Társoldalunk:

Gyulay Zsolt: Megtanultam, hogy mi az akaraterő és az alázat

2014.09.12. 14:38

Akaraterő, alázat és a munka határozta meg az 50 éves Gyulay Zsolt sportkarrierjét és civil pályán elért sikereit, de Szöul kétszeres bajnoka nagyon sokat köszönhet az 1968-as játékokon aranyérmes Hesz Mihálynak és a hozzákapcsolódó legendáknak is.

"Fiatalabb koromban egy 50 éves ember nekem elég idősnek tűnt. Most azonban én egyáltalán nem érzem magam öregnek" - nyilatkozta születésnapja alkalmából Gyulay Zsolt, az egyetlen olyan magyar férfi kajakos, aki olimpiai aranyig jutott egyesben és csapathajóban is.

Már nem haragszik Hesz Mihályra

"Hesz Mihály legendáján nőttünk fel, aki olimpiai aranyérmes váci kajakosként mindannyiunk példaképe kellett volna, hogy legyen, én azonban gyerekkoromban elég mérges voltam rá. Az edzőnk, Csereklye József mindig vele példálózott. Ha vártunk néhány percet a buszra valahol, akkor megjegyezte, hogy Misa ennyi idő alatt legalább száz fekvőtámaszt megcsinált. Ha eveztünk, akkor mindig azt mondta, hogy Misa ennél nagyobb iramban evezett fel Pesttől egészen Vácig. Gyerekként egyszerűen elérhetetlennek éreztem az ő fanatizmusát, ezért voltam rá mérges. Közben azonban szép lassan megtanultam, hogy mi az akaraterő és az alázat, ami később sikerre vezetett."

Gyulay ZsoltForrás: Farkas Péter (Origo)

Gyulay elmesélte, hogy a múltkor egy gyerekversenyen találkozott Hesszel. "Eljött hozzánk, ült mellettem, teljes testi- és szellemi frissességben túl a hetvenen. Fantasztikus pillanat volt, megértettem, hogy a kajakozás, a Dunakanyar ugyanazt a tradíciót és akaraterőt nevelte belénk, és aki ezt az iskolát kijárja, az egészen biztosan sikeres lesz az életben. Már nem haragszom rá."

Büszkesége a családja

"A kajakozás életemnek egy nagyon jelentős, 32 éves koromig tartó szakasza volt, de azóta is sok minden történt velem. Csináltam olyan dolgokat, amelyek hozzájárultak a fejlődésemhez, rengeteget tanultam. Természetesen büszke vagyok a sportpályafutásomra is, de legbüszkébb a családomra."

Egyértelműen a gyorsaságát, az erejét és a robbanékonyságát tartotta a legnagyobb erényének versenyzőként. A társakkal minden vagányságban benne volt, de azt mondta, a jó versenyző mindig érzi, hogy mikor kell vagánynak lenni és mikor kell komolyan dolgozni. 

"Mindig csapatban gondolkodtam, hiába egyéni sport a kajakozás. És bármelyik csapatban voltam, az adott időben mindig az volt az ország legjobbja. Így volt ez Vácon, Győrben, majd a Honvédban is, ami a világ legjobb csapata volt akkoriban, de a pályafutásom vége felé jó társaságba kerültem az MTK-nál is."

Nem sokat készültek a négyesre 

Sokat köszönhet csapattársainak is, hiszen rengeteget inspirálták egymást. "Csipes Ferinél például nem ismertem céltudatosabb embert. 20 évesen nyert K-1 1000 métert az 1985-ös világbajnokságon, majd amikor hazaért, akkor a repülőtérről egyből a vízitelepre ment edzésre. Más kérdés, hogy ő az 1988-as olimpiai aranyunk után felvette a bohémpózt, amire szerintem rá is játszik egy kicsit, de ettől függetlenül egy fanatikus ember."

