Társoldalunk:

Tényleg egy thriller volt a történelem legnagyobb bokszmeccse

2015.10.01. 18:21

Napra pontosan negyven éve lépett utoljára ringbe egymás ellen minden idők talán két legjobb nehézsúlyú profi bokszolója, Joe Frazier és Muhammad Ali. A Fülöp-szigeteken megrendezett, manilai thriller néven elhíresült mérkőzés 14 menetig tartott, és Ali sikerével ért véget, de a győztest is úgy kellett kivinni a ringből.

A dél-karolinai Joe Frazier a tokiói olimpia nehézsúlyban szerzett aranyérme után profiként folytatta pályafutását, két év múlva már 19-0-s győzelmi mutatóval büszkélkedhetett. Szívósságára jellemző, hogy az Oscar Bonavena elleni mérkőzésén volt olyan menet, amelyben kétszer is padlóra került, de mindkétszer felállt, és végül egyhangú pontozással győzött.

A világbajnoki cím közelébe azért kerülhetett, mert Ali a vietnami katonai szolgálat megtagadása miatt három és fél évig nem bokszolhatott. Megfosztották címeitől, és még az ökölvívástól is eltiltották.

Az utódlásért folytatott harc során Frazier hat riválisát is megverte, végül 1970 nyarán címegyesítő mérkőzésen technikai KO-val legyőzte a WBA világbajnokát, Jimmy Ellist. Miután Ali visszakapta az engedélyét, Jerry Quarry és Bonavena legyőzése után végre kihívhatta Fraziert.

Először Frazier, majd Ali nyert

Az első találkozót 1971. március 8-án a New York-i Madison Square Gardenben rendezték, ahol akkoriban példátlannak számító pénzdíjért, két és félmillió dollárért bokszoltak.

Az első két csata New Yorkban voltForrás: AFP


"Az évszázad mérkőzését" végül egyhangú pontozással Frazier nyerte. Ő aztán a 30. profi mérkőzésén vereséget szenvedett: 1973-ban George Foreman ellen az első és a második menetben is 3-3 alkalommal padlózott.

1974. január 28-án következett az Ali elleni visszavágó, melyet Frazier egyhangú pontozással elbukott. De miután Ali kilenc hónappal később kiütötte a nála hét évvel fiatalabb Foremant a Rumble in the Jungle (dübörgés a dzsungelben) címmel meghirdetett zairei mérkőzésen, nem volt kérdéses, hogy a felek harmadszor is összemérik az erejüket.

Tamás bátya és gorilla

Így jött el 1975. október 1-je, Ali és Frazier harmadik, egyben utolsó meccse. A két idősödő bajnok 15 menetesre tervezett csatájának a Fülöp-szigetek adott otthont. Ferdinand Marcos elnök mindent bevetett, hogy az Araneta Coliseum nevű létesítménybe hozza a bokszmérkőzést, elterelve ezzel a figyelmet a helyi belpolitikai válságról és a társadalmi zűrzavarról.

A mérkőzésre való felkészülést és az alaphangulatot az első két egymás elleni csata is meghatározta. Frazier nem tudta elviselni, hogy másodszorra kikapott Alitól, úgy vélte, bírói csalás áldozata lett.

Ali pedig rájátszott a rivális frusztrációjára. Egy évvel korábban, Foreman ellen már megtapasztalta, hogy a lelki fegyver csodákra képes, a kinshasai meccsen be-beszólt ellenfelének, akinek egyre inkább gyengült koncentrációját. Ahogy Ali fogalmazott:egy őrült ember nem tud gondolkodni".

Joe Frazier és Muhammad Ali háromszor mérkőzött egymással

Tamás bátya és gorilla– ez volt a két legtöbbet idézett, Frazierre használt kifejezése. És hogy a megalázó hangnemet még inkább alátámassza, egy kisebb versikével is készült Manilára.

"It will be a killa / And a chilla / And a thrilla / When I get the gorilla In Manila" – így hangzott a költemény, melyet tartalmi fordításban úgy lehet visszadni, hogy gyilkos, hátborzongató és izgalmas lesz, amikor elkapja a gorillát Manilában.

