Egy magyarból is lehet jó síző

Miklós Edit a magyar sísport legjobb eredményét érte el a Világkupa-sorozat hétvégi állomásán, a franciaországi Val d'Isere-ben. A magyar síző a 48. helyről rajtolt, már a pálya első felében a 20. helyen állt, és folyamatosan javított az eredményén, végül a 12. lett, amivel 22 Világkupa-pontot ért.  Ami Miklósnak eddig csak edzésen sikerült, az most összejött versenyen is, az egyik mérési pontnál ő volt a viadal harmadik leggyorsabbja 115 km/órát is meghaladó sebességgel.  Nyáron híres osztrák sízőket is legyőzött, az év elejéhez képest négy-öt másodpercet javult.

Mi volt a titok?

Csak annyi, hogy sikerült összehoznom egy remek menetet. A síléc is jól csúszott - köszönet érte az edzőmnek, Stark Marcinak. Egész futam alatt nagyon hallgatott rám a lécem, és úgy kanyarodott, ahogy én akartam. Már az utolsó edzésen éreztem, hogy jól mentek az ívek a meredeken, igaz, nagyon sok volt az időhátrányom, de az érzés azért megvolt, és ez számított. Sikerült ugyanazt kihoznom magamból, mint az edzéseken. Sokat fejlődött a technikám a nyár alatt, de ezt nem olyan könnyű a versenyen is megvalósítani. Most összejött, és remélem, ezzel az érzéssel fogom tudni folytatni jövőre is. Nagyon örülök az eredménynek, de főleg annak, hogy sikerült az utolsó edzéshez képest öt másodpercet javítanom. Most már nemcsak gondolom, látom is, hogy a legjobbak közé lehet kerülni. Persze ehhez mindennek stimmelnie kell.

Miklós Edit Forrás: Skihungary.hu

A tavalyi sikerek - pontszerzések a Világkupán, 13. helyezés a világbajnokságon - után az idei szezont még nagyobb elvárásokkal kezdte, ám eddig nem az elképzelései szerint alakultak az eredmények. Lesiklásban a legjobb ideje is csak a 35. helyre volt elég. Mit kellett másképp tennie, hogy 23 helyet javítson?

Én mindig is tudtam, hogy képes vagyok rá, főleg a tavalyi eredmények után, de nemcsak én, az edzőim is mindig hittek bennem. Nem ez az eredmény a meglepetés, hanem az év eleji gyengébb formám. Éppen ezért nem is a helyezés az igazán elképesztő ebben, hanem a négy-öt másodperces időeredmény javulás. Aki ért hozzá, az tudja, hogy ez óriási dolog. Nyáron sok híres és jó osztrák sízővel edzettem együtt, akiknél például a tréningeken sorra jobbat teljesítettem, aztán pedig a versenyeken nem tudtam őket megelőzni.

De ez a 12. hely még a verseny előtti edzéseken sem tűnt reálisnak. Mennyit gyakorolhatott a versenypályán?

A héten kétszer mehettem le a pályán, a harmadik alkalom pedig már élesben, a versenyen kellett jól teljesítenem. Csütörtökön edzettem utoljára, akkor voltam a leglassabb, a lécemmel sem stimmelt minden. Egyébként egy szép, széles, tágas pálya a val d'isere-i, nem túl meredek, van benne lapos rész is, ahol például csúsztatni kell a léceket.

Lesiklás közben tudta, hogy ennyire jól áll?

Annyit éreztem közben, hogy gyorsabb vagyok, utólag megtudtam, hogy 96,04 km/óra volt az átlagsebességem. Van a pályán kéthárom ugrató, és sokkal nagyobbat ugrattam azokon, mint edzésen, és ezáltal jobban kijöttek az ívek. Amikor beértem a célba, több versenyző is visítozott, láttam a helyezést, én is örültem, de visszafogtam magam. Aztán több edző is odajött gratulálni. Utólag láttam a verseny aprólékos elemzését, és a pálya utolsó szakaszán például a hatodik legjobb időt értem el, a sebességem viszont a mérési pontnál a harmadik legnagyobb volt, több mint 115 km/h.

Volt ünneplés?

Autóba ültünk az edzőmmel, és meg sem álltunk Budapestig. Most tovább utazom a szüleimhez Csíkszeredára, a karácsonyt velük töltöm. Van három nap pihenőm, ez csupán annyit jelent, hogy nem sízek, de a szárazedzést nem hagyom ki. Aztán 28-án visszajövök, és irány Ausztria, ahol szilveszter napján is lesz havas edzésem. Este az edzőmmel koccintunk, de soha nincs hajnalig tartó bulizás - az utóbbi néhány évben mindig ez jut nekem -, kettő óra felé már alszom is. Maximum egy-két sör fér bele az estébe, arra kifejezetten odafigyelek, hogy ne éjszakázzak.

Mekkora felelősség ez az eredmény?

Én mindig is tudtam, hogy egy magyarból is lehet jó síző, és végre hivatalosan is bebizonyítottam, hogy ez nem halandzsa. A tizenkettedik hely mindenképp önbizalmat ad, de persze valahol teher is. Nehéz lesz mindezt megtartani. Az olimpia előtt még három Világkupám van, most ezekre koncentrálok. De legfőképp azt tartom szem előtt, hogy nemcsak a csúcsra kell eljutni, hanem ott is kell maradni.

Bízhatunk ebben?

Igyekszem megőrizni ezt az érzést a lábaimban.

Forrás: Theagencymanagement.com és skihungary.hu