Családban maradtak a sakkolimpiai elismerések

A drezdai sakkolimpián az örmény válogatott megvédte elsőségét. Örményország óriási lelkesedéssel és ünnepléssel köszöntötte a másodszor aranyérmes sakkválogatottat. Az elnöki különgépen hazautazó csapat repülőtéri fogadtatását, az ünnepi koncertet, a kitüntetési ceremóniát élő egyenes adásban közvetítette a televízió. Az utcákat óriásplakátok díszítették, az öt sakkozó és a kapitány, Arshak Petroszjan fényképével és a győztesnek járó Hamilton Russel aranyserleggel. A kapitány nem csak saját csapata, hanem veje, Lékó Péter nagyszerű sikerének is örülhet. Elsőszámú sakkozónk a legjobb éltáblás lett, válogatottunk igazi vezéregyénisége. A drezdai sakkolimpia emlékeiről az aranykapitánnyal és az aranyérmes éltáblással Szegeden beszélgettem.

- Arshak, kérem beszéljen a fogadtatásról.
- Drezdából az elnöki különgépen utaztunk haza. A jereváni repülőtéren állami vezetők köszöntötték a csapatot, és nagyon sok szurkoló is várt minket. Két fehér, nyitott tetejű dzsipben vittek be bennünket a belvárosba. Az úton tízezrek ünnepeltek bennünket, engem ért a megtiszteltetés, hogy a Hamilton Russel aranyserleget végig a kezemben tarthattam. Óriásplakátok mindenütt, az öt játékos és az én fényképemmel, valamint a győztesnek járó serleg rajzával. Ez csak a kezdet volt. Jereván legnagyobb színházában először koncerttel ünnepelték az aranyérmes válogatottat, majd az államelnök, Szerzs Szargszjan üdvözlő beszéde után a legmagasabb állami kitüntetést kaptuk meg. Mintegy félórás taps köszöntött bennünket. Hihetetlen volt, meghatódva csak álltunk az elnökkel együtt. Az érkezésünket, az ünnepséget a televízió élő egyenes adásban közvetítette. Tiszteletünket tettük a júniusban tragikus hirtelenséggel elhunyt csapattársunk, Karen Aszrjan sírjánál. A második napon nem győztük az interjúkat adni, majd este fogadás, ahol mintegy négyszázan voltak a meghívottak, Örményország színe-java. A csapat nevében beszélhettem, úgy gondolom, hogy jól sikerült. Másnap a parlamenti ülésszakon is köszöntötték a csapatot, újabb elismeréseket vehettünk át, interjúk. Ez a három nap története, az ünnepségek folytatódtak, de én ekkor már elutaztam.

- Hogyan tudta túltenni magát a csapat Aszrjan elvesztésén, hogyan voltak képesek pótolni hiányát?
- Erre legjobban a válogatottba bekerült Tigran Petroszjan szavaival válaszolhatok: "csak helyettesíthettem Aszrjant, kettős felelősségem volt. A csapatért, de érte is játszottam".

- A kilencedik fordulóban elszenvedték egyetlen vereségüket, kikaptak Izraeltől, és át kellett engedniük az első helyet. Ezt miként élték meg?
- Ezután a meccs után felhívott az államelnök. Megnyugtatott, hogy a vereség nem változtatta meg elhatározását, az utolsó fordulóra Drezdába látogat. Gratulált az addigi szereplésünkhöz. Már tudtuk, hogy Szerbiával játsszuk következő meccsünket, és biztosak voltunk győzelmünkben. Visszatérve az izraeli meccsre, Petroszjan szinte magát verte meg, Szargiszjan hozta a formáját, ismét nyert. Akopjannak nem volt gondja, az éltáblán Aronjan kicsit jobban állt. Fonalas változatot számolt, amikor megzavarták őt. A német rendezők mindig örültek annak, ha híres személyiség meglátogatta az olimpiát. Az örmény származású, Németországban élő, minden kategóriában világelső bokszoló, Artur Abraham érkezett meg, és játék közben felállították Aronjant, hogy közös fényképeket készíthessenek. Sajnos nem voltam a teremben, a nagy feszültségben jólesett egy cigaretta, és visszajöve láttam, hogy milyen felfordulás van a mérkőzésünknél. Azonnal befejeztettem a "cirkuszt", Aronjan visszaült a táblájához, de rögtön húzott, kiengedte előnyét, majd újabb hibával tetézte a bajokat, és Gelfand felülkerekedett a bástyavégjátékban.

