Janics Natasa: A tartalékokból élek, olimpiai bajnok akarok lenni

A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa nem jelentette be Rio után, hogy visszavonul, viszont edzőnek szerződött Kínába. A többség tehát joggal gondolhatta 2016 őszén, hogy letette a lapátot, életének új szakasza kezdődik. Ehhez képest, most ott tart, hogy megint keményen edz, klubot keres, szeretne a hatodik olimpiájára is kijutni. Aki ismeri őt, pontosan tudja, mennyire komolyan gondolja, amikor azt mondja, azért dolgozik, mert megint olimpiai bajnok akar lenni. Anyagi megfontolásból jelenleg Bulgáriában készül, onnan adott exkluzív interjút az Origónak.

Arra jól emlékszem, hogy Rio után nem jelentette be a visszavonulását?
Nem jelentettem be.

Amikor hazajött Rióból, akkor mi járt a fejében?
Csalódtam magamban. De ez az érzés inkább csak az elején volt erős bennem. Egyébként megtettem mindent, csak voltak hibák a felkészülésemben. Rövid volt az idő a műtétem után. Nehezen jött össze minden, és akkor még egy ülőgumó gyulladással is bajlódtam elég hosszú ideig. Nem akartam egy olimpiai kilencedik hellyel befejezni a karrieremet.

Akkor abban biztos volt, hogy ez még nem a vége?
Igen. Csak kellett egy kis pihenő. Ugyanakkor

a riói projekt miatt a családi kassza elment mínuszba. Pénzt kellett keresni. Ezért elmentünk Kínába.

Csalódottan jött haza Rióból Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hogy tud elmenni egy legendás bajnok mínuszba egy olimpiai felkészüléssel, ha van klubja és a szövetségtől is kap támogatást?
Elég sokat belefektettem magamba, a felkészülésembe. Kaptam ugyan segítséget Győrtől és a szövetség is fizetett edzőtáborokat, de egy olimpia évében sok egyéb dologra én költöttem a jó eredmény érdekében.

Sajnos a befektetés nem térült meg az olimpián, és utána nem akartam még mélyebbre vinni a családot anyagilag. Magyarán, nem kerestem annyit, hogy fenntartsam a családot.

A két nagymama, két nagy házban él, mi segítjük őket. Van két nagygyerek és egy kicsi, nagy a család, a kiadások is ennek megfelelően alakulnak.

Tehát ezért kellett váltani, és valami jól fizető állást találni. A kínai lehetőség hogy adódott?
Arra már nem is emlékszem, hogy jött össze. Edzegetni akartam, szinten tartani a fizikai állapotom, hogy ne hízzak el. Nem akartam magyarok ellen készíteni valakit, mert tudtam, hogy még akarom folytatni. Kínában nem a nemzeti válogatott edzője lettem, hanem egy tartománynak.

Első edzői feladatként egyből külföldön kezdeni kihívás lehet. Milyen tapasztalatokat szerzett?
Nehéz kínaiakkal dolgozni, mármint főnökökkel. A versenyzőkkel nagyon jóban voltam, annak ellenére, hogy nem szerettek, mert elég kemény edzéseket tartottam nekik, de az edzéseken kívül jó kapcsolatunk volt. Inkább a vezetőséggel akadtak problémáim.

Elég kemények, önfejűek, ugyan olyanok, mint én, és ez a kettő nem fér össze.

Douchev-Janics kemény edzéseket tartott Kínában Forrás: MTI/Kovács Tamás

A férje is ott dolgozott?
Igen, csak ő könnyebben fogta fel a helyzetet. Hogy nem a miénk a döntés, mi a versenyző sorsa. Ő elég gyorsan átlátta, hogy működik a rendszer, és nem ütközött velük. Én viszont próbáltam egy darabig erőltetni a véleményemet, mit, hogyan kellene csinálni a versenyzőknek, és voltak ebből problémáim.

Összehasonlítva az ottani körülményeket, felszereltséget, hátteret az itthonival, hogyan értékeli a kínai kajak-kenusok helyzetét?

Nagyon jól élnek a sportolók. Szerintem túlságosan jól. Azért nincs motiváció. Mindenük megvan. Egy kis eredménnyel is nagyon jól tudnak keresni. Hiányzik az, hogy csak a verseny és a győzelem számítson.

Úgy elvannak, nem akarnak jobban. Például jött egy 12 éves kislány, két hónapja kenuzott, és már fizetést kapott. Jó, csak 100 euró körüli összeget, de akkor is.

