A buszsofőr alsónadrágjába rejtették a doppingot

A már visszavonult kerékpáros, Michael Rasmussen Sárga láz néven írt önéletrajzi könyvet, amelyben részletesen beszámol arról, hogyan zajlott a doppingolás a Rabobank csapatnál.

Rasmussen bevallja, hogy a 2007-es Tour de France-on egészen közel voltak a lebukáshoz, a csapatbusz tele volt doppinggal, de amikor az ellenőrök megjelentek, a buszsofőr az alsónadrágjába rejtette az EPO-t.

A dán bringás nem úgy ír, mintha megbánta volna, hogy tiltott szereket használt, és azt is megemlíti, hogy 2005-ben a csapata vette el az esélyt, hogy legyőzze a később szintén lebukó Lance Armstrongot. "Nem voltak hajlandóak a második vértranszfúziót végrehajtani, így a saját csapatom fosztott meg a fegyveremtől. Ennek az lett a következménye, hogy rengeteg időt vesztettem a vetélytársakhoz képest".

Ugyanezen a versenyen nem ez volt az egyetlen gondja, az utolsó előtti időfutamon ugyanis egy részeg szerelő hibája miatt a hátsó kerék és a kormány sem volt megfelelően rögzítve, Rasmussen pedig hét percet kapott Armstrongtól. A verseny után a bringás ököllel akart elégtételt venni a túl sok pezsgőtől kiütött szerelőn, de egy másik versenyző, Erik Dekker lefogta.

Rasmussen azt is bevallotta, hogy 2004-ben apja vérével akart transzfúziót végrehajtani, de ez végül nem jött össze, mert nem volt azonos a vércsoportjuk. A dán bringás 2005-ben és 2006-ban is elnyerte a hegyekben legjobban teljesítő versenyzőnek járó pöttyös trikót a Tour de France-on, majd egy évvel később az élről volt kénytelen visszalépni, mert jelenléti ívén hamis adatokat adott meg a doppingellenőröknek.

Akkor kétéves eltiltással büntették, de egészen idén januárig tagadta, hogy doppingolt volna, majd végül beismerte, hogy 1998 és 2010 között EPO-t, növekedési hormont, inzulint és vérdoppingot is használt.