- Fantasztikus az örmény válogatott sikersorozata. 2002-ben Bledben harmadik, 2004-ben, Calviában csak rosszabb Bucholz-pontszám miatt szintén bronzérmes. Két éve Torinóban aranyérmes, és most sikerült a címvédés. Mellesleg tavaly az Eb-n második volt a csapat, és csak a XXI. században elért eredményeket soroltam, 2005-ben Aronjan Világkupát nyert. Hogyan vezette a csapatot? Mi a sikeres kapitány titka?
- Azt senki nem vitathatja, hogy jó sakkozóink vannak. Remek a csapat egysége. Mindenki csak arra gondol, hogy minél jobb egyéni eredményével miként tudna a legjobban az együttes hasznára válni. Ritkák a látványos megbeszélések, úgyis eleget vagyunk együtt, a fordulókra régi szokásként együtt megy a csapat. Játszmák előtt felkeresnek azok a játékosok, akiknek tanácsra, ötletre van szükségük. A csapat az olimpia előtt a megszokott edzőtáborban volt, én itt Szegeden. A magaslat nem jó az egészségemnek. Elemeztek, pihentek, sportoltak, mentálisan is készültek az olimpiára. A rajtlistán csak kilencedikek voltunk a négy legjobb Élő-pontszám alapján. Ez azonban egyáltalán nem érdekelte a játékosokat, a feladatra koncentráltak. Péter is nagyon jól tudja, hogy valamennyien jó játékosok. Ha valakinek van egy újítása, kritikus állásban jó ötlete, érdekes elgondolása, akkor azt megosztja társaival. Vastörvény, hogy az első forduló előtt mindig van megbeszélésünk, s ezen most is elhangzott, hogy meghallgatom a véleményeket, de a problémákat én oldom meg, enyém a döntő szó, én döntök, enyém a felelősség. Jól ismerem játékosaimat, Aronjan, Akopjan sokáig tanítványom is volt, tudok velük bánni. Nincs jelentősége a színelosztásnak, ki világos, ki sötét, ki ismétel színt. Legjobb pontszerzőnk, Szargiszjan hétszer volt sötét és négyszer világos. Világossal valamennyi partiját megnyerte, sötéttel 5 pontot szerzett. Ha jól játszik a csapat, nem változtatok az összeállításon. A legkevésbé sem érdekel, ha például Minaszjan haragudna rám, mert csak egyszer játszott. Olyan volt a párosítás, hogy Faroer-szigetek ellen beállítottam, fel is borult a színelosztás. Érdekességként megjegyzem, hogy az államelnök először nekem adta át a kitüntetést, nagyra értékelve elszántságomat, munkámat. A csapat tagjai igazi hazafiak. Nem alkudoztak, hogy milyen jutalmazásban részesülnek siker esetén. Tudták, hogy eredményük méltó elismerést kap. Tisztességes fizetésük van, ösztöndíjat kapnak.

- Az utolsó fordulóban Kínát kapták ellenfélül, és a tét óriási volt. Aranyérem, vagy a dobogón sem végeznek.
- Mindent elveszíthettünk volna. A párosítás miatt nagyon izgalmas volt a befejező nap. Minden este együtt vacsorázott a csapat, tisztességből egyszer kipróbáltuk a rendezők által biztosított étkezést, ehetetlen volt. Női és férficsapat ezzel zárta a napot. Az utolsó forduló előtt az államelnök vendégei voltunk, bírók, újságírók, kísérők is velünk voltak. Köszöntőjében levette a játékosok válláról a felelősséget, az utolsó forduló eredményétől függetlenül dicsérte eddigi szereplésüket. Nagyon jó hangulatban éjfélig tartott a vacsora, másnap 10 órakor volt a játék, és meglepő módon simán nyertünk. Három remi mellett Petroszjan nyert, lehetett volna 3-1 is, de Szargiszjan a csapat érdekeit tartotta szem előtt, nem kockáztatott. Játékosaim valamennyi csapatversenyen kettőzött erővel küzdenek, és ilyen csapatnak nagyon jó kapitányának lenni. Ha nálam valaki elveszít egy partit, nem cserélem azonnal le, újabb esélyt adok. Én hiszek bennük, ők hisznek bennem. Nálunk a jelszó: Egy mindenkiért, mindenki egyért!

- Hogyan értékeli a magyar válogatott szereplését?
- Péter nagyszerűen játszott, úgy, ahogy mindig szeretném őt látni. Jobb, rosszabb állás, küzdött, harcolt. Judit nem volt formában, de a korosztály tehetséges, ez egy jó együttes. Nagyon tetszik Berkes játéka, örömmel látnám a saját csapatomban is. Almási sikeres volt, Baloghot nem ismerem annyira jól, de láttam tavaly az Eb-n, leginkább világossal játszott, és 20 lépés körül remizett. Ha Judit ismét formába lendül, akkor jó esélyeik lehetnek.

