Társoldalunk:

A kilenc aranyérem után olyan rosszul voltam, mint akit megvertek

2017.12.04. 20:25

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség novemberben Takács Tamarát, a Vasas SC sportolóját választotta az év legjobb női kajakosának. A 21 éves versenyező 2017-ben minden fronton tartolt: a Plovdivban rendezett Európa-bajnokságon a királykategóriában lett aranyérmes, míg a racicei világbajnokságon a kajak négyes tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Végül a szeptemberi, Szolnokon rendezett országos bajnokságon kilenc aranyérmet szerzett, amely egyedülálló a sportág történetében. Takács Tamara az Origónak mesélt felejthetetlen évéről, magánéletéről és a terveiről.

Mikor ismerkedett meg a kajak-kenu sporttal?
Öt évig táncoltam, majd a későbbi nevelőedzőm eljött az iskolába toborozni. Én voltam az egyetlen, aki lement a vízitelepre. Amint beültem a hajóba, nagyon megtetszet ez az érzés. Még mindig a szemem előtt van, ahogy suhanok. Szerelem volt első látásra. Ezt követően elkezdtem komolyan foglalkozni a sporttal. Sokszor láttam az újságokban és a tévében Kovács Katalint, Douchev-Janics Natasát, és olyan akartam lenni, mint ők. 

A 21 éves Takács Tamara 2017-ben hazai és nemzetközi szinten is taroltFotó: Csudai Sándor - Origo

Mit jelent önnek, hogy az év kajakosának választották?
Óriási dolog, ami azt is jelenti, hogy Kati nénivel (Fábiánné Rozsnyói Katalin – szerk.) jó úton járunk. Ezt az évet tesztnek fogtuk fel, hogy lássuk, milyen az egy edző egy versenyző felállás. Úgy tűnik, hogy eddig bevált, amit elterveztünk. Keményen dolgozunk, és nagyon jók az edzések. Remekül kijövünk egymással, szinte már a nagymamámnak számít. Különleges kapcsolat van közöttünk, ez visz minket előre.

Minek volt döntő szerepe, amikor önnek ítélték a díjat?
Sokat számítanak a nemzetközi eredmények, de biztos vagyok benne, hogy a szeptemberi országos bajnokságon mutatott teljesítményem is jelentősen nyomott a latban. Persze a kilenc aranyéremhez kellett a jó csapat is. Vad Ninettával pedig remek párost alkottunk.

A Vasas SC kajakozója mindennap a konditeremben indítja a reggeltFotó: Csudai Sándor - Origo

Hogy emlékszik vissza a történelmi hétvégére, melyen kilenc országos bajnoki címet szerzett Szolnokon?
Nagyon fájdalmasan. Utána hetekig olyan rosszul voltam, mint akit megvertek. Előtte betegséggel is küszködtem, ráadásul a racicei világbajnokság után kimerült is voltam, így nem számítottam rá, hogy ilyen eredményes leszek. Azonban Kati néni azt mondta, ahány aranyérmet nyerek, annyi hét pihenőt kapok. Nyilván ez is motivált. A verseny előtt aggódtam, hogy ha esetleg egyet sem nyerek, akkor ott kell maradnom Szolnokon életem végig, pihenő nélkül.  Szerencsére jól sikerült a hétvége. Csapatban is elkaptuk a ritmust, és a lányok is lelkesítettek. Egyik siker hozta a másikat.

A kilenc aranyérem mellé kilenc hét pihenő járt volna, de úgy tudom, csak öt hetet pihent ősszel.
Kicsit túlzásba vittem a győzelmeket, és a végén már Kati néni is aggódott, hogy túl sok pihenőm lesz. Abban egyeztünk meg, hogy én dönthetem el, hogy mennyit szeretnék lazítani. Ez az öt hét tökéletes volt a feltöltődésre, bár azért ezt is aktívan töltöttem. Más sportokat is kipróbáltam. Teniszeztem, bokszoltam, és még wakeboardozni is elmentem a testvéremmel. Igaz, az utóbbinak az edzőm nagyon nem örült, mert féltett a sérüléstől. Ezenkívül több időt töltöttem Máriakálnokon, ahol sokat vigyázhattam Dáriuszra, a két és fél éves keresztfiamra. A felkészülési időszakban is nagyon szeretek vele lenni, mert tökéletesen kikapcsol két edzés között.

Takács Tamara az öthetes őszi pihenőjét is aktívan töltötteFotó: Csudai Sándor - Origo

A közelmúltban a Győri Graboplast VSE-től a Vasas SC-be igazolt. Mi volt a váltás oka?
Örülök, hogy a Vasasba kerültem, remek klubnak tartom. Legfőképpen Fábiánné Rozsnyói Katalin miatt igazoltam át, mert mindenképpen vele szerettem volna dolgozni. Kammerer Zoltán mutatott be neki egy külföldi edzőtáborozás során. Akkor még nem is tudta ki vagyok, szerintem azt hihette, hogy valami turista lehetek. Aztán egyre jobban összebarátkoztunk, mindig mentem utána, és folyamatosan kérdezgettem a technikákról. Elmondtam neki, hogy edzőváltáson gondolkodom, mert a győri csapatunk feloszlott, és én is tovább szeretnék fejlődni. Adott nekem egy hetet Szolnokon, ahol fiúkkal kellett edzenem, de sikerült fennmaradnom a vízen. Látta rajtam, hogy küzdő típus vagyok. Úgy érzem, Kati néni megkedvelt, és jó volt neki, hogy a fiúk között volt egy lány, akivel tudott beszélgetni. Azóta együtt vagyunk, és nagyon élvezem a közös munkát. Ez az eredményeken is meglátszik, és mentálisan is sokat segít. Minden versenyre úgy készít fel, hogy egyetlen helyzet se érjen váratlanul. Úgy érzem, nagyon sokat sikerült mellette fejlődnöm, előrelépnem.

Kati néni vakmerőségben Douchev-Janics Natasához, tehetség alapján Kovács Katalinhoz hasonlította. Nem teher, hogy olimpiai bajnok legendákhoz mérik?
Nem érzem annak. Inkább jólesik, és komoly elismerésnek fogom fel, ha úgy tartja, hogy a nyomdokaikba léphetek. Kati néni nagyon sokat példálózik velük edzéseken. Elmondja, mit hogyan csináltak, vagy éppen hány kiló izom volt rajtuk. Azt szeretné, hogy még náluk is előrébb jussak. Korábban minden versenyzőjéből kihozta a maximumot. Szerintem van még bennem bőven, és ha így van, akkor Kati néni biztosan ki fogja hozni belőlem is.

Még nincs vége, lapozzon a folytatáshoz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő