Vágólapra másolva!
Kocsis Ferenc olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok kötöttfogású birkózó, Prima-díjas mesteredző, akinek több tanítványa is a világ legjobbjai közé birkózta magát: Farkas Péter és Majoros István olimpiai bajnokok lettek, de kezei alatt edződött az Eb-győztes Deák Bárdos Mihály is. A birkózó Hírességek Csarnokának tagja többek között arról is beszélt az Origónak, melyik magyar versenyzőtől vár aranyérmet az októberi budapesti világbajnokságon, mesélt feleségéről, Szabó Gabriella Európa-bajnok asztaliteniszezőről, élete fordulópontjáról, a moszkvai elsőségről, jégkorongról, de az is szóba került, hogy ragadt rá a Csikó név.

Nem kevés aranyérmet nyert pályafutása során, mégis az 1978-as Mexikóvárosban elért vb-ezüstérmet tartják pályafutása legnagyobb fordulópontjának. Mi változott meg a döntő után?

A mérkőzést követő banketten a szovjet ellenfelem át akarta adni nekem az aranyérmet, mondván, hogy én érdemlem meg. A meccset ugyanis bírói tévedés döntötte el, az akkor háromszor háromperces csata utolsó menetében két-két intéssel álltunk, simán vezettem, majd jogtalanul én kaptam meg a harmadikat, így vesztettem a vb-döntőben. Mindenki tiltakozott, a szövetségi kapitány, Gurics György is háborgott, dühében bevágta a törülközőt a szőnyegre ilyen igazságtalanság láttán. Annak ellenére, hogy ez történt, egyfajta kezdőpontként tekintek rá. Nem a bíróval kezdtem el foglalkozni a szőnyegen, becsülettel viseltem a vereséget, onnantól kezdve pedig még többet dolgoztam azért, hogy én legyek a legjobb. Ha nem így teszek, akkor Moszkvában biztosan nem nyerem meg az olimpiai bajnoki címet. Persze el voltam keseredve, de így utólag azt mondom, hogy nagy lökést adott a folytatásra. Főleg, hogy az ellenfelem is úgy érezte, nekem kellett volna nyernem. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy csodák nincsenek, rengeteget edzettünk, nagyszerű csapatunk volt akkoriban, elég csak Hegedűs Csabát, vagy éppen az egyetlen szabadfogású világbajnokunkat, Kovács Istvánt említenem. Nemcsak a birkózókra, hanem a többi sportolóra is igaz, hogy csak akkor válhat valakiből bajnok, ha szorgalmas, illetve fejben is ott tud lenni, a tehetség önmagában kevés.

Kocsis Ferenc a hazai pályán szereplő Anatolij Bikovot győzte le a moszkvai olimpia döntőjében Forrás: Sputnik/Rodionov Vladimir

Ön is említette, de egyébként is kihagyhatatlan a kérdés: hogyan emlékszik vissza az 1980-ban nyert olimpiai aranyéremre?

Az 1976-os olimpiára nem jutottam ki, mivel az akkori vezetőség így döntött. Szinte mindenki a Budapesti Vasasból utazhatott, így az én súlycsoportomban Toma Mihály képviselte a magyar színeket helyettem. 1977 és 1979 között sikerült bizonyítanom, világ- és Európa-bajnoki érmek sorát nyertem, közte aranyakat, ráadásul az 1979-es világbajnokságon épp az olimpiai címvédő Anatolij Bikovot győztem le. Az olimpiai döntőben is ellene birkóztam, az ő szülőföldjén, orosz közönség előtt, amely csak nehezítette a dolgomat, ugyanis a szurkolók hatalmas lökést tudnak adni. A legmeghatóbb az egészben az volt, hogy a finálét követően Bikov is elismerte, hogy ilyen körülmények között mekkora fegyvertény volt a sikerem. Életem álma teljesült ezzel. Mondogattam is sokat magamnak, hogy addig biztosan nem fejezem be a pályafutásomat, ameddig nem nyerek olimpiát, ha 1980-ben ez nem sikerül, talán még mindig a szőnyegen lennék. Soha nem hittem volna, hogy ideáig eljutok, mivel nehéz körülmények között nőttem fel a XVI. kerületben, a szüleim tíz gyereket neveltek, heten voltunk fiúk és hárman lányok, ráadásul vékony kisfiú voltam.

A szülei mit szóltak hozzá, hogy birkózó szeretne lenni?

Édesapám azon aggódott, hogy ha sportolok, akkor miből fogok megélni, később majd eltartani a családomat. Nem is nagyon akart edzésre engedni, szerette volna, ha kitanulok egy szakmát. Az akkori edzőmnek, Mágó Andor bácsinak elmondtam, hogy mi a helyzet, de ő mindenkit megnyugtatott. Egyrészről, hogy tehetséges vagyok, másrészt pedig a Kinizsit a sertésvágóhíd támogatta (Kinizsi Húsos volt a klub neve – a szerk.), így azt mondta, hogy majd hentes és mészáros lesz a szakmám, így is lett.

Visszavonulása után a Testnevelési Egyetemen birkózó szakedzői, majd mesteredzői oklevelet szerzett, tanítványai közül pedig Farkas Péter és Majoros István is olimpiai bajnok lett. Hogy tekint vissza erre az időszakra?