- Szakmai kérdésekben a Nemzetközi Sakkszövetség vezérkara miért nem hallgat a legerősebb sakknemzetek véleményére, szakmai tanácsára?
- Sok furcsaság volt az olimpia lebonyolításával kapcsolatban is. Ennyi résztvevő csapat mellett nagyon kevés volt a 11 forduló. Behozták a 30 lépéses szabályt, és ebből is támadtak komplikációk. Példaként a Gustafsson-Morozevics parti, a német nagymester kicsit jobban állt, Moro remit ajánlott. Gustafsson elfogadná, de meg kell kérdezni a bírót. Megérkezik az ún. extraklasszis nagymester, mint szakértő, és dönt, tovább kell játszani. Gustafsson nagy nehézségek árán a végén remizett. Nonszensz, hogy ilyen megerőltető tempó mellett miként lehetett az utolsó fordulót délelőtt 10 órakor kezdeni, és csak előző este 11 óra körül tudtuk meg az ellenfél csapatának összeállítását. Hihetetlen, hogy ismét megváltoztatták a világbajnoki rendszer lebonyolítását, újabb és újabb kompromisszumokat kötnek, egyes játékosoknak tett engedmények azonban sértik a többség érdekeit. Gata Kamskyt rábírták, hogy Szófiában játssza le meccsét Veszelin Topalovval, cserébe vereség esetén is játszhat az újonnan létrehozott világbajnok-jelöltek versenyén. Több jogot adtak neki, mint a világbajnoki döntőt elvesztett Vlagyimir Kramnyiknak. Utolsó pillanatban megváltoztatták a Grand Prix verseny színhelyét, Doha helyett Elisztában rendezik meg. A hírek szerint nem volt a Global Chess-nek aláírt szerződése a katari rendezőkkel. A jelenlegi felállásban a FIDE soha nem fogja szolgálni a sakkozók érdekeit. Sokkal fontosabb számukra, hogy kiszolgálják a szponzorok érdekeit, s bármikor képesek a sakkozók kárára áldozatot hozni. Olyan szabályokat alkotnak, ami a sakkal ellentétes.

- Péter, sokan aggódtak érted, hogy túl sok energiát kivett belőled a Kramnyik melletti szekundálás. Az olimpiát megelőző sajtótájékoztatón fáradt, de mégis jókedvű voltál. Szinte biztosra vettem, hogy jól fogsz játszani. Aranyérem az első táblán, a második legjobb performance-teljesítmény az örmény Szargiszjan mögött, igazi vezéregyénisége voltál válogatottunknak.
- Amikor elvállaltam Vlagyimir Kramnyik mellett a szekundánsi feladatot, akkor ezt nyilvánvalóan az ő sikerének elősegítéséért tettem, de saját pályafutásom jövőjéért is. Biztos voltam abban, hogy ez hosszú távon nagyon hasznos lehet számomra, de féltem attól, hogy kevés időm lesz regenerálódni. Sokkal keményebb volt a közös munka, mint azt elképzeltem. Ezért féltem a rajtnál, de aztán egyre jobban megnyugodtam. Fontos volt, hogy megnyertem az első játszmámat, sötéttel Miezis ellen, lelkileg ez nagyon sokat jelentett.

- Hihetetlen türelemmel játszottad azokat az állásokat, amelyek neked nagyon fekszenek.
- Az első fordulóban én kértem a kapitánytól, hogy ne kelljen játszanom, legyen még egy nap pihenőm, de tisztában voltam azzal, hogy többet már nem kaphatok szabadnapot. Később fel sem merült bennem, hogy ne álljak a csapat rendelkezésére.

- Még az Ivancsuk elleni vereség után sem inogtál meg?
- Nagyon rosszul éltem meg azt a vesztést, úgy éreztem, hogy miattam kapott ki a csapat. Kellemetlen vereség volt, világossal egy csapatversenyen, különösen az egyik rivális ellen nagyon kellemetlen. A nyitásban hibáztam, túl gyorsan húztam meg az f5-öt, He5 válaszlépésre rá kellett jönnöm, hogy állásom stratégiailag szétesett, és küzdenem kellett a remiért. Úgy érzem, hogy fantasztikusan védekeztem, sikerült objektíve megmentenem a partit, de ezzel az időbeosztással mégis halálos. Emlékszem, hogy 2003-ban az ukrán Ponomarjovot hasonló állásban "megnyúztam", csak azért nem tudtam megnyerni, mert nem kaptunk 30 másodperceket lépésenként, elfogyott az időm. Itt viszont Ivancsuknak lehetősége volt, hogy látszólag céltalan futólépésekkel feltornássza gondolkodási idejét.

