Csak Dohában játszott ilyen kategóriájú ATP-állomáson az elmúlt 7 évben. Akkor, 2011-ben (és 2010-ben) Belgrádban lépett pályára, gyakorlatilag a saját vállalkozását, versenyét támogatandó. A tavaszi, európai salakos versenynaptár könyörtelenül sűrű: három ATP 1000-es és a Roland Garros, plusz a barcelonai 500-as és még néhány 250-es.
A legjobbak úgy próbálják összerakni a programjukat, hogy a French Openen legyenek csúcsformában,
de közben vannak kötelező versenyek, amiket ha kihagynak, akkor azt mással nem pótolhatják és még büntetést is kaphatnak. Az elit ezért csak az ATP 1000-es versenyeken szokott játszani és még esetleg Barcelonában. Egy 250-es viadal rendezőinek minimális az esélyük arra, hogy top tízes játékost csábítsanak a versenyükre. Ez szinte már nem is pénzkérdés, mert egyéb fontosabb szakmai szempontok is meghatározóak a játékosok oldaláról.
Természetesen azért lehet az a pénz, vagy más gazdasági, üzleti érdek amiért elgondolkodik a menedzsment
(és meggyőzi a játékost), de az ilyen szenzációhoz inkább a csillagok szerencsés együttállása szükségeltetik. Ez nem jelent mást, mint, hogy egy Novak Djokovic szintű klasszis pont olyan szakaszban van, hogy tétmérkőzésekre van szüksége, úgy érzi, az edzés, az edzőmeccs nem elég. Egy biztos, és ezt korábban is tudtuk, ha Novak Djokovic a szokásos programját követi, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy csak pénzzel meggyőzhető lett volna.