A franciáknak a hagyományok fontosabbak, mint a méret

Száz nappal a limai NOB döntés előtt, a 2024-es olimpia rendezésére pályázó Párizs elindította a kampánya utolsó szakaszát. A pályázati bizottság tagjai a sportkövetekkel együtt látogattak ki a Roland Garrosra, ahol épp a fenntartható fejlődés napját tartották. A szinte teljes átépítés, megújítás előtt álló Philippe Chatrier aréna 2020-ra készülhet el, de a sportvilág egyik kultikus létesítményét már most is Stade Olympique-ként emlegetik.

A hétfői összejövetelen megjelent Tony Estanguet a pályázat társelnöke és Laura Flessel, francia sportminiszter. Sikeres pályázat esetén a Roland Garros a tenisznek, az ökölvívásnak, a kerekesszékes tenisznek, a kerekesszékes kosárlabdának és a kerekesszékes rögbinek lenne a helyszíne.

A közeli Parc des Princes stadionnal és a Stade Jean-Bouin-nel alkotna egységet, 12 km-re az olimpiai falutól.

A franciák olimpia nélkül is az utolsó pillanatban vannak, hogy megpróbáljanak felzárkózni a másik három Grand Slam helyszínhez. Éveken át a döntésképtelenség és más nehézségek akadályozták a fejlesztések megkezdését. A legnagyobb probléma, hogy területileg csak lefele tud terjeszkedni a komplexum (az egyik oldalon a Bois de Boulogne a másikon lakóházak), de az elmúlt években ezt a lehetőséget már kimerítették és nem is jelent valódi megoldást a problémára. Ráadásul a feladat, a kihívás összetett. Meg kell oldani, hogy legalább egy mozgatható tetejű stadion legyen. Melbourne-ben, ahol jóval kevesebbet esik, három is van, de Wimbledonban és a US Openen sem áll meg az élet, ha leszakad az ég.

A másik jelentős gond, hogy szűkek a terek, hatalmas, olykor nyomasztó a zsúfoltság. A negyvenezer ember, amikor sétálgat, mozog, egyik pályáról a másikra alig tud közlekedni. Ezért is bontottak le több pályát az elmúlt években és a tendencia folytatódik. A szurkolók kényelmes, a jegyárakhoz és az eseményhez méltó kiszolgálásához sokkal nagyobb terület kell és természetesen elvárás, hogy ezek többsége fedett legyen.

Túl sokáig tanakodtak az illetékesek azon, hogy elköltöztessék az egész francia nyílt teniszbajnokságot, vagy fogadják el, hogy a Roland Garros lesz a legkisebb a Grand Slam helyszínek közül. Végül, mint A tanú című filmben az első magyar narancs szürete után, „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk", a franciák is megtalálták a megfelelő ideológiai magyarázatot, a helyzetükre, a jövőjükre. Az új jelmondat, hogy nem akarnak méretben versenyezni a többiekkel, nincs szükségük óriás létesítményre. Fontosabb a hagyomány és inkább innovatív megoldásokkal, a digitális technológia alkalmazásával szeretnének kitűnni. A jelen körülmények között ennél nem is tehetnek többet. A terv, a koncepció jól illeszkedik abba az egyre jobban terjedő felfogásba, amely az eseményt otthonról követő szurkolók kiszolgálására legalább annyira koncentrál, mint a belépőt vásárlókra. Azon dolgoznak, hogy aki tévén, mobilon, tableten követi a meccseket úgy érezze, mintha a helyszínen lenne. Ő is potenciális vásárló, a szponzornak értékes, százmilliós tömeg.

Laura Flessel, francia sportminiszter is kilátogatott a Roland Garrosra Forrás: NurPhoto/Julien Mattia/NurPhoto/Julien Mattia

Az időjárás előrejelzés alapján lehetett tudni, hogy kedden a pályamunkások főszerephez jutnak, egymást érik majd a viharok, zivatarok.

Előfordult, hogy olyan gyorsan csapott le az égi áldás, mire betakarták a pályát a hatalmas ponyvával már teljesen elázott. Ilyenkor a pályafelújítás tovább tart a vihar elvonulta után, aminek keretében nem kevés salakot szórnak szét, Kicsit kellemetlen, hogy az erős szélben olyan a pályához közeli VIP-páholyokban ülni, mint egy homokvihart átélni a sivatagban. Azzal a különbséggel, hogy oda másképp öltözik fel a vállalkozó kedvű turista.

Ezek azok a napok a Roland Garroson, amikor mindenki azt kívánja, jó lenne, ha felgyorsítanák a fejlesztéseket.

A mostani ütemterv alapján azonban 2020-ban lesz a Philippe Chatrier stadion alkalmas arra, hogy az időjárás ne befolyásolja a játékot benne.