Társoldalunk:

Kozma Dominik: Nem csak az vagyok, aki azt a sok hülyeséget mondta

2017.08.06. 06:55

Sablonos, átlagos, középszerű. Jelzők, amelyek sem Kozma Dominik teljesítményére, sem nyilatkozataira nem jellemzők. A 26 éves gyorsúszó elképesztő időket repesztett a budapesti vizes vb-n, emellett minden megszólalása élményszámba ment. Most ünnepelt hős, eddigi karrierje azonban nem volt zökkenőmentes. Egyebek mellett erről is mesélt az Origónak.

Bárcsak sose lenne vége! - ezt mondta az M4 Sport kamerái előtt, miután bejutott a 200 méter gyors döntőjébe. Sajnos véget ért. Ürességet érez most?
Nem, egyáltalán nem. Számomra nem is ért véget igazán, mert rengeteg szeretetet kapok az emberektől, sokan írnak nekem üzenetet, amelyekben megköszönik az élményt, amit szereztem nekik. Pedig én tartozom hálával mindenkinek azért a szurkolásért és hihetetlen hangulatért,  amit az úszások alatt kaptam, illetve kapott minden magyar sportoló.

Bár a szakma ismerte a nevét, az ország csak most tanulta meg igazán. Hogy érinti ez a hirtelen jött népszerűség?
Egyelőre annyira nem érint, mert nem mutatkoztam még nagyon az utcán, amióta vége a vb-nek, az ágyban feküdtem, földobott lábakkal. De egyébként nem hiszem, hogy teherként fogom megélni, ha esetleg megállítanak majd az emberek. Már csak azért sem, mert egyelőre nem képviselek én akkora értéket, mint mondjuk Hosszú Katinka. Reméljük, hogy egyszer meglesz az a szint is, jó lenne, ha az eredményeim is megmaradnának a köztudatban, nem csak annyi, hogy ez az a jópofa gyerek, aki azt a sok hülyeséget nyilatkozta. 

FINA2017, Úszás Vizes VB, férfi 200 m gyors, Kozma DominikFotó: Mudra László - Origo

Vitathatatlanul a világbajnokság legszínesebb egyénisége volt, az úszás viszont az egyik legmonotonabb sportok egyike. Hogyan éli meg ezt az ellentétet?
Az úszás valóban pont annyira monoton, hogy csak „bolond" emberek tudják űzni. Akiben nincs képzelőerő, nincs vidámság, az nem tud kiszakadni abból, hogy alapvetően ugyanazt a hosszt ússza oda-vissza. Én nem így gondolok rá, és szerintem a legtöbb úszó sem, mindig tovább haladunk, egy után a kettőt látjuk, nem pedig újra az egyet.

Az elmúlt évek embert próbáló feladatai és sérüléshulláma után akkor ez a világbajnokság visszaadta az úszásba vetett hitét?
Abszolút, ez az egy hét életem legszebb hét napja volt, amiért megérte küzdeni. Sajnos az utóbbi esztendők tényleg a sérülésekről szóltak, mert bár voltak versenyek, illetve ott voltam Rióban, de az állapotom miatt komoly célokat nem tűzhettem ki magam elé. Nem az volt, ami most, hogy élvezem, amit csinálok, mert tudom, hogy benne van a munkám. Benne volt persze korábban is, de akkor többet nem engedett a testem, a vállam alkalmatlan volt rá. Ez azért eléggé nyomot hagy az emberben, ideges is voltam, az akarat, a hozzáállás megvan, mégsem tehetsz semmit. Jó érzés, hogy most minden rendben van, az úszásommal is elégedett vagyok, de remélem, hogy ez csak egy lépcsőfok, és nem a csúcs. 

Elképesztő időket úszott, mind az egyéni, mind a váltószámokban. Számított hasonlóra?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, bár hogy ennyire jó időket úszom majd, azt még én sem hittem el. A 4 x 100-as gyorsváltóval mondjuk senki nem számolt, Bohus Ricsit és a Holoda Petit leszámítva, náluk folyamatosan ment a matek, hogy kinek mit kell úsznia, és az mire lehet elég. Szerettem volna jól szerepelni, és tudtam, hogy most bennem is van, mert rengeteget dolgoztam, és élveztem is az úszásokat. Ez volt talán a legfontosabb, nem az történt, hogy daruval kellett kiemelni a vízből, aztán hívni a mentőt, hanem még a verseny utáni levezetésnél is jókedvűen tempóztam.

