Társoldalunk:

Egy kínai edző, aki a magyar szegényházból aranypalotát épített

2018.04.19. 05:59

Lina Zsang (Csang Csing), a magyar rövidpályás gyorskorcsolyaváltó sikerkovácsa nehéz döntést hozott, amikor a magyar szövetség és a Liu fivérek kitartó unszolásának engedve hazánkba költözött. Azóta világbajnoki érmei – köztük egy arany – és olimpiai bajnoki címe van a sportágnak. Érkezésekor megdöbbent a körülményeken, és nemcsak technikailag és fizikálisan kellett felhoznia a magyar korisokat, de fejben is át kellett őket állítania. Az elmúlt években sokat javult a helyzet, és bár megszerette a békés és nyugodt Budapestet, még maga sem tudja, hogy lesz-e folytatása a munkának. Az Origónak a montreali világbajnokságot követően nyilatkozott még Kanadában.

Az egy nappal korábban (az interjú március 19-én, hétfőn készült) véget ért világbajnokságon több szám is csalódást hozott, de végül Liu Shaolin Sándor mégiscsak szerzett egy ezüstérmet összetettben. Hogy értékeli a világbajnokságot?

Ahhoz képest, hogy idén egyértelműen az olimpiára készültünk, én nagyon elégedett vagyok. Phjongcshangból hazatérve mindenki fel volt dobva, rengeteg interjút kellett adni, nem tudtunk a megszokott rendszerben dolgozni. Éppen ezért nem is fogalmaztam meg elvárásokat, nem akartam újabb terhet rakni a vállakra. Látszott, hogy testileg és fejben is mindenki nagyon fáradt. A legfontosabb az volt, hogy mindenki vigyázzon magára, kerüljék a veszélyes helyzeteket, és ne sérüljenek meg. Ilyen körülmények között nagyon szép lett a végeredmény.

Liu Shaolin Sándor világbajnoki ezüstérmet szerzett összetettben

Csak lett magyar érem a montreali rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokságon, miután a verseny záró napján Liu Shaolin Sándor megnyerte a 3000 méteres szuperdöntőt, ezzel a sikerrel pedig összetettben a második helyen végzett, azaz egy ezüstöt akasztottak a nyakába. 1000 méteren előbb Jászapáti Petra nem jutott tovább a negyeddöntőből, majd a Liu fivérek is elvéreztek, igaz ők egy körrel később, az elődöntőben.

Fáradtság ide vagy oda, Liu Shaolin Sándor végig rendkívül élesnek tűnt. Megnyerte a 3000 métert, 1500 méteren döntőbe jutott, és a másik két távon, 500 és 1000 méteren is nagyon jól korcsolyázott. Rajta mintha nem látszott volna a hosszú szezon, 1000 méteren például egyéni rekordot ment.

Igen, Shaolin nagyon jó formában volt, remekül ment az ezres elődöntőben, a döntőben lett volna a helye. Sajnos, amikor utolérte az előtte korcsolyázót, akkor túl közel került hozzá, és már nem tudott korrigálni. Talán, ha nem akarja mindenáron megelőzni, és marad a második helyen, akkor nem futnak össze. De ő nagyon be akart jutni a döntőbe, és úgy érezte, hogy a koreai nem elég gyors, úgyhogy megpróbálta megelőzni, és egy kicsit hibázott. De a szuperdöntő előtt is azt mondtam neki, hogy nyugodjon meg, mert nagyon kiegyensúlyozottan, nagyon jól korcsolyázik. 

Shaolin a szuperdöntő után azt mondta, hogy ő maga sem számított arra, hogy érmet szerezhet az összetettben. Önt is meglepetésként érte?

Abszolút, teljes mértékben meglepetés volt ez az eredmény. A hetedik helyen jutott be a döntőbe, pontszámban messze lemaradva a top háromtól.

