Párizs az Eiffel-torony mellett rendezett szabadtéri fesztivállal, míg Los Angeles és további három város ünnepi díszkivilágítással készül megünnepelni a 2024-es, illetve a 2028-as nyári olimpia rendezésének elnyerését.
A döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 131. limai kongresszusán hirdetik ki az ilyenkor megszokott formalitások közepette, de valójában már a szervezet július 11-i, lausanne-i rendkívüli értekezletén hozott egyhangú döntés óta tudni lehetett, hogy mindkét város nevét felmutatják egy-egy évszám társaságában a perui fővárosban. És miközben a két városban valóban van ok az ünneplésre – hiszen ők tényleg szerettek volna rendezni –, addig Lausanne-ban már kevesbé. A NOB központjában legfeljebb annak örülhetnek, hogy találtak két önként jelentkező rendezőt, de sürgősen el kell gondolkozniuk a hogyan továbbról az olimpiai család vezetőinek.
A NOB 127. közgyűlése 2014. december 8-9-én fogadta el Monacóban az AGENDA 2020 névre keresztelt programot, amellyel megújítani szándékoztak a pályázati rendszert, illetve kedvet szerettek volna csinálni a tízmilliónál kevesebb lakosú városoknak is a rendezéshez. Az utóbbi három nyári olimpiát ugyanis kivétel nélkül böhöm nagy metropoliszok – sorrendben Peking, London és Rio de Janeiro – rendezték,
miközben a kisebb városokat távol tartotta a pályázástól Athén 2004-es kudarca.
A görög fővárosban, ha némi nehézségek árán is, de sikerült megrendezni a játékokat.
Ezután találták ki az AGENDA 2020-at. A program kiemelt célja – sok más fontos pont mellett – a játékok költségeinek csökkentése. Ennek értelmében maximalizálják a nyári és téli játékokon induló sportolók (10500, illetve 2900 fő), valamint az őket elkísérő személyzet létszámát (5000 és 2000 fő), de ennél sokkal fontosabb, hogy a NOB lemondott az egyetlen rendező város elvéről, és
a jövőben engedi, sőt támogatja, hogy az adott városon kívül rendezzenek meg versenyszámokat, mi több, már a regionális rendezéstől sem ódzkodnak a döntéshozók,
azaz az olimpia akár országhatárokon is átnyúlhatna.
A NOB a program szerint a jövőben különös gondot fordít a játékok költségeinek csökkentésére, a benyújtott tervek megvalósíthatóságának vizsgálatára, a fenntarthatóságra és az átlátható gazdálkodásra. Ezek mind jogos igények, hiszen a költségek elszaladása gyakorlatilag része volt a pályázatnak, a korrupció viszont csak a riói rendezés során öltött ijesztő mértékeket - legutóbb éppen a brazil olimpiai bizottság elnöke, Carlos Arthur Nuzman ellen indult vizsgálat korrupció gyanújával.
Tokióban sincs másként
Az alapos és precíz japánok is tévedhetnek. Akár egy nagyságrendet is. Így lett a benyújtott pályázathoz képest a 2020-as tokiói olimpia rendezési költségei a négyszeresükre emelkedtek, és már 26 milliárd dollárnál tartanak. Ez már közelít a tarthatatlanhoz, és hiába kampányoltak a pályázás során azzal, hogy minden helyszín hihetetlenül közel, átlagosan 8 kilométerre van a belvárostól, éppen ez drágítja meg a rendezést, ugyanis jószerével minden sportág versenyeihez új helyszínt kellett (volna) építeni, hogy tartani tudják az ígéretet. Most viszont számos versenyt kénytelenek új, pontosabban régi, már meglévő helyszínekre átköltöztetni, hogy lefaragjanak a költségekből. Szakértők szerint ez bele van kódolva a rendszerbe, mert a pályázók a győzelem érdekében irreálisan alul becsülik a költségeket.Az AGENDA 2020-ban leírtakon felbuzdulva rugaszkodott neki a pályázatnak Párizs, Róma, Hamburg, egy amerikai város, illetve Budapest is. Az „egy amerikai város" címére 2014 decemberében az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága Los Angeles, San Francisco, Washington DC és Boston közül utóbbinak szavazott bizalmat. Így aztán elég kellemetlen volt, amikor
Boston még a pályázási procedúra ellőtt, 2015 júliusában szépen megköszönve a lehetőséget, inkább nemet mondott
– így lépett a helyébe Los Angeles, ahol Eric Garcetti polgármester szívügyének tekintette, hogy 1984 után újra olimpiát vigyen a városba.