Hogy a négyes évekig legyőzhetetlen volt, azt annak köszönhette, hogy minden tag egyéniben is a világ legjobbjai közé tartozott. "Nem kellett sokat készülnünk a négyesre, mert technikailag nagyon passzoltunk, ráadásul mi alakítottuk ki azt a dinamikus négyesevezési-stílust, amit a győri Fazekas Tibor álmodott meg a 80-as évek közepén. Éppen a napokban láttam az Újpesti-öbölben, hogy még mindig úgy készítik fel a négyeseket, mint minket annak idején."

Nem szállt el magától

A 90-es évek elején jól viselte a népszerűséget, úgy emlékszik, hogy nem szállt el magától. De úgy érzi, az még egy szerencsés helyzet volt, hiszen az ismertség még nem csapott át a mostani eszetlen sztárolásba

"Nekem külön szerencsém volt, hogy már fiatalon apa lettem. A család iránt érzett felelősség pedig általában összefog, nem hagyja szétesni az ember."

Kitaszítottnak érezte magát

"Szerencsés voltam, annak ellenére, hogy én is átéltem a traumát: a sportban a legjobbak között voltam, civilként mégis a nulláról kellett kezdenem. 1996-ban hagytam abba a kajakozást és az akkori szövetségi kapitány, Vajda Vilmos szerette volna, ha én veszem át a kapitányi posztot, a sportág vezetése azonban ezt megfúrta. Gondolom azért, mert a funkcionáriusok féltették tőlem a széküket, és mert sosem titkoltam a véleményemet. Ez az eljárás nekem akkor rosszul esett, kitaszítottnak éreztem magam, de ma már tudom, hogy nagyon jó dolgot tettek velem, mert rákényszerítettek arra, hogy más területen boldoguljak."

Forrás: MTI/Földi Imre

Az alázatnak és a munkának köszönheti, a civil pályán elért sikereit, szerinte, ha beletörődött volna az olimpiai bajnokként elért ismertségbe, akkor sehol sem tartana a szakmai karrierje.

"Négy éve ki akartak nevezi elnöknek a Hungaroring élére, akkor azt mondtam, hogy én nem akarok egyfajta díjként tekinteni erre a megbízásra, hanem szeretnék részt venni az operatív irányításban is. Ezért végül elnök-vezérigazgató lettem, ami több feladattal jár. Viszont így sokkal jobban érzem magam, mert az elmúlt négy évben hozzá tudtam tenni ahhoz, hogy javult a Forma-1 megítélése és sikeres futamokat rendeztünk a kollégáimmal."

A MOB-tagság kielégíti

2012 után szó volt arról, hogy vállal komoly funkciót az Magyar Kajak-kenu Szövetségben, de végül ez nem fért bele az életébe. 

"Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a magyar sport most kínál olyan lehetőségeket, amilyenekről korábban álmodni se mertünk. Már 7-8 évvel ezelőtt szorgalmaztam a MOB-nál, hogy legyenek kiemelt edzői státuszok, ez végre működik és bevált. Elindult egy olyan folyamat, hogy kiváló edzők térnek haza külföldről, mert tudják, hogy itthon is biztos lesz az egzisztenciájuk. Egyébként jelenleg is tagja vagyok a MOB elnökségének és ez most teljesen kielégít."

Gyulay Zsolt
Születési idő, hely: 1964. szeptember 12., Vác
Sportága: kajak-kenu
Klubjai: Váci Hajó (1976-1981), Rába ETO (1982-1984), Bp. Honvéd (1985-1994), MTK (1995-1996), MTK (1999)
Legjelentősebb eredményei: kétszeres olimpiai bajnok (1988, Szöul, K1 500 m és K4 1000 m), kétszeres olimpiai ezüstérmes (1992, Barcelona, K1 500 m és K4 1000 m), 6-szoros világbajnoki aranyérmes (K1 1000 m: 1989, K4 1000 m: 1986, 1987, 1989, 1990, 1991), 4-szeres világbajnoki ezüstérmes (K1 500 m: 1986, K2 500 m: 1995, K4 1000 m: 1993, 1995),  4-szeres világbajnoki bronzérmes (K1 500 m: 1991, K2 500 m: 1991, K4 500 m: 1993, K2 200 m: 1995), 29-szeres magyar bajnok, az év kajakozója Magyarországon (1988, 1989, 1992)

Forrás: Kajakkenusport.hu