Hány évesekkel foglalkozott?
Az első hat hónapban az 1000 méteres férfi kajak csapat tartozott hozzám, többségükben huszonévesek, de volt 30 feletti is, ráadásul legalább három tartomány versenyzőit edzettem. A legjobb eredményük az volt, hogy az egyik srác B döntőzött K-1-ben, Londonban. Ő volt a sztár. Próbáltam neki segíteni, átadni a tudást, de inkább bízott a kínai kollégámban, ami egy általános jelenség. Tudják, hogy az európai edzők nem maradnak ott sokáig, jobb, ha a kínai edző mellett maradnak, mert így tudják építeni a karrierjüket.

Nehéz volt elfogadnom, hogy egy 27 éves férfi, akinek a legjobb eredménye egy kínai bajnoki cím K-4-ben, dönt a fontos kérdésekben.

Én csak írom az edzésprogramot, segítek mindenhol, amiben tudok, de a versenyzőkről nem döntök. A szerződésem szerint én voltam a vezetőedző, ő az asszisztens, de le kellett nyelnem, hogy ez fordítva van.

Nem alakult minden úgy, ahogy eltervezte Forrás: Facebook/Dusev-Janics Natasa

Ez így ment egy évig?
Hat hónapig készítettem ezt a csapatot. Aztán májusban jött egy verseny, ahol nagyon lazán megvertek mindenkit. Addig is ők voltak a legjobbak, de most még fölényesebben nyertek mindent. Utána kértem, hogy váltsunk, hadd dolgozzam fiatalokkal. Végül nem akarták az ifiket adni, inkább a sprintereket kaptam meg. A következő három hónapban őket edzettem. Ez egy vegyes csapat volt a férfi sprinterektől a kenus lányokig. Ott jobb volt a helyzet, sokkal nagyobb szakmai szabadságunk volt Andróval. Inkább éreztük, hogy ez a mi csapatunk, az eredmények is jöttek.

Milyen volt az életük?
Az első hat hónapban végig edzőtáborban voltunk, ami hasonló, mint Tata, vagy Dunavarsány. Nagyon jól felszerelt tábor, mindent biztosítanak a sportolóknak, sokat költenek rá.

A kaja is jó volt, kifejezetten a sportolóknak főznek, nem zsíros, de persze kínai ízesítéssel, sok fokhagymával, csípősen.

A hétvégeken tudtunk kimozdulni, kirándulni. Leginkább egy közeli strandra jártunk, ami kocsival egy órányira volt tőlünk. Nagyon délen voltunk, közel Vietnámhoz, végig meleg, nagyon jó időnk volt. Az ottani város elég koszos, és nem is tetszett, de aztán átmentünk Shandongba, ami Peking és Sanghaj között van, az nagyon tetszett. Tiszta, rendezett város, az emberek is kedvesek, sokkal jobb színvonalú volt ott az élet.

Az első hat hónap csak az edzésről szólt Forrás: MTI/Kovács Tamás

Tehát az egyértelmű volt, hogy egy év után visszajönnek?
Én már hamarabb is akartam, de szeptemberig szólt a szerződésünk. Azért elkezdtem már edzegetni a lejárata előtt. Már nem csak akkor edzettem, ha találtam rá időt, hanem megoldottam, hogy minden nap készüljek, egyre keményebben.

Meg akartak minket tartani négy évre, magasabb fizetéssel, mint addig, de nemet mondtunk. A pénzért nem teszem tönkre az egészségemet, elég sokat ideges voltam. Így visszaköltöztünk, és most Bulgáriában vagyok, magamat edzem.

Szerintem okosodtam ezzel az egésszel, ezeket a tapasztalatokat most magamon is ki tudom próbálni. Amikor elvégeztem az edzőit, az arra is jó volt, hogy jobban beleláttam, mit miért csinálok az edzéseken, és nem csak végrehajtó voltam, értettem is az edzés értelmét.

Most, ezzel a fejjel, ha nagyon fiatal lennék, sokkal jobban mennék. De most sem késő. Van még bennem. Meg akarom próbálni, hogy mit tudok.

Gyakorlatilag elkezdte a felkészülést a tokiói olimpiára?
Igen. Sajnos nem szültem ebben az egy évben, jó lett volna, de most már Tokióig nem fogok, ha belekezdtem, nem fér bele.

Most saját magát edzi, egyelőre sikeresen Forrás: MTI/Kovács Tamás

Mennyire kapkodnak önért a magyar klubok, mikor elterjedt, hogy Janics Natasa hazajött, és klubot keres?
Már nyáron írtam a győrieknek, hogy a visszatérésemet tervezem, de eléggé titokban tartották, nem lett publikus.

Ráadásul elhúzódott az egész, itt vagyok decemberben, még mindig semmi. Amúgy nagyon hálás vagyok Győrnek, nagyon sokat kaptam a várostól korábban.

Szerintem ezért is maradok győri, még ha nem is lesz fizetésem, de jobb, ha van klubod és szurkolócsapatod. Remélem, elfogadnak, és akkor győri színekben fogok versenyezni.