„Gyerekkorunkban arról álmodtunk, hogy visszahozzuk az olimpiát Los Angelesbe – mondta maga és barátja, a helyi olimpiai mozgalmat vezető Casey Wasserman nevében Garcetti. – Hivatalba lépésem első napján ez volt az első, ami megtettem: levelet írtam az amerikai olimpiai bizottságnak, amiben az állt, hogy vissza akarjuk ide hozni az olimpiát."
Garcetti aligha gondolta, hogy Párizst leszámítva jószerével egyedül van a lelkesedéssel. Előbb egy népszavazást követően Hamburg lépett vissza, majd a 2016 júniusában megválasztott új római polgármester, Virginia Raggi első intézkedésével visszavonta az olasz főváros pályázatát is. Maradtak hárman, Los Angeles, Párizs és Budapest.
A magyar szervezőbizottság joggal bízott benne, hogy magára mutatva azt mondhatja Limában, itt van egy kandidáló, amelyikre mintha csak rászabták volna az AGENDA 2020-at. Nem megapolisz, de egy régió fontos nagyvárosa, komoly sport és kulturális hagyományokkal, létesítmények terén megfelelően állnak és
tarthatónak látszó tervekkel áll elő,
és bírja a kormány feltétlen támogatását.
Politikai okokból idén februárban a Momentum nevű mozgalom aláírásgyűjtést kezdett az olimpia ellen. Mivel elengedhetetlen a sikeres pályázathoz az egységes akarat, az ellenzéki mozgalom népszavazási kampánya miatt jelentősen csökkent a siker esélye, és Budapest visszavonta a pályázatát.
Télen sem jobb a helyzet
A korábban rendezési hajlandóságot mutató városok hozzáállása a téli olimpiák esetében sem jobb. A 2022-es téli játékok rendezőjének kiválasztásakor a NOB hasonlóan kész helyzet elé lett állítva. Vagy Peking rendezi, vagy a kazahsztáni Almati – ami viccnek azért egy kicsit erős volt. Ugyanis a rendező város megnevezésének napjára csak ez a két város maradt a kalapban, miután Oslo, Krakkó, Stockholm, St. Moritz és az ukrajnai Lviv is visszalépett időközben.Így aztán maradtak ketten, Párizs és Los Angeles. A két város már akkor is elég keményen lobbizott, amikor Budapest még versenyben volt: tulajdonképpen megfenyegették a NOB-ot, hogy, ha nem nyernek, akkor az életben többet nem pályáznak. Most már csak azt kellett néhány munkaebéd mellett kitalálni, hogy melyik város melyik olimpiát rendezze..
Július 31-én végül eldőlt, hogy az 1924-es olimpia centenáriumának alkalmából Párizsé lesz a 2024-es, Los Angelesé pedig a 2028-as rendezés (és azért is, mert Dél-Amerika és Ázsia után megint Európán van a sor). Mindkét város harmadszor rendezhet (Párizs 1900 és 1924, Los Angeles 1932 és 1984 után) olimpiát, és, ahogy LA-ben, úgy Párizsban is nagy az öröm. A franciák biztosak benne, hogy képesek fenntartható - sőt, akár nyereséges - olimpiát rendezni hét év múlva.
A francia fővárosban 6,6 milliárd euróra (kb. 2 ezer milliárád forint) becsülik a rendezés költségeit, amiből 3,2 milliárdot visznek el az új helyszínek. Ezt a költséget azonban a magánbefektetők, a NOB és a jegyeladások fedeznék. Ennél is szebb terv, hogy
Párizs 10,7 milliárd euró bevételre számít hosszabb távon, és úgy kalkulálnak, hogy 247 ezer új munkahely jön létre
a városban és vonzáskörzetében. A költségek leginkább a városi közlekedés fejlesztésén szállhatnak el és Emmanuel Macron francia elnök sem zárta ki, hogy lesznek megszorítások, de azt állította, hogy azok Párizst nem fogják érinteni. Majd kiderül.
„Az olimpia a társadalom minden szegmensében éreztetni fogja a jótékony hatását. Lendületet ad, hogy újabb lépést tegyünk egy zöldebb, fenntarthatóbb gazdaság felé" – jelentette ki Anne Hidalgo, Párizs polgármestere.
Ezzel egy időre feljöhet a NOB a víz alól, hogy szétnézzen és vegyen egy nagy levegőt, és kitalálja, hogy tud valóban kedvet csinálni a pályázáshoz. Erre van most öt éve - a 2032-es pályázatot 2022-ben illene kiírni.
