Zokni az ablakban és huszonkét gombóc fagyi

Vágólapra másolva!

Vasárnap ért véget a 38. Tour de Hongrie, amely több szempontból is különleges verseny volt. Hogy mire gondolunk? A magyar kerékpáros körverseny történetében először fordult elő, hogy tengerentúli versenyző, a kolumbiai Daniel Alexander Jaramillo nyert, de ha azt mondjuk, hogy Peák Barnabás, most már sokkal többen vágják rá kapásból, hogy kerékpársport, mint mondjuk egy héttel korábban. Vagy ki ne emlékezne arra, hogy az első szakaszt a versenybíróság törölte a programból az elképesztő erővel lecsapó vihar miatt? Igazából a fentebb felsoroltak csak cseppek a tengerben, vagy inkább porszemek az aszfalton, ahhoz képest, ami a keddtől-vasárnapig tartó viadalon történt.

Ezúttal nem a versenyekről, az eredményekről szeretnék beszámolni, sokkal inkább a viadal kulisszái mögé nyerhetnek bepillantást. Hogy telnek a versenyzők napjai, miket esznek, hol alszanak, hogy a szerelők meddig dolgoznak a kerékpárokon? Vagy éppen miként épül fel a verseny, hogy zajlik a karaván élete?

Zokni az ablakban - ez is a Tour de Hongrie Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

A verseny miliője olyan, amelyre sok sportágban csak vágyakoznak. Itt nincs csillogás, nem léteznek irreális kérések, a versenyzők nincsenek hermetikusan elzárva a rajongóktól, a médiától.

Elképesztően emberközeli az egész, szinte-már hihetetlen. Nem volt sajtófélóra, vagy sajtóóra, nem volt edzőközpont, vagy éppen minden luxussal bíró szállás, a versenyzők mégis a saját maguk ütemében, nyugalomban készültek és teljesítettek fantasztikusan minden nap.

A nyugalom szigete Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

Nem csak a kerékpárosokról érdemes azonban szót ejteni, hanem a Tour de Hongrie-n dolgozó számos emberről, legyen az a versenybizottság tagja, szervező, sportbíró, útvonal biztosító, orvos, sofőr, pénzügyes, vagy éppen csak önkéntes segítő.

A versenyt kívülről szemlélve el sem lehet képzelni, mennyi munka van abban, hogy a Tour de Hongrie a televízióból, az út széléről figyelve, olyan élményt nyújtson, amelyet elvár a szurkoló.

Tour de Hongrie - jönnek már a kerekesek Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

Szinte minden nap ugyanúgy nézett ki, persze más-más helyszíneken. A kora reggeli ébredés után a karaván minden tagja, köztük a versenyzők is elindultak, hogy felfrissítsék magukat.

Mondani sem kell, nem mindennapi élmény, ha az ember mellett valamelyik kerékpáros mossa éppen a fogát.

Akadt olyan szállás is, ahol a zuhanyzó közös helyiségben volt, de ez senkit nem zavart. Karcagon a faházat elhagyva több medencében is lehetőség nyílt a fürdőzésre. Olyan is előfordult, hogy az ember a múlt század hatvanas éveiben érezte magát a szálláson. A retró hódított.

Az ébredést követően mindenki a reggelizőt támadta meg, ahol a versenyző, az újságíró, a szervező együtt fogyasztotta el a hol finom, hol kevésbé ínycsiklandozó ételeket. Ebben a kérdésben megoszlottak a vélemények, de hát ízlések és pofonok különbözőek.

Miután mindenki jól lakott, kezdődhetett a készülődés az utazásra, a következő versenyhelyszínre. A recepciók, liftek, közösségi helyiségek megteltek. Itt még jutott idő egy-két szót váltani, majd jöhetett az utazás.

A következő városban ekkor már nagyban ment a készülődés, zajlottak a napi programok. Mire mindenki odaért, biztosítani kellett a parkolókat, a rajongókat pedig ki kellett szolgálni, míg a főszereplők elfoglalták a helyüket.

