két Európa-bajnoki címet, majd augusztusban, a szegedi kajak-kenu világbajnokságon hódította el az egyéni aranyérmeket 500 és 1000 méteren. A klasszis aztán edzőt váltott, és Fábiánné Rozsnyói Katalint választotta.

- Ami már elsőre feltűnik, hogy rövidebb a haja...
- Kénytelen voltam más frizurát kitalálni magamnak, mert az edzéseken rengeteget izzadunk, és így jobban szellőzik a nyakam.

- Akkor ezek szerint Fábiánnné Rozsnyói Katalin nem kíméli?
- Bizony nem! Félelmetes mennyiségű edzésmunkát végzünk el, de jellemző a csapatra, hogy mindenki vérbeli profiként áll a tréningekhez. Nincsenek hisztizések, mindenki dolgozik, ahogy Kati néni megkívánja.

- Elárulná, hogy mi az ő titka? Hiszen a világ legjobb női kajakosait neveli ki évről-évre.
- Ezt nehéz megmondani, de amiben talán más, hogy sokat követel, szigorúan számon kér mindent, és odafigyel a mentális felkészülésünkre. Sokszor, az edzések végeztével egyesével leül velünk, és elbeszélgetünk.

- Miként fogadták a többiek az új csapatnál?
- Zökkenőmentes volt a beilleszkedésem. Tudtam, hogy mire vállalkozom, és annak ellenére, hogy egyéni sportágat űzünk, a többiek segítőkészek mindenben. Az egészséges rivalizálás természetesen megvan mindannyiunk között.

- Strigulázzák, hogy ki hányszor végez az élen, egy-egy pályamenésen?
- Amióta elkezdtük az edzéseket, vizet nem láttunk. Legközelebb márciusban ülünk hajóba, addig pedig maradnak a szárazföldi tréningek. Számomra ez egy kicsit furcsa, hiszen annak idején ősszel is voltak vizes edzéseim, de mindent meg lehet szokni.

- És az ismertséget?
- Azt nem. Nagyon jól esik, hogy az emberek szurkolnak és szeretnek. A szegedi világbajnokság óta sokszor megállítanak az utcán, gratulálnak, sok sikert kívánnak. Meglep a figyelmességük, és valóban megsokszorozza erőmet.

- Az idei négy győzelme közül melyikre emlékszik vissza a legszívesebben.
- Nehéz erre válaszolnom, de talán a világbajnokság maradt meg bennem a leginkább. Az 500 méter azért, mert annyira rövid volt a táv, hogy időm sem volt gondolkodni és taktikázni, míg az 1000 méteres döntő alatt fájt már mindenem, de valahonnan az utolsó tartalékokat is előkapartam. Nagyon elfáradtam, de a dobogón tetején állva minden megszépül.

- Mit tervez a jövő esztendőre?
- Remélem, hasonló sikerekben gazdag év lesz, mint az idei. Addig pedig nagyon sok munka vár rám, és az egész csapatra.

Tomka Tivadar