Társoldalunk:

Több mint hat órát váratták Nadalt és Djokovicot

2018.07.13. 21:10

A tenisz történetének leghosszabb wimbledoni elődöntőjét játszotta John Isner és Kevin Anderson. Felejthetetlen drámát hozott az amerikai és a dél-afrikai összecsapása, a Roger Federert búcsúztató Anderson, 6 óra 35 perc alatt 7:6, 6:7, 6:7, 6:4, 26:24-re nyert. A vasárnapi döntőben Rafael Nadal, vagy Novak Djokovic lehet az ellenfel. A világelső spanyol és a háromszoros wimbledoni bajnok szerb 52. párbaja késő este kezdődött. 

Óriások találkoztak péntek délután az All England Club centerpályáján. A férfi egyes elődöntők napján két újonc kezdett. A 208 cm magas John Isner és a 203 cm-re nőtt Kevin Anderson először jutott el a legjobb négyig Wimbledonban. Az amerikai és a dél-afrikai rivalizálása közel 15 éve tart, még a NCAA-ben, az amerikai egyetemi bajnokságban kezdődött. Soha nem játszott két egykori college-játékos egymás ellen a füves Grand Slam döntőjéért. Igaz, arra sem volt példa, egészen mostanáig, hogy az elődöntő valamennyi szereplője 30 év feletti legyen.

A többség természetesen Rafael Nadal és Novak Djokovic 52. csatáját szerette volna látni, de erre nem keveset kellett várni. Arra lehetett számítani, hogy a két kosaras termetű gladiátor párbaja akkor sem lesz rövid, ha a labdamenetek nagyobbik része egy adogatásból és esetleg annak fogadásából áll, mert a döntés általában a rövidítésre marad.

Kevin Anderson volt az első teniszező, aki az idén brékelni tudta Roger Federert Wimbledonban, sőt, ő lett a tenisz történetében az 5. játékos, aki 0:2-ről győzte le a svájcit. A US Open tavalyi döntőse 2008 óta indul Wimbledonban, de az elmúlt tíz évben egyszer sem jutott túl a 4. fordulón.

Izgalmas meccset láthatott a wimbledoni közönségForrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kota Kawasaki

John Isner úgy érkezett az elődöntőbe, hogy nem vesztette el az adogatójátékát az első öt mérkőzésén, 95-öt nyert sorozatban és 160 ásszal vezeti a foghatatlan szervát ütők listáját. A 2. fordulóban kettő meccslabdát hárítva nyert a belga Ruben Bemelmans ellen, de azzal írta be a nevét a teniszlexikonokba, hogy 2010-ben 11 óra 5 percig tartó ütközetben 6:4, 3:6, 6:7, 7:6, 70:68-ra győzte le a francia Nicolas Mahut-t, Wimbledonban, a 32 közé kerülésért. A tenisztörténeti összecsapást három nap alatt sikerült befejezni, az 5. szett önmagában 8 óra 11 percig tartott. Ezt leszámítva sok sikerélménye nem volt korábban Wimbledonban, a legjobb 16-ba sem jutott be soha. Az idei azonban pályafutása legjobb éve, tavasszal először nyert ATP 1000-es versenyt (Miamiban maradt veretlen) és 33 évesen egyre érettebb a játéka.

Az egymás elleni mérkőzések alapján John Isner tűnt esélyesebbnek, mert 11 korábbi meccsükből nyolcat megnyert és a legutóbbi négy találkozón mindig ő ünnepelhetett a végén. Ugyanakkor az is igaz, hogy minimális a különbség a két teniszező között és Kevin Anderson játszott már Grand Slam-elődöntőt, az amerikai az elsőre készült.

Amikor 3 óra 41 percnyi tömény tenisz után elkezdődött az ötödik játszma ember nem akadt, aki jósolni mert volna, mennyit kell még várni Nadalra és Djokovicra. Elméletileg az is előfordulhatott volna, hogy a spanyol és a szerb csatája el sem kezdődik pénteken, mert Isner és Anderson találkozója nem fejeződik be – az ötödik játszmában nincs rövidítés.

Időnként szokatlanul sok volt az üres hely a lelátón, de teljesen érthető, hogy a szurkolók is tartalékolták az energiájukat és olykor kimentek sétálni, fogyasztani.

A mérkőzés pontosan azt hozta, amit várni lehetett tőle. Az adogató dominált, 7:6, 6:7, 3:3-ig fogadóelőny is alig volt, brék meg egyáltalán nem. Kevin Anderson aztán elvette az amerikai szerváját és 5:3-ra vezetett a 3. szettben. Ha valaki nem értette, hogy a Federert búcsúztató dél-afrikai azzal a tenisszel, amire ő képes, miért nem ért már el többet, gyorsan megkapta a választ. Hiába adogathatott a 3. játszmáért, egyből kicsit bizonytalanabb, feszültebb lett, amit Isner rögtön ki is használt. Ezt a jelenetet a 4. szettben újra előadták. Akkor 2:2 után brékelt Anderson és megint egyből bukta a saját adogatását. Szerencséjére 4:4-nél is játszott egy kiváló fogadógémet, így a 2:2-es játszmaállásért adogathatott. Elment 40:0-re, onnan lett egyenlő, de végül megcsinálta. Jöhetett az ötödik felvonás.

Hosszú órákig nyúzta egymást Kevin Anderson és John IsnerForrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kota Kawasaki

Fokozódott a feszültség, főleg 5:4-től, amikor már a legkisebb hiba is végzetesnek bizonyulhatott. Isner kezdett szerválni, így rendre Andersonon volt a nyomás, hogy a meccsben maradásért adogat. A dráma ekkor már a mentális erőről szólt elsősorban, de az sem volt mellékes, kinek maradt több tartalékja. 11:10-ig Isnernek kellett két fogadóelőnyt hárítania, míg Anderson nagyon magabiztosan hozta az adogatójátékait. Fizikálisan a dél-afrikai látszott fittebbnek, az amerikait egyre inkább csak a szíve vitte. Ehhez képest szenzációsan tartotta magát: 17:17-nél 15:40-ről jött vissza és később is többször támadt fel 0:30-ról. Összesen 53 ászt adogatott, amivel beállította Goran Ivanisevic 2001-es rekordját (a horvát 213 ászt szervált a bajnokság alatt, ezt teljesítette most Isner), de ez is kevésnek bizonyult. 24:24-nél egy szenzációs labdamenettel megint 0:30 lett. Anderson elcsúszott az alapvonalnál, elesett, de felpattant és balkézbe fogva az ütőt visszaadta a labdát, majd megnyerte a pontot.

John Isner 0:40-ről már nem tudott újítani és a brék után Anderson hozta a szerváját. Igazi csoda volt a két gladiátor ütközete. 

Eredmény, férfiak, elődöntő:
Anderson (dél-afrikai, 8.)-Isner (amerikai, 9.) 7:6 (8-6), 6:7 (5-7), 6:7 (9-11), 6:4, 26:24