A pihenésé volt a főszerep a verseny előtt Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

Aki nyomon követte a Tour de Hongrie-t, emlékezhet rá, hogy voltak kerékpárversenyek gyerekeknek, freestyle bemutató és sok egyéb más érdekesség. Közben a karaván tagjai ebédelni indultak.

Tour de Hongrie - kész az ebéd Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

A versenyzőknek kellett a szénhidrát a viadal előtt, így szinte minden nap a banán vagy az alma mellé milánói makaróni járt egy szelet csirkemellel.

Az ebéd tehát megadta a kellő energiát a folytatáshoz, olyannyira, hogy Lovassy Krisztiánnak még pózolni is volt ereje, mielőtt továbbállt volna.

Lovassy Krisztián befejezte az ebédet, mát a versenyre indult Forrás: Origo

Míg a körverseny résztvevői a kísérő autókhoz siettek és a pihenés mellett a taktikát beszélték át, addig a médiautó sofőrje, a kerékpáros körben jól ismert Tarapcsák Péter, alias „Tara" a fagylalt illatát követte.

Ő minden ebéd után 22 gombóccal csillapította az étvágyát.

Persze a nap további részében ez a szám még nőhetett. Mikor megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e, hogy erről is írok, csak annyit válaszolt:

„maximum sokan csalódni fognak bennem, hogy ilyen kevés fagyival beértem."

Tarapcsák Péter, alias "Tara" az első adag fagylaltjával Forrás: Origo

A verseny indulása fél órával már érezni lehetett a feszültséget. Mindenki elfoglalta a helyét, ki autóban, ki motoron, majd elindult a verseny. Belülről nézve jóval összetettebb ez a rendszer, mint azt az ember gondolná.

A belsős rádióban egyfolytában szóltak a különböző instrukciók: ki hol helyezkedjen, hova álljon, mikor gyorsítson vagy éppen lassítson. Persze közben jöttek az információk, a szökevények mennyivel mentek el a lemaradóktól, kik alkotják csoportot, mérési pontokat megadva.

Tour de Hongrie - jól esik a frissítő Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

Mindeközben hol az útvonalbiztosítók, hol a rendőrök száguldottak el az autó mellett. Mindenkinek megvolt a helye és a szerepe.Több száz ember együttes megfeszített munkája kellett ahhoz, hogy a versenyzők gond nélkül tudják teljesíteni a napi távot.

Tour de kísérőautó valahol Magyarországon Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

A verseny végén a befutóhoz közeledve minden városban sokan vártak arra, hogy a kerékpárosok megérkezzenek és eldőljön, aznap ki volt a legjobb. Persze ekkor még közel sem volt vége a napnak. A főszereplők előbb készségesen álltak a média rendelkezésére.

Jöhetett az újabb utazás a következő szállásra. Amikor mindenki elfoglalta a helyét és megismerkedett a legújabb környezettel, lehetett vacsorázni.

A vacsorát követően a szerelők, ha kellett, éjszakába nyúlóan a kerékpárok tökéletesítésével foglalkoztak. A versenyzők inkább pihentek, majd másnap újra kezdődött előröl az egész.

Tour de Hongrie és a pumpa Forrás: tdh.hu, Bellus Áron

Hihetetlen utazás volt ez a hat nap minden résztvevő számára a szombathelyi indulástól a budapesti célvonalig.

A karaván ebben a hat napban Szombathely, Keszthely – egy rövid időre Zalaegerszeg –, Velence, Siófok, Paks, Cegléd, Karcag, Miskolc, Jászberény és Budapest vendégszeretetét is élvezhette.

A szervezők pedig joggal remélhetik, hogy jövőre még ennél is több embert vonz – idén sem lehetett panasz – az esemény, amely nagyon megérdemli a figyelmet.