Társoldalunk:

Portisch Lajos: Hiszem, hogy a sakk jobbá teszi az embert

2017.04.04. 06:27

Kedden ünnepli nyolcvanadik születésnapját a nemzet sportolója, az olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kilencszeres magyar bajnok Portisch Lajos. 1978-ban, Buenos Airesben az aranyérmes magyar válogatott éltáblása volt. Ezen túl még háromszor nyert olimpiai ezüstérmet, kétszer pedig bronzérmet. A csapat-világbajnokságon ezüstérmes, az Európa-bajnokságon három ezüst- és négy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét. Húsz sakkolimpián szerepelt. A magyar sakksport legendáját pályafutása legfontosabb állomásainak felidézésével köszöntjük.

Portisch Lajos 1937. április 4-én Zalaegerszegen született. 1955-ben lett mester, nemzetközi mesteri címét 1958-ban ismerték el, 1961-ben nemzetközi nagymester lett. Kilencszeres magyar bajnok.

Portisch Lajos (b) a moszkvai Mezsdunarodnaja Hotelben, 1981-benForrás: AFP/RIA Novosti/Vladimir Vyatkin

Húsz sakkolimpián játszott a magyar válogatottban, pályafutása során először 1956-ban, Moszkvában, a bronzérmes csapatban. A legnagyobb sikert az 1978-as Buenos Aires-i aranyérem jelentette, itt a válogatottunk fantasztikus hajrával megérdemelten győzött.  Az óriási sikerben oroszlánrészt vállalt Portisch Lajos, aki valamennyi fordulóban szerepelt. A nyolcadik forduló után még két pont volt a hátrányuk a biztosan vezető szovjet csapattal szemben, a 11. fordulóban együttesünk befogta Szpasszkijékat, egy fordulóval később már egy ponttal vezetett Magyarország. Portisch Lajos vezérletével szakította meg együttesünk a szovjet sakkozók győzelmi sorozatát, és nyerte el a Hamilton-Russell-aranyserleget. 

Aranyos sakktörténelem - 1978, Buenos Aires

Negyedszázada teljesült be a régi álom. A hágai olimpia (1928) megnyerése után fél évszázaddal férfiválogatottunk aranyérmes lett a Buenos Aires-i sakkolimpián. A nagy sikert női csapatunk ezüstérme tette még emlékezetesebbé. A kétfrontos magyar-jugoszláv utolsó fordulóbeli összecsapásra, az olimpia legemlékezetesebb pillanataira,...

Két év múlva, 1980-ban a máltai olimpián máig feledhetetlen versengésben dőlt el az aranyérem sorsa.  Férficsapatunk tizenegy fordulón keresztül vezette a mezőnyt a szovjetek előtt. A hihetetlenül izgalmas utolsó körben drámai perceket is átélve a két kiemelkedő együttes holtversenyben végzett az élen, végül 1,5 Bucholz-pont döntött Karpovék javára. Portisch szenzációsan játszott az éltáblán, 13 partiból veretlenül 9,5 pontot szerzett. Máltát megelőzően még 1970-ben és 1972-ben volt tagja ezüstérmes válogatottunknak, kétszer pedig az olimpiai bronzérmes csapatban is szerepelt.

260 parti, 121 győzelem az olimpiákon 

Tizenhárom sakkolimpián, 1962-től 1988-ig éltáblásként sakkozott, 2000-ben játszott huszadik, utolsó olimpiáján. A 260 lejátszott partiból 121 játszmát nyert meg, miközben – 111 döntetlen mellett – mindössze 28-szor szenvedett vereséget. A húsz olimpián kitűnő egyéni eredményeit beleszámítva 11 érmet szerzett. Csapat-világbajnokságon 1985-ben ezüstérmet nyert. Az Európa-bajnokságokon három ezüst- (1970, 1977, 1980) és négy bronzéremmel (1961, 1965, 1973, 1983) gazdagította éremgyűjteményét.  

