Ránézésre viszonylag könnyű ellenfél várt szerdás Babos Tímeára és Kristina Mladenovicra. Ilyenkor szokott életbe lépni az alapigazság:
Grand Slam-negyeddöntőben nincs könnyű ellenfél.
Azért a 32 éves Alicja Rosolska és partnere, a 37 éves amerikai Abigail Spears más szintet képvisel, mint a magyar és a francia. Ami miatt veszélyesek lehettek: ők nyerték a nottinghami füves versenyt Wimbledon előtt, igazi páros-specialisták (egyéniben fiatalon sem értek el szinte semmi említésre méltót) és nagyon tapasztaltak.
Rosolskára akár a magyar szurkolók is emlékezhetnek, mert a nyolc WTA-serlegéből egyet Budapesten nyert 2011-ben, a Hungarian Ladies Openen (Medina Garrigues oldalán.) A lengyelnek ez pályafutása legjobb eredménye Wimbledonban, az elmúlt négy évben rendre az első fordulóban búcsúzott, de a legjobb 32 mindig a végállomást jelentette. Ha valaki több mint tíz éve csak a párosra koncentrál, de 32 évesen jut el először Grand Slam-negyeddöntőbe, azért nem képviselhet olyan játékerőt, amivel igazi veszélyt jelenthet a világelsőkre.
Abigail Spears 21 trófeát nyert párosban és vegyes párosban Australian Open-bajnok (2017.)
Ő játszott már elődöntőt is Wimbledonban: 2016-ban épp Babos Tímea és Jaroszláva Svedova győzte le a fináléba kerülésért 6:4, 6:2-re, de az előző évben is a legjobb négyig menetelt Raquel Atawoval. Mindebből levonhattuk azt a következtetést, hogy Rosolska lehet a gyengébb láncszem, az ő adogatójátékait könnyebb elnyerni.
Először játszottak az idén kiemelt pályán Babos Tímeáék: a 2-es programja kezdődött az ő meccsükkel. Wimbledonba visszatért a nyár, a keddi őszi idő után újra gyönyörűen sütött a nap.
Abigail Spears szervált elsőnek, ami brék hiányában azt jelentette, hogy végig az 1. kiemelt kettős ment az eredmény után. Először 4:5-nél Babos Tímea adogatott a játszmában maradásért és 15:30-ról meg is oldotta. Izgalmasabbra sikerült 5:6-nál a helyzet, amikor Mladenovic szervált a rövidítésért és 30:40-re álltak.
Ekkorra már teljesen egyértelmű volt, hogy Alicja Rosolska és Abigail Spears nagyszerű napot fogott ki, nem adnak ajándékba egyetlen pontot sem,
szinte hiba nélkül teniszeznek az alapvonalról és a hálónál is mindenre van válaszuk, legalább kétszer kell megnyerni egy labdamenetet a pontért. Az sem segített, hogy Mladenovic nem játszott olyan jól, mint az előző mérkőzéseken. Bizonytalan volt az adogatás fogadásban és többször rontott röptét. A rövidítést azért kiküzdötte.
Nem Babosék örültek a meccs végén:
Ebben úgy vezettek Babosék 2:0-ra, hogy a magyar az első szervájából lábon találta a másik adogatóudvarban álló Rosolskát. Sajnos a 2:0-ból gyorsan 2:4 lett és innen már nem sikerült fordítani, mert a 3. játszmalabdánál a kerettel találta el a labdát röptéből a francia.
Rosszul indult a 2. szett is, Mladenovic egyből bukta a szerváját, de 2:2-nél már újra együtt voltak.
Hiába vártuk a meccsnek azt a szakaszát, amikor a lengyel és az amerikai játéka kicsit visszaesik. Pont az ellenkezője történt:
amíg Rosolska és Spears egyre ellenállhatatlanabbul, bátrabban teniszezett, amihez nyúltak az arannyá változott, addig Kristina Mladenovic és Babos Tímea érezte a nyomást, az ő vállukon volt a teher. Nem bírták el, 3:3 után szinte pillanatok alatt 3:6 lett, elment a mérkőzés, az esély egy újabb wimbledoni döntőre.
A kérdés csak az, hogy ha Alicja Rosolska így tud teniszezni, akkor az elmúlt tíz évben miért nem jutott túl egyszer sem a 2. fordulón Wimbledonban.