Társoldalunk:

Olimpiai bajnok lettem, minden úgy ment tovább, mint addig

2014.12.01. 15:44

Ma is tartja a kapcsolatot kolozsvári rokonaival a magyar származású, kétszeres amerikai olimpiai bajnok úszónő, Rebecca Soni. Az Origo tudósítójának San Franciscóban adott interjúban azt mondta, az olimpiai győzelem után is fontosabb maradt számára az egyetem, mint hogy pénzt keressen a sporttal. A mellúszóból lett üzletasszony valaha együtt edzett Hosszú Katinkával, és ma is követi a világ jelenlegi legjobb formában lévő úszónőjének pályafutását.

Erdélyi családból származik, a szülei gyerekkorában vándoroltak ki Amerikába. Tartja még a kapcsolatot a kolozsvári rokonokkal?

Persze, rendszeresen beszélünk, néha angolul, máskor magyarul.

Hogy boldogul a magyar nyelvvel?

Jobban értem, mint ahogy beszélem. Sajnos Amerikában nincs sok lehetőségem gyakorolni.

Dave Salo volt az edzője a University of Southern Californián (USC), csakúgy, mint egykor Hosszú Katinkának. Milyen kapcsolatban voltak Katinkával?

Rengeteget úsztunk együtt. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, amikor a sikereiről hallok.

Forrás: AFP/Harry How

Salóról azt beszélik, hogy fanatikus, és kőkemények az edzésmódszerei. Meg tudja erősíteni?

Egyáltalán nem! Sőt, hálát adok a sorsnak, hogy ilyen nagyszerű edzővel dolgozhattam tíz évig, mint Dave Salo. Rengeteget adott nekem, és nem csak szakmailag. Egy jó úszóedző pesze megtanítja a legapróbb fortélyokra a tanítványát, Salo viszont segített az önismeretben és abban is, hogy világosan lássam a céljaimat.

Miért pont az úszást választotta? Volt példaképe?

A nővérem úszott, miatta kezdtem lejárni az uszodába. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sok évvel később sportösztöndíjat kaptam az USC-től, és a tanulás mellett folytathattam a sportpályafutásomat. Kemény időszak volt, egyensúlyoznom kellett a sport és a tanulás között, és mivel maximalista voltam, nagy tempót diktáltam a medencében és az egyetemen. Életem egyik legboldogabb időszaka volt ez, amikor egy közösségért versenyezhettem. Felemelő volt!

Az első olimpiai érmét 21 évesen nyerte Pekingben. Csak a csapattársa, Jessica Hardy pozitív doppingmintája miatt állhatott egyáltalán rajthoz, ehhez képest beugróként ezüstérmes lett. Fel tudja idézni a 2008-as esetet?

Először is, Jessica nagyon jó barátom, akit nagyon tisztelek. A 2008-as történet elképesztően megviselte, és azután lelkiismeretesen dolgozott, hogy újra ott lehessen a világ élvonalában. Szomorú voltam, hogy nem edzhetett velünk. A pekingi ezüstérem engem is meglepett, holott tudtam, hogy milyen keményen dolgoztam érte egész évben.

A londoni arannyalForrás: AFP/Martin Bureau

És a 200 mellen szerzett arany? Mindenkit meglepett, hogy világcsúccsal győzött az abszolút esélyes Leisel Jones előtt. Hogy tudta kezelni a sikert 21 évesen?

Én is meglepődtem akkor az úszásomon. 2:20 alatt akartam teljesíteni a távot, csak erre koncentráltam. A pekingi győzelem után nem történt semmi extra: visszamentem az egyetemre és minden ment tovább a maga útján. Nem kapott fel a média, a szponzorok sem kerestek visszautasíthatatlan ajánlatokkal, mert úgy döntöttem, hogy az egyetemi kereteken belül folytatom az úszást. A USC-ben versenyeztem, és ez nekem sokkal többet jelentett, mint a pénz.

2012-ben újra győzött 200 mellen. Mi változott 2008-hoz képest: érzett lelki nyomást, hogy meg kell védenie a címét?

Igen, volt nyomás, az elvárásokról nem is beszélve. De tudatosan készültem, csak az edzésmunkára koncentráltam.

Melyik a legkedvesebb versenye?

A londoni 200 mell volt a tökéletes úszás. A kedvencem pedig a 2008-as olimpia, mert akkor jártam először olimpián.

A győztes pekingi döntő utánForrás: MTI/Julian Abram Wainwright

A nőknél Natalie Coughlin, a férfiaknál Ryan Lochte és Michael Phelps is több úszásnemben ér el kimagasló eredményeket. Ön miért csak a mellúszást választotta?

A mellúszás valahogy természetesen jött nekem. A többi úszásnemben sem kellett szégyenkeznem, de ott nem tudtam volna hozni a válogatott szintet.

Fiatalon robbant be az élvonalba, 21 évesen nyert először olimpiát, és már 27 évesen befejezte az úszást. Miért vonult vissza ilyen korán?

Nem hiszem, hogy bármit is korán kezdtem vagy korán hagytam volna abba. Tizenöt évet úsztam, és úgy éreztem, elég volt. 2014-ben volt egy nagyon erős késztetésem, hogy itt az ideje befejezni a sportot. Az idegbecsípődéstől kezdve a térdpanaszokig sajnos elég sok típusú sérülés gyötört, de nem ezek miatt döntöttem így, ezek csak fontos jelzések voltak. Néha el akartam menni szórakozni, amikor a csúcson voltam, ezt is egyértelmű jelnek vettem. Szerintem csodálatos, amikor a nagy eredmények után a sportolók újrakezdik a felkészülést, de én akkor éreztem, hogy nem, ez már nem az én világom.

Megbánta, hogy a fiatalsága teljes egészében ráment az élsportra?

Semmit sem bántam meg. Biztos, hogy rengeteget edzettem, de nem mondanám, hogy csak az úszásról szólt volna az életem. Például egyetemre jártam, ahol szintén kellett teljesítenem.

Forrás: AFP/Frederic J. Brown

Azért biztos van olyan, amire a sportpályafutása alatt nem volt lehetősége. Ma mit csinál a szabadidejében?

Végre síelhetek, ezt az úszás alatt hanyagolnom kellett. Szeretem a szabadtéri programokat, az úszást az óceánban, a strandröplabdát, szeretek kirándulni és utazni a világban.

Magyarországon az olimpiai bajnokok bizonyos életkor felett rendszeres anyagi juttatást kapnak. Létezik hasonló rendszer az Egyesült Államokban?

Nem, nálunk nincs ilyen. Bár Amerikában nagyon megbecsülik az olimpikonokat, de nem jár nekik rendszeres támogatás. Ami engem illet, biztos, hogy sokkal könnyebben megvetettem volna a lábam az életben, az üzleti világban, ha támogatást kapok az államtól, de nem panaszkodom. Ugyanolyan keményen dolgozom, mit bárki más, aki saját céget alapít.

Mivel foglalkozik a civil életben?

Online pszichoterápiával foglalkozó cégem van. Elsősorban abban segítünk a profi vagy akár amatőr sportolóknak, hogy optimalizálják a saját mentális állapotukat a minél jobb eredmények érdekében. Azt hiszem, ha csak a saját példámat mondom el, már azzal is segíthetek.