Öt éve nemzetközi kétnapos rapidtornát rendeztek Portisch Lajos 75. születésnapjánForrás: MTI/Lakatos Péter

Portisch Lajos 1965 és 1989 között nyolcszor volt világbajnokjelölt,  kétszer pedig az elődöntőbe jutott. 1977-ben Borisz Szpasszkijtól szenvedett vereséget, 1980-ban Robert Hübner győzte le. Fantasztikus ellenfelekkel küzdött meg. 1965-ben Mihail Taltól, 1968-ban Bent Larsentől kapott ki (a dán nagymesternek 1977-ben visszavágott), 1974-ben nem bírt Tigran Petroszjannal. 1983-ban Viktor Korcsnojjal szemben maradt alul, majd a következő ciklusban Jan Timman győzte le.

Idegesítő volt ugyanazt az arcot látni a túloldalon

„Ha őszintén elemezzük a pályafutásomat, akkor én versenyeken jobban játszottam, mint páros mérkőzésen. Számomra idegesítő volt, hogy ugyanezt az arcot láttam hetekig a sakktábla másik oldalán. Sokakat doppingolt, ha olyan ellenféllel játszottak, akit utáltak, nekem jobb eredményem volt azokkal a sakkozókkal szemben, akiket kedveltem.  Igazán korrekt, megnyugtató világbajnoki szisztémát nehéz kitalálni. A páros mérkőzést igazságosabbnak tartom. Persze a sorsolás is sokat eldöntött, de az egész élet szerencsék, vagy éppen balszerencsék sorozata. Sok meccset azért megnyertem, és ne felejtsük el, hogy a jelölti párharcokat akkor vívtam ellenfeleimmel, amikor pályafutásuk zenitjén voltak” – mondta egy korábbi beszélgetésünk alkalmával. 

Öt kontinensen sakkozott

Portisch Lajos öt kontinensen sakkozott, 24 nagy nemzetközi verseny megnyerése fűződik a nevéhez. Argentínában és Brazíliában mindig jól játszott. Kellemesek a mexikói emlékei. Szerette a holland versenyeket, négyszer győzött a Hoogoven-tornán, háromszor Amszterdamban. Kiemelkedő sikerként Hastingsben elnyerte az Arany Huszárt. 1970-ben a Belgrádban megrendezett Szovjetunió–Világválogatott mérkőzésen Korcsnojt 2,5-1,5-re legyőzte. Mihail Botvinniktől kezdve valamennyi világbajnokkal megmérkőzött: Tallal, Szmiszlovval, Petroszjannal, Szpasszkijjal, Fischerrel, Karpovval, Kaszparovval, Ananddal, sőt Carlsennel is. Kramnyikot nem tekintette igazi világbajnoknak, mert 2000-ben nem játszhatott volna Kaszparovval címmérkőzést. 

Anatolij Karpovnak szekundánsként segített Garri Kaszparovval szemben az 1990-es két helyszínen (New York, Lyon) megrendezett döntőn. A felkérést nagy szakmai kihívásnak érezte. Kaszparov ugyanakkor rosszallását fejezte ki, és csak közel két év után állt helyre a diplomáciai kapcsolatuk. 

Portisch Lajos a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója társaságában Kossuth Lajos egykori sakk-készlete mellettForrás: MTI/Illyés Tibor

Portisch Lajos Zalaegerszeg díszpolgára, mesteredző, számtalan ifjú tehetség pályafutását segítette értékes tanácsaival.  2004-ben a nemzet sportolója kitüntető címmel jutalmazták sikeres pályafutását, 2007-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 2012-ben a XIII. kerület, majd 2015-ben Budapest díszpolgárává választották. Tavaly életmű kategóriában Nemzetközi Fair Play Díjjal jutalmazták. Az év sakkozójává 24-szer választották meg. 

A ChessBase bázisában 3310 játszmáját találhatjuk meg. A Chess Informant 85-ös kötetében pályafutásának legjobb partijaiból, kombinációiból és végjátékaiból készítettek válogatást. Társszerzője (Sárközy Balázzsal) a 600 végjáték című, két kiadást (1973, 1976) megért németül és oroszul is megjelent műnek. Róla először Hajtun József írt könyvet 1978-ban Portisch nagymester címmel. 2000-ben Varnusz Egon Lajos Portisch Mr. Hungarian Chess címmel írt könyvet. Tavaly jelent meg a Legendás sakkozóink sorozatban Károlyi Tibor Portisch Lajosról írt műve.