Ali a szeretőjével érkezett

Frazier be se ment a fővárosba, a közeli hegyekben készült a nagy meccsre. Ali bezzeg ott volt Manilában, de nem egyedül. Magával vitte ugyanis a szeretőjét (és későbbi feleségét), Veronica Porschét, akivel 1974-ben, Kinshasában melegedett össze. Annyira nem adott a látszatra, hogy Marcos elnöknek a feleségeként mutatta be.

Az igazi hitves, Belinda azonban mindezt látta a televízióban, ezért repülőre szállt, és Manilába utazott.

Muhammad AliForrás: AFP


"Nagyon okos asszony és feketeöves karatemester volt. Kilenc bőrönddel megpakolva megérkezett Manilába, felment a szobába. Közölte Alival, hogy válni akar, összetört egy asztalt, majd negyedóra múlva a bontatlan bőröndökkel visszaindult a repülőtérre" – emlékezett vissza a történtekre Bob Arum, a legendás promóter.

Egy meccs, 14 menet, 1591 ütés

A mérkőzést az amerikai nézők kedvéért helyi idő szerint kora délelőtt kezdték, embertelen körülmények között: a fojtogatóan párás trópusi hőségben 28 ezer néző zsúfolódott be az alumíniumborítású csarnokba. Ali hamarosan rádöbbent, hogy áttért muszlim lévén nem neki drukkolnak. Ali teljesen összeomlott. Őt sohasem fújolták még, pláne nem a bemutatásakor. De a legnagyobb keresztény ázsiai országban nem szerették, nem akarták, hogy nyerjen. A kesztyűjébe temette az arcát, és úgy tett, mintha zokogna. Sokként élte meg, hogy itt nem rajonganak érte” – mondta Jerry Izenberg, a New Jersey Star-Ledger riportere a Telegraphnak.

A felek 14 meneten át küzdöttek, de az embertelen hőség és döbbenetes ütésszám (összesen 1591) mindkettejük erejét felőrölte. A 12. menetben Ali ütése felsértette ellenfele szemét és száját, Frazier a következő két menetben már szinte vakon bolyongott a ringben, alig látott a sérülésétől.

Az utolsó menet előtt a fájdalmaival alig bíró Ali azért üvöltött, hogy vágja le valaki a kezéről a kesztyűt, amikor azt látta a ringsarokból, hogy Frazier edzője, Eddie Futch jelezte, feladják. Frazier őrjöngött, de a mérkőzés Ali sikerével véget ért.

"Brutális és kegyetlen harc volt. Valószínűleg ez volt a legnagyobb bokszmeccs, amit valaha láttam. Itt tényleg az életükért küzdöttek a felek. Ali úgy kezdett, hogy megleckézteti Fraziert, de néhány menet után fordult a kocka, és Frazier megállította Alit. A végére aztán ismét Ali került fölénybe, ellenfele ki sem tudott jönni a sarokból, mert mindkét szeme akkorára dagadt, hogy nem látott semmit” – emlékezett vissza a csatára Bob Arum.

A győztest úgy kellett kivinni a ringből. Azt mondta, sohasem érezte magát annyira közel a halálhoz, mint akkor.

"Olyan fáradt vagyok, hogy egy hétig csak pihenni szeretnék. Mindenem fáj, a csípőm, a karom, az oldalam, a kezem. Frazier a világ legkeményebb embere, én nem tudtam volna így állni az ütéseimet” – nyilatkozta Ali a nagy ellenfélről.

Frazier nem heverte ki

A két bunyós hetekig kórházban volt, Frazier nem is nagyon heverte ki a vereséget. Még kétszer lépett szorítóba: 1976 júniusában George Foreman az 5. menetben kiütötte, utolsó meccsén, 1981 decemberében pedig döntetlent ért el Floyd Cummings ellen.

Joe FrazierForrás: AFP


Ali újabb hat győztes mérkőzés után 1978-ban kikapott Leon Spinkstől, de hét hónappal később visszavágott neki. De 1980 októberében Larry Holmes, 1981 decemberében pedig Trevor Berbick ugyancsak legyőzte, így a Legnagyobb (The Greatest, ahogy magát nevezte) visszavonult.