Liu Shaolin Sándor az olimpia után a világbajnokságon is remek formában versenyzettForrás: AFP/Aris Messinis

Viszont én láttam a kínaiak edzését, és biztos voltam benne, hogy az első ezerméteres hajráig nagyon gyors lesz a versenyzőjük. Azt nem tudhattuk, hogy mások is mennek-e vele, de én azt mondtam Shaolinnak, hogy ne foglalkozzon senkivel, csak menjen a kínai fiúval. Szerencsére az élen álló hármas, Charles Hamelin és a két koreai fiú csak azzal volt elfoglalva, hogy őrizzék a pozíciójukat, úgyhogy nem mentek Shaolinékkal. A lekörözés után pedig már szinte biztos volt, hogy ha megnyeri a futamot, akkor dobogóra állhat. Eddig egy harmadik hely (2015-ben, amikor 500 méteren világbajnok lett – a szerk.) volt a legjobb eredménye, úgyhogy ez az ezüst az eddigi legjobbja összetettben.

Mikor került először kapcsolatba a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázókkal?

Még 2012 májusában, de akkor még nem vezetőedzőként, csak, mint instruktor, technikai edző, egy voltam a stáb tagjai közül. Vezetőedzőként a 2014-es szocsi téli olimpia után vettem át a válogatott irányítását.

Előtte azonban már dolgozott együtt a Liu fivérekkel, Shaolinnal és Shaoanggal.

Igen, velük 2007-ben találkoztam először, amikor az édesapjuk elhozta őket Kínába, és azt mondta, hogy segítsek nekik, hogy sokkal jobbak legyenek. Shaolin 11-12, Shaoang pedig 8-9 éves lehetett akkoriban, és nagyon-nagyon kezdők voltak. Nem is korcsolyáztak, inkább csak ugráltak a jégen. De másfél év alatt nagyon sokat fejlődtek. Amikor kijöttek, Shaolin picivel egy perc alatt, Shaoang pedig 1 perc hat másodperc alatt futotta az 500 métert. A cél az volt, hogy egy év múlva 51 másodperces időt tudjanak, mert a Shaolinnal egyidős legjobb magyar short trackesek akkoriban ilyen időt tudtak menni. Ezt túl is szárnyaltuk, már egy év után 47 másodperces idejük volt.

Ezek szerint nagyon jó tanulók voltak a fiúk.

Kezdetben azért nem annyira... Szokatlanok voltak számukra a kemény edzések, és hát gyerekek voltak, inkább játszani szerettek volna. Különösen Shaoang, de mondom, 8-9 éves volt akkor, ő csak játszott volna, volt, hogy azt mondta, annyira fáradt és beteg, hogy nem is tud edzésre jönni.

Liu Shaoang időközben olimpiai bajnok és ötszörös vb-érmes lettFotó: Mudra László - Origo

Shaolinnal nem volt ilyen probléma, ő nagyon motivált volt, hogy utolérje a vele egykorú, de nála sokkal jobb kínai fiúkat. Azóta jócskán utolérte őket, ma egy fiú van abból a csoportból a kínai válogatottban.

Mikor látta először bennük azt a lehetőséget, hogy akár világbajnoki, sőt olimpiai érmeket nyerhetnek?

Kellett hozzá némi idő, mire ez nyilvánvalóvá vált. 2014-ben, például Shaoang 42-43 másodperc körüli időt tudott 500 méteren, ami már az ő korosztályában sem volt kiemelkedő eredmény, talán valahol a harmincadik hely környékét jelentette a világon. 2014-ben aztán átvettem az edzések irányítását, 2015-ben pedig már a legjobbb nyolc közé jutott világkupaversenyeken. De általános probléma volt a magyaroknál, hogy mindig csak üldözték a lehetőséget, és soha nem tudták megragadni. Sokszor láttam, hogy bepánikolnak egy-egy lökés vagy ütközés után, és feladják a harcot. Ilyet nem lehet csinálni! Ez a short track, tudomásul kell venni, hogy itt test-test elleni harc megy, amibe bele kell állni, a versenyt pedig mindig be kell fejezni. A bírók dolga és nem a sportolóké, hogy eldöntsék, történt-e szabálytalanság. Ha meg valaki nem tudja elviselni, hogy meglökik, az menjen át nagy pályára, ott van saját sávja, senki nem fog hozzáérni. Ha még nem is voltak olyan gyorsak, de megtanultak harcolni, és 2015-ben először aranyérmet szereztek a világkupában.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik. Megtudhatják, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az edzőnek és a csapatnak a csúcs felé vezető úton.

Előző
  • 1
  • 2
Következő