Nem ő lett a szövetségi kapitány

Portisch Lajos egy pillanatra sem szakadt el a sakktól, meglehetősen éles kritikákat fogalmazott meg férficsapatunk bakui sakkolimpián elért eredményével kapcsolatban,  rámutatott a vélt szakmai hibákra. Polgár Judit végül az ENSZ-nél kapott kitüntető megbízatása miatt lemondott csapatkapitányi tisztségéről. Sokan biztosra vették Balogh Csaba kinevezését, de végül pályázatot írtak ki. Portisch Lajos elsőként pályázott. A nemzet sportolója úgy érezte, hogy a válságba került sakkozásunknak szüksége van az ő szakmai segítségére, az évtizedek alatt felhalmozott tudására. Balogh Csabára esett a választás. 

Portisch Lajos lép az egyik résztvevő ellen Csom Istvánnal közös, Erkel-játszmák – két szólamban címmel megrendezett sakkszimultánján a Bolgár Kulturális IntézetbenForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Portisch Lajos nagyon nem szereti, ha korát, évei számát emlegetik. Nem kis meglepetésemre a születésnapi interjút is évtizedek óta fennálló barátságunk ellenére visszautasította.  Öt éve így értékelt, véleménye jottányit sem változott: 

„A fiatalok gyorsan fejlődnek, de azért megállapíthatjuk – nem az irigység mondatja velem –, hogy a partik színvonala gyengébb, persze mentségükre szolgál, hogy felgyorsult a játékidő, nem azok a kényelmes tempójú versenyek vannak, mint korábban. Azért mi is hibáztunk, még függőjátszmákban is, sajnos pályafutásom során az egyik legfontosabb partimban én is. A Nemzetközi Sakkszövetség egy gittegylet, és akkor még keveset mondtam. Borzasztó döntéseket hoznak, a gyorsított tempóval teljesen tönkretették a végjátékokat. Ezt már sokszor elmondtam. Nem értem, hogy miért ne lehetne a játéktempót úgy módosítani, hogy elég gondolkodási idő legyen a végjátékra.  A nyitásra legyen kevesebb idő, hiszen azt mindenki megtanulhatja. Korántsem biztos, hogy a 40 lépésnél az első időkontroll a legjobb. Az 1900-as évek elején például 30 lépésnél volt az első kontroll. Most is lehetne 1-1 óra a 30 lépésre, a következő 30 húzásra ismét 1-1 óra, 60 lépés körül azért a legtöbb parti befejeződik, csak itt alkalmaznám a 30 másodperces bónuszt. Nem szeretem a statisztikákat, de a partik legnagyobb része mégiscsak a végjátékban dől el.” 

„Megváltoztak az erőviszonyok, a középszerűség jóval közelebb került az élvonalhoz, a sakk népszerűsége hatalmasat javult, de nagy veszély, hogy sokat cikkeznek arról, hogy ki mikor csal. A technika fejlődésével megdől az én talán naiv teóriám, hogy a sakk jobbá teszi az embert. A sakkozók se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint más emberek. Hiszem azt, hogy a korrekt emberek vannak többségben, a becsületes játékosok. Ha az átkos komputer beleszól, az ördög keze van a dologban” – nyilatkozta. 

Így gyakorolt budapesti otthonában 2012. augusztus 28-ánForrás: MTI/Czimbal Gyula

Portisch Lajos 2007-ben Hévízen születésnapi párosmeccset játszott Borisz Szpasszkijjal. Öt éve a Magyar Sakkozásért Alapítvány négy résztvevős, kétfordulós rapidversenyt szervezett nagymesterünk tiszteletére, a szerb Ljubomir Ljubojevic, a német Vlastimil Hort mellett még a Buenos Aires-i aranyérmes csapatunk tagja, Csom István játszott. Portisch Lajos tornagyőzelemmel ünnepelt. 

A sakk mellett a zene, az éneklés tölti ki az életét. Széles repertoárja van, szereti a dalokat eredeti nyelven énekelni.  Korábban csak a versenyek bankettjein szerepelt, most már önálló dalesteket tart.