Ez szép, de miből fog megélni?
A maradékokból.

És bízik abban, hogy ha sikeres lesz a következő szezonban, tud bizonyítani, akkor fordul a kocka, és megint versengenek Önért?
Nem bízom, tudom, hogy mit csinálok. Remélem, egészséges leszek addig. Készülök 500-ra és 200-ra is.

Azért a magyar női mezőny nem lett könnyebb az elmúlt egy évben.
Miért mondja mindenki ezt?

Douchev-Janics nyár óta a visszatérést tervezi Forrás: nlcafe

Azt már megszokhatta az elmúlt 15 évben, hogy a magyar női kajak szakág mindig nagyon erős és sűrű.
Igen, de épp a legutóbbi szezonban elég gyenge volt, egy arannyal.

Én realista vagyok, szerintem annyira nem jók, ahogy a sajtó beállítja őket, hogy mekkora sztárok.

Régen nyert ennyire kevés érmet a magyar női kajak, mint 2017-ben a világbajnokságon. Nem olyan erős a csapat, mint korábban.

Úgy gondolja, van keresnivalója?
Hát persze.

Janics Natasa tud annyira jó lenni, hogy például Kozák Danutának komoly riválisa legyen?
Olyanokról beszélünk most, amikre nem tudok konkrét választ adni. Szerintem az egész kajaksportnak jó, ha van egy Kozák Danutája és Janics Natasája. Aki ismer, pontosan tudja, hogy én meg fogok tenni mindent.

Bármikor visszatértem, nem voltam gyenge. Milana öt hónapos volt, amikor megvertem mindenkit Magyarországon.

Rio az kicsit bennem van, de 200-on akkor is én voltam a legjobb, míg 500-on akadt egy-két rossz döntésem, nem voltam elég következetes, de nem voltam rossz abban az évben sem.

Mi lehet a sikeres visszatérésének a kulcsa?
Az egészségem. Valószínűleg azért sem találok klubot, mert 2018-ban még nem leszek annyira jó, nem érem még el a csúcsformám, mert nem is annyira fontos a következő év. Szépen, lassan szeretném építeni magam.

Szeretnék visszakerülni a válogatottba, hogy tudjak edzőtáborozni, és nem a családi kassza terhére készülni.

Tehát 2018-ra szövetségi támogatás nélkül készül?
Schmidt Gábor mondta, hogy, a korábbi eredményeimre tekintettel, biztos tudnak segíteni, támogatni a felkészülésemet. Beszél a szövetségi kapitánnyal, és esetleg biztosítanak egy melegvízi felkészülést, de egyelőre nincs semmi konkrétum. Nagyon bízom a szövetségben, mert korábban mindig kiemelten figyeltek rám, amit most is köszönök.

Jelenleg azért vagyok Bulgáriában, mert kaptam egy elég baráti ajánlatot a bolgár szövetségtől, ők segítettek. Ha most Magyarországon edzőtáboroznék, a saját zsebemből finanszírozva, ahogy most teszem, sokkal drágább lenne, mint itt.

Milana idejár suliba. Minden nap viszem őt.

A magyar kajakos szeretne visszakerülni a válogatottba Forrás: MTI/Kovács Tamás

Mi lesz az iskolával, ha visszajönnek Magyarországra?
Lehet magántanuló, ez nem probléma. Ha verseny van, akkor jön velem.

Szerb és horvát szülők, Magyarországnak olimpiai aranyak, bolgár férj, hol érzi magát a leginkább otthon?
Mindenhol. Nagyon jól érzem magam Magyarországon, ha ott vagyok. Sok barátom, szurkolóm él ott, de ha hazamegyek anyukámhoz, akkor is otthon érzem magam. A férjem bolgár, a lányom félig az, itt azért érzem otthon magam, de nagyjából ebben a sorrendben.

A családban hogyan beszélnek egymással?
Milanával mostanában leginkább szerbül beszélek, a férjemmel pedig egy keveréknyelvet.

Igazából mi a célja? Hisz abban, hogy Tokióban újra olimpiai bajnok lehet?
Egyébként nem kezdenék bele. Nem az, hogy bízom benne, hanem dolgozom érte. Mikor újra elkezdtem kajakozni, nagyon furcsán éreztem magam.

Egyáltalán nem hasonlítok a korábbi önmagamra. Sokan nem is ismernének meg. De nem szándékosan változtam.

A sérülés, ez az, pihent ember lettem, nem kajakoztam egy darabig. Változik elég sok minden, de jóra. Nagyon tetszik a mozgásom. Sokat elemezek. Dolgozom a futásomon, mert sok éven át nem csináltam, és most jól megy, abban az értelemben, hogy tudok futni, és nem fáj semmim, a lábaimon kívül. De nem akarok túl sok mindent elárulni. Mindig erős leszek, mert a génjeimben van.