Kiöntötte a szívét a sportcsaládba született úszónő

Szilágyi Liliána 200 pillangón egy századdal lemaradva a győztes mögött ezüstérmes lett a londoni Eb-n, de bosszankodás helyett egy felejthetetlen interjúban kiöntötte magából, hogy mit érez most. Az olimpiai bajnok Gyarmati Dezső unokája roppant boldog, hogy saját magának bizonyítani tudott, pedig három hónapja még vissza akart vonulni. Elárulta, hogy miért.

"Nem érdekel az egy század, ez benne van a versenysportban. Hihetetlen nagyot versenyeztem, kiadtam magamból, ami bennem volt. Inkább most kapjak ki, mint az olimpián" - nyilatkozta a Magyar Úszó Szövetség kamerája előtt pár perccel azután, hogy másodikként csapott célba 200 pillangón a londoni Eb-n.

Ha ma csak egy sportos videót néz meg, akkor ez legyen az!

Aztán rátért arra, hogy mennyire nehéz körülmények között tudott csak felkészülni az Eb-re. "Komoly, felnőttes viselkedést kellett tanúsítsak, ami nem volt könnyű.

Három hónappal ezelőtt én abba akartam hagyni az úszást, mert elegem volt.

Nem rólam szólt a sportom, hanem arról, hogy milyen családból vagyok."

A 19 éves úszónőről tudni kell, hogy Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó és Bara Margit színművésznő unokája, Szilágyi Zoltán olimpikon úszó és Gyarmati Eszter tornász, úszó elsőszülött lánya. 2015 szeptemberétől az édesapja volt az edzője, majd idén februárban váltott, és a Honvédba igazolt.

Más ilyenkor összeomolna, ő így örült az egy századdal "elveszített" döntő után Forrás: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

"Aztán - folytatta Liliána - olyan emberek közé keveredtem, akik a barátaim, a mentoraim lettek, és átsegítettek a nehézségeken. Életemben először magam miatt csináltam végig egy versenyt. Hihetetlen sok ember felé nyíltam ki, és

emberként viselkedhettem, ami sokkal többet ér, mint egy nagy világverseny megnyerése.

Megtanultam szeretni, tisztelni az embereket. Illetve még csak elkezdtem megtanulni."

Szilágyi Liliána az Eb-ezüstérmével Forrás: MTI/Kovács Anikó

Az előző három hónapról azt mondta, hogy ez az időszak nem az úszásról szólt, hanem arról, amint belecsöppent a kőkemény életbe. Akkor még úgy érezte, hogy nem maga miatt csinálja az úszást, hanem azért, mert kell. "Azt mondták, hogy nekem mennyire könnyű a felmenőim miatt, de ez nem így működik. Sokkal nehezebb, mert az embertől elvárják a teljesítményt. De

én úgy akarom megállni a helyem, mint Szilágyi Liliána,

nem pedig úgy, mint valakinek a lánya vagy az unokája. (...) Boldog vagyok, tudom, hogy mit akarok, és 75 nap múlva jó leszek. Egyre jobban érzem az úszás ritmusát, és azt, hogy erős vagyok."