- Az olimpia későbbi szakaszában remekül használtad ki a tanultakat, te is éltél a módszerrel.
- Hasznosítottam a tapasztalatot, ha már a végén elvesztettem a partit. Sorozatban húztam az egyetlen védőlépéseket. Ha a bástya és futó elleni végjáték például kijön a 60. lépés táján, akkor simán kitartom az állást, de így, hogy még a mellékhelyiségbe sem mehettem ki, nagyon kemény egy ilyen végjáték. Egyetlen hiba elegendő volt, és 127 lépés után feladásra kényszerültem. De nem gondoltam arra, hogyne játsszak másnap. Vesztettem világossal, nyernem kell sötéttel. Nehéz éjszaka volt, bosszantott a vereség, gondolkodtam a következő partin. Persze egy kolumbiai sakkozó ellen nem könnyű játszani, mert az ellenfelem csak remizni akar. De a győzelem után megszabadultam egy tehertől, mert magam is elhittem, hogy nehéz helyzetben is képes vagyok koncentráltan, jól játszani.

Péter utóbbi megjegyzését már Arshak sem hagyhatta szó nélkül: "Ha végre elhinné, hogy bárki ellen nyerhet, hogy csak önmagát kell adnia, kellő önbizalommal játszania, sokkal eredményesebb lehetne" - vetette közbe a szekundáns, edző. "Az lenne a javaslatom, hogy negyedóránként ismételd át a leckét, hogy meg tudod csinálni".

- Péter, a pszichológiában igen fontos az én tudat.
- Tudom én ezt, csak előfordul, hogy ezt kétévente egyszer érzem.

- Hogy érezted magad, amikor megtudtad, hogy a legjobb éltáblás lettél?
- Érdekes volt, mert erre nem is gondoltam.

- Előző este még mondtam Lázár András csapatvezetőnek, hogy lehetnek tábladíjasaink.
- Bevallom őszintén, hogy ez kevéssé érdekelt. Azt éreztem, hogy olyan volt a csapategység, olyan volt a hangulat,hogy nem érdemelte volna meg a válogatott, ha nincs az első tízben. Mindenki szívvel-lélekkel harcolt. Balogh Csaba, akinek nem ment a játék, próbált segíteni mindenben, amiben tudott. Judit is, amikor rájött arra, hogy nincs formában, ráadásul betegen játszott, segített a készülésben. Együtt volt a csapat, de ha nem nyerünk az utolsó fordulóban, akkor talán nem leszünk az első 15-ben sem, annyira szoros volt a mezőny. Úgy ültünk le, hogy nyerni kell, és az állások alapján viszonylag sima mérkőzésnek tűnt. Berkes Ferenc könnyen hozta a döntetlent sötéttel, Almási Zolinak jelentős álláselőnye volt, Judit kellemesen állt, én meg jobban. Judit végül simán nyert (egyéb hírforrások szerint Alekszandrov meglehetősen másnaposan játszott, parti közben orvosi segítségre is szüksége volt), fontos győzelem volt. Zoli időzavarban hibázott, és rajtam múlott a csapatgyőzelem. Koncentráltam, és sikerült hasznosítanom Ivancsuk ellen tanultakat. Forgatni kell az ellenfelet, csökken az idő, nehéz védekezni. Az utolsó pillanatig nem volt világos, hogy ezt lehet-e nyerni. Tudtam, hogy Kramnyik hasonlót már megnyert Eljanov ellen Wijk ann Zee-ben. Amikor végre"megnyúztam", akkor első kérdésem az volt, hogy benne vagyunk az első hatban? Erre biztos választ nem kaphattam, csak annyit mondtak, hogy valószínűleg a legjobb éltáblás vagy. Persze örültem neki, csak igazán fel sem fogtam. Aztán jött a záróünnepség, és nagyon jó érzés volt, hogy Topalovnak és Gelfandnak gratulálnia kellett. Az ünnepség végén a világ összes országából velem akartak közös fényképet készíteni, első tábla, első díj, ezen az olimpián ez volt a csúcs. Ez nagyon kellemes emlék marad.