Kozma Dominik rajtol a férfi 200 méteres gyorsúszás döntőjébenForrás: MTI/Illyés Tibor

A közönségre és a szurkolásra nehéz jelzőket találni, valóban tizedek múlhattak a hangulaton?
Biztos vagyok benne, ráadásul amennyit a mi időnkből levett, annyit szerintem a többiekére rápakolt. Minden mozdulatunk után őrjöngtek az emberek, ezt az egyik döntő előtt ki is használtam. Már a rajtkövön álltunk, kezdett elhalkulni a tömeg, gondoltam, tekerjük még vissza egy kicsit a hangerőt, úgyhogy integettem egyet, amire újra felrobbant az aréna.  Azért ez másodpercekkel az úszás előtt demoralizáló is tud lenni, ha a hét riválisból csak kettőt-hármat kimozgatok a komfortzónájából, már megérte.

Verrasztó Dáviddal lakott egy szobában a magyar csapat szálláshelyén, Sós Csaba szövetségi kapitány pedig viccesen meg is jegyezte, hogy ennek pszichológiai okai is voltak. Ezek szerint abban a 400 vegyesen elért Verrasztó-ezüstéremben Kozma Dominiknak is szerepe van?
Reméljük, hogy egyszer majd ezt ő is megerősíti. Dávidnak egyébként nincs könnyű helyzete, egyszer felemelik, egyszer pedig nagyon mélyre taszítják az emberek. Hogy jogosan, vagy nem, azt mindenki döntse el maga, de ezt feldolgozni nagyon nem lehet egyszerű, pláne, hogy ő egyébként is érzékenyebb az átlagnál. Az is tovább nehezítette a helyzetét, hogy csak az utolsó napon úszott, hét napból hatot csak edzéssel töltött, miközben mi már szinte végeztünk, benne pedig csak gyűlt a feszültség. Nagyon örülök a második helyének, ő is bebizonyította, hogy van a gatyájában valami.

Verrasztó Dávid és Kozma Dominik szobatársak voltak a vb idejénFotó: Csudai Sándor - Origo

Kívülről úgy tűnk, nagy az összhang a magyar úszók között. Belülről mi a helyzet?
Volt olyan időszak, amikor nem tudtam volna azt mondani, hogy egy csapat vagyunk, a hangulat sem volt az igazi, és eléggé ment a klikkesedés, féltékenykedés.  Mindenkinek volt valami gondja a másikkal, ezek a kimondatlan dolgok pedig elég nagy ellentéteket gerjesztettek. Senkit nem akarok megbántani, de úgy érzem, hogy ezt az idősebb szakemberek generálták a klubok közti versengéssel. Viszont most, főleg az utóbbi 2-3 évben összerázódott a társaság, ez pedig elsősorban annak a szemléletnek köszönhető, ami már a fiatalabb edzőgeneráció gondolkodásmódja; nem a másik elől veszed el, hanem a másik mellé teszed oda. Mindenki a saját munkájára koncentrál, de nincs olyan szintű rivalizálás, mint anno, és ha van is, akkor sem csap át ellenségeskedésbe.

A magánéletéről kevés szó esett, de ha jól tudom, foglalt a szíve, ráadásul már jó ideje – a magyar lányok, nők, asszonyok legnagyobb bánatára.
Így igaz, három éve vagyok együtt a párommal, aki már a menyasszonyom, reményeim szerint jövőre össze is házasodunk, legalábbis bízom benne, hogy elvisel még addig, és hozzám jön. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert ő nem a sport világából érkezett, és rengeteget vagyunk távol egymástól, ami azért az elején nem volt egyszerű.

Hogyan tovább?
Egyelőre nincs pihenés, egy hét múlva megyek Berlinbe a Világkupára, úgyhogy nem álltam meg az edzésekkel. Remélem, jól fog sikerülni, és hogy még nem kúszott el a szellem a palackból. Utána viszont jöhet a vakáció, már Németországba is jön velem a menyasszonyom, ő lesz a fegyverhordozóm. Hazafelé megállunk majd egy-két helyen, laknak barátaim Münchenben, úgyhogy őket meglátogatjuk. Aztán majd valami nyaralást még beiktatunk, de csak egy rövidebbet, mert nem szeretnék leállni, a testem nem engedi, hogy egy hónapot kihagyjak.

Kozma Dominiknak elege van a bronzérmekbőlFotó: Csudai Sándor - Origo

Tokió a végcél?
Egyértelmű, de addig is minden versenyen a maximumot akarom nyújtani. Természetesen a Budapesten szerzett bronz óriási öröm, de összességében már nagyon elegem van a harmadik helyekből. Ha valaki megnézi az oldalamat a Wikipédián, akkor nem lát mást a nevem alatt, csak egy nagy bronzpacát. Ezeket próbáljuk majd mostantól ezüstre meg aranyra cserélni.

Mi volt a budapesti világbajnokság legnagyobb tanulsága?
Egyetlen mondat: Nincs lehetetlen! Ha eleget dolgozol, alázatos vagy, nem sírsz, és megcsinálod azt, amit kell, bármit elérhetsz.