Társoldalunk:

Babos Tímea: Fogok én még Grand Slam-döntőt játszani

2018.09.10. 06:28

Babos Tímea az első magyar, aki döntőt játszhatott az amerikai nyílt teniszbajnokságon, de a meccslabdákról elvesztett női páros finálé után is pozitív maradt. Exkluzív interjút adott az Origónak.

Lehet, hogy ők kemények voltak, de nekünk adódott rengeteg lehetőségünk. Nem szabad erről megfeledkezni. Abszolút uraltuk a meccset, mindenben felülmúltuk őket. A 2. szettben hagytuk kicsúszni a meccset a kezünkből – mondta a legnagyobb interjúszobában Babos Tímea a nemzetközi média képviselőinek a kérdéseire válaszolva. – Aztán mi kerültünk bajba, és nagyon kellett küzdenünk, hogy a 3. szettben visszajöjjünk. Nincs bennem rossz érzés, mindent kiadtunk magunkból. Óriási lehetőséget hagytunk ki, de száz százalékig biztos vagyok benne, az alapján, ahogy játszunk, hogy még nagyon sok ilyenben lesz részünk. Ez a meccs jó hírverése volt a párosnak és nekünk is. Nagyszerű döntőt játszottunk. Az utolsó pontig bármi megtörténhetett. Jó volt a stadion atmoszférája, segített, hogy a férfi döntőhöz ennyire közel volt a meccsünk, sokan kijöttek” – nyilatkozta Babos Tímea angolul. Aztán Kristina Mladenovic a teremben maradt a francia újságírókkal, mi meg kerestünk egy nyugodt helyet, hogy magyarul beszélgessünk.

Babos Tímea és Kristina Mladenovic egyre jobban megérti egymástForrás: AFP/2018 Getty Images/Matthew Stockman

Azt mondta Serena Williams szombaton, hogy legyünk pozitívak. Egy ilyen mérkőzés után mennyire nehéz pozitívnak lenni?
Nem nehéz... nyílván megvannak a szomorúbb percek, de összességében nagyon jó meccset játszottunk, elég jó színvonallal. Meglehetett volna két szettben is, meccslabdáink voltak, abból egy volt, amit én szúrtam el, de a harmadiknál nagyon jó ritörnt ütöttem, ott Kiki hibázott, de ilyen a tenisz, közösen nyerünk, közösen veszítünk. Nagyon jó két hetet játszottam, toronymagasan világelső maradok, azt gondolom, hogy rengeteg van még ebben a párosban, mert az elmúlt időszakban kezdtünk csak el igazán jól játszani.

Érdemes azon rágódni, hogy mi dönt egy ilyen meccsnek a végén? Ez egyszerűen szerencse, nem kell vele foglalkozni, le kell vonni a tanulságokat és menni tovább?
A legeslegvége már olyan volt, mint egy pénzfeldobás. Döntő szett tie-break 5:5, 6:5, és így tovább, ide-oda ugrált a szerencse. Inkább a 2. szett végéből lehet tanulni. De az is igaz, hogy a döntő szettben meg nekik volt 3:0, és nagyon komoly mentális előnyben voltak, mert nem akárhonnan tudtak visszajönni. Aztán mi mutattuk meg, hogy képesek vagyunk hasonlóra. Igazi hullámvasút volt ez a meccs. Lehet belőle tanulni, de most nem vagyok annyira elkeseredve, mert tényleg jól játszottam, uraltuk a meccset és szinte végig a kezünkben volt, nagyon picin múlott.

Azért a 2. játszma végéig nem nagyon beszélhetünk hullámvasútról, mert addig egyértelműen jobbak voltak, ráadásul a négyesből még külön kiemelkedett Babos Tímea. Bő órán át olyan teniszt játszott, hogy nem találtak fogást rajta, mert nem volt gyenge pontja, miközben ütötte az extrákat.
Igen, ezért mondom, hogy pozitív tudok maradni. Gyakran hangsúlyozom, hogy kell egy vezéregyéniség a párosnál és a mi párosunknál én vagyok. De ettől függetlenül együtt nyerünk, együtt vesztünk. Kiki is tud nagyon jól játszani, és együtt tudunk csak nyerni. Azt én is éreztem, hogy nagyon jól ment a játék, mert ha nem így lett volna, akkor valószínűleg nagyon nagy gondban lettünk volna.

Babos Tímea és Kristina Mladenovic 3. alkalommal állt együtt egy Grand Slam-döntő eredményhirdetésénForrás: AFP/2018 Getty Images/Matthew Stockman

Az segített, hogy ez már a negyedik Grand Slam-döntője volt a női párosban, tehát lehetett már egy rutinja és akár úgy aludt, mint minden éjszaka?
Nem, sokkal rosszabbul aludtam, mint egész héten, de ez egy pillanatig nem látszott a pályán. Az első ponttól kezdve nagyon jól szerváltam és játszottam. Ami igazán pozitív, hogy nem tudunk olyan meccset mondani, hogy egy centerpályán, a legnagyobb pillanatokban ne a legjobb teniszemet nyújtanám. És ez az egyénire is igaz. Ez nagyon jó. Van, amikor nem sikerül győztesen befejezni a meccset, de összességében nem az a típusú játékos vagyok, aki megijed a legnagyobb színpadtól, a legnagyobb pályától. Ez megint motiváló, hogy ha egyszer tényleg eljutok arra a szintre, hogy a legjobb meccseimet a legnagyobb pályákon játszom, és ott leszek nemcsak párosban, de egyéniben is. Pozitív, hogy tudom, mindig jól fogok játszani.

Szerintem a versenyzői adottságait, a bajnok attitűdjét soha nem lehetett megkérdőjelezni...
Igen, én is ezt gondolom...de vannak, akikre bénítóan hat egy Grand Slam-döntő, a nagy stadion. Nálam ez nem volt sosem probléma. Ezeket talán azért mondom, kicsit magamnak is bizonyítva, hogy nem kell félnem ezektől a pillanatoktól.

Ilyenkor abból lehet erőt meríteni, hogy fogok én még US Open-döntőt játszani női párosban, vagy erre nehéz most gondolni?
Nem nehéz, sőt, abszolút ez van a fejemben. Ezer százalék, hogy fogok még Grand Slam-döntőt játszani, és ezt minden arrogancia nélkül mondom. Az elmúlt másfél évben olyan párost játszottam, bárki is volt a partnerem, amit kevesen tudnak felmutatni. Az idén volt két döntőm, még vegyesben is döntőztem, ezért is vagyok motivált és pozitív a jövőt illetően.