- Látod, hogy milyen jó olimpián játszani? Két éve kis híján még a barátságunk is ráment...
- Átmenetileg igen, kölcsönösen nem voltunk bizonyos fontos információk birtokában. Nagy segítség volt, hogy már vacsora közben megkaptuk tőled a másnapi párosítást, már tudtunk beszélni a stratégiánkról, az összeállításról. Másnap gyorsan jött a telefon az ellenfél összeállításáról, mert gyorsabban le tudtad szedni a hivatalos honlapról az infókat. Azért nagyon fontos volt, hogy kicsit javult az időbeosztás. A 90 perc az első 40 lépésre és 30 perc a játszma befejezéséig és az extraidő, a 30 másodperc lépésenként az éljátékosok többségének, így nekem is kedvezőbb. Arra nagyon figyeltem, hogy elkerüljön az időzavar, nem szeretem. Ilyen volt a Kamsky elleni partim. Nagyon bonyolult játszma volt, kölcsönösen esélyeket mulasztottunk. Kevés idő mellett azonban hallucináltam, és az eredetileg tervezett Bb4 helyett belementem az örökös sakkba.

- A magyar férficsapat végül a nyolcadik helyen végzett, és még hónapokat kell várni, hogy milyen ítélet születik Ivancsuk doppingvétségével kapcsolatban.
- Nem szabad a válogatott helyezését rossz szereplésként értékelni. Olimpia előtt azt mondtam, hogy első hatba kerülés már szakmai siker lenne. Természetesen a közvélemény, a sakkbarátok és szívünk mélyén mi is abban reménykedtünk, hogy sikerülhet a bravúros éremszerzés. A célkitűzésnél még nem tudtuk, hogy Judit betegen fogja végigjátszani az olimpiát, pedig ő meghatározó személyiség a válogatottban, és az első három tábla jó teljesítményére van szükség ahhoz, hogy sikerrel vehessük fel a legjobbakkal a versenyt. Berkes jó játékában nagyon bíztam. Én úgy érzem, hogy kihoztuk a maximumot, mert a viadal folyamán nem volt arra lehetőségünk, hogy ezt az eredményt felülmúljuk. Holtversenyben lettünk ötödikek, és ez mérvadó.

- Milyen végkifejletet vársz Ivancsuk doppingvétsége kapcsán?
- Igazán nem akarok vele foglalkozni. Nagy játékosnak tartom őt. A szabály, az szabály, ha nem büntetik, akkor legközelebb mások sem mennek el doppingkontrollra. Sakkberkekben a többség azt mondja, hogy ezt el kell felejteni, mert ez nem lenne méltó hozzá. Tegnap mentem focizni, és a srácok azzal fogadtak, hogy harmadik lehet a válogatottunk. Legyünk óvatosak a jóslással, még nem értem, hogy miként lehetnénk harmadikak.

- Hogy értékeled az örmény csapat sikerét?
- A kívülállók számára is nagyon szimpatikus a sugárzó csapategység. Még a németek is az örményeknek szurkoltak, mert megérdemlik a sikert. Mindenki csak álmodozhat arról, hogy hasonló egységet ki tudjon alakítani. Persze senkit nem lehet vakon utánozni. Nagyon fontos, hogy Arshaknak a legfontosabb játékosokkal nagyon jó szakmai és baráti kapcsolata van. Kölcsönös a megbecsülés, és ez meghozza a gyümölcsét. Örményország megbecsüli a sakkozóit. Ez a közeg nagy önbizalmat ad a játékosoknak. A válogatottaknak biztos megélhetésük van, olyan versenyekre küldik őket, ahol garantált a szakmai fejlődésük.

- Ismét megváltoztatta a FIDE a világbajnoki rendszert.
- Ez már minősíthetetlen. Az utolsó pillanatban helyszínt változtatnak, ezzel jelentős gondokat is okoznak a versenyzőknek. Egy ilyen nehéz, versenyekben túlzsúfolt évben más egy napfényes Dohában játszani, mint Elisztában. Ráadásul komoly gondot jelentett az utazás megszervezése. Átírták a szabályzatot. Mindenki tudja, hogy most Kamsky miatt változtattak. Egy Világkupa-győzelem többet ér, mint egykor Kaszparov legyőzése, és hét évig világbajnoknak lenni. Hihetetlen, hogy Kramnyikkal ezt megtették. Lemondtam Wijk aan Zee-t a Grand Prix miatt. Meghívtak a kínai versenyre is, az is ütközött. Gondok vannak már a negyedik versennyel is Svájcban. Az örmények már biztos, hogy megmentik a helyzetet egy torna megszervezésével, de még hiányzik egy rendező. És kiderül, hogy a végén győztesként csak világbajnok-jelölt leszel. Az egész Grand Prix-sorozatnak akkor van értelme, ha az első kettőben végzel, de a mezőny hihetetlenül erős.