1983-ban még aranyérmet nyertem a budapesti Európa-bajnokságon. Itt meg kell jegyeznem, hogy nincs is annál fantasztikusabb, mint hazai közönség előtt versenyezni. Mintha még két plusz karja nőne az embernek, tényleg leírhatatlan. 1984-ben pedig már edzőként dolgoztam a Ganz Mávagban korábbi edzőm, Kiss Feri bácsi mellett kaptam lehetőséget a Testnevelési Egyetem végzése mellett. Ekkor rúgtak ki a Vasasból egy 13 éves kisfiút, mert sokat késett, meg szemtelenkedett, aki nem volt más, mint Farkas Péter. Az édesapja, Farkas Karcsi jól ismert, így nem volt kérdés, hogy hozzám hozza le a fiát. Úgy indultam, hogy 12-15 év közötti gyerekekkel foglalkoztam, akik között ott volt Peti is. Mondanom sem kell, hogy kimagaslott a többiek közül. Végül olimpiai, világ- és Európa-bajnok lett, persze ehhez kellett a szerencse is. Voltak nehezebb időszakok is, mint mikor nekem kellett elmondanom neki a junior vb-aranya után, az édesanyja most telefonált, hogy mindössze 50 évesen, tragikus körülmények között meghalt az apukája. Onnantól én voltam a pótapa, később, amikor börtönbe került, meg is találtak emiatt. Persze a mai napig tartom vele a kapcsolatot, de abban az időszakban már nem tudtam vele annyit lenni, mint amikor a tanítványom volt. Amikor megszűnőben volt a Ganz, Újpestre is velem tartott, ott nyerte a legfontosabb címeit már felnőttként. Később Szegedre mentem, ahova többek között az ugyancsak olimpiai bajnok Majoros István, vagy éppen az Európa-bajnok Deák Bárdos Mihály is velem tartott. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sokat tudtam adni a gyerekeknek.

2009-ben a Ferencváros jégkorongozóinál tűnt fel, mint a fizikai felkészülést vezető szakember. Hogy jött ez a lehetőség?

Akkoriban a ferencvárosi jégkorong válságban volt, Kékes György pedig jó barátságot ápolt a csapat vezetőjével, így jöttem én képbe. Tudni kell, hogy akkor az Újpest és az FTC összejártak edzeni, meccseket játszani. Egy évig dolgoztam ott, működött is a munkakapcsolat, de más lehetőséget kaptam, így váltottam. Az erősítések, az állóképesség javítása volt a feladatom. A hokiban ugyanis nagyon fontos az erős láb és a tüdő. A játékosok már fél év után jobban álltak a lábukon, könnyebben bírták a meccseket. Szép emlékek kötnek ehhez az időszakhoz is, fiatal volt a csapat, mindig szót fogadtak. Azóta is, ha találkozok velük, mindig mondják, hogy Feri bácsi, milyen jók voltak a hegyi futások!

Úgy tudom, más sportágban is kimagaslóan teljesít. Hogy megy a pingpong?

Tudom, mire akar kilyukadni. A feleségemmel, Szabó Gabriella Európa-bajnok asztaliteniszezővel a tatai edzőtáborban ismerkedtem meg. Akkoriban még több sportág képviselte magát egyszerre, súlyemelés, birkózás, asztalitenisz, cselgáncs, és még sorolhatnám. Ma ilyen már nincs, mikor nemrég meglátogattam a birkózókat, csak ők voltak. Régen novembertől márciusig ott alapoztunk. Visszatérve a feleségemre, ő is ott edzőtáborozott és azt mondta, játsszunk egy meccset, ad 19 pont előnyt. Akkoriban ugye még 21 pontosak voltak a meccsek, gondoltam, ekkora előnyből simán megverem, de végül csak egy csuszával és egy hálóról lepördülő labdával sikerült nyernem. Azóta együtt vagyunk. De nemcsak tőle tanultam, hanem a Jónyer-Klampár-Gergely triótól is. Anno az edzőtáborban mindenki pingpongozott a szabadidejében. De hogy elmeséljek egy történetet a közelmúltból is, Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója hívott ki egy barátságos mérkőzésre a színház utcabálján. Nem hitte el, hogy ilyen jól játszom. Persze elmondtam neki, hogy Szabó Gabriella a feleségem, onnantól már nem volt több kérdése.

Kocsis Ferenc és Nemcsák Károly Forrás: RothFotok/Roth Tamas

A birkózóvilágban mindenki Csikónak hívja. Honnan jött ez a becenév?

Még az egykori katonatársam, Juhász József barátom adta nekem ezt a nevet, aki sajnos már nincs közöttünk. Józsi egyébként ugyancsak birkózott, Hegedűs Csabának volt nagy ellenfele, volt, hogy le is győzte. Miskolci srác volt, onnan került fel a Budapest Honvédhoz. Nem messze lakott albérletben a birkózócsarnoktól, ahol minden nap edzések voltak. Igazából napi kettő, ezt pedig már nem bírta. Az egyik edzés után azt mondta nekem: Ide figyelj, csikó! Téged nem lehet lefárasztani? Természetesen egyből kérdeztem, hogy mit mondott rám, erre pedig csak az volt a válasz, hogy te olyan vagy, mint a csikó, nem fáradsz el semmitől. Innentől mindenhol így szólított, és rajtam maradt.

Visszatérve a birkózáshoz. Mit vár a budapesti világbajnokságtól?

Kötöttfogásban egyértelműen nagyobb esélyünk van az éremszerzésre. A Lőrincz testvérektől várok érmet elsősorban, de vannak még meglepetésemberek a magyar csapatban. Lőrincz Tamás még nem nyert világbajnoki aranyat, most minden esélye megvan rá. Nem titok, neki is elmondtam. Persze nem akarok terhet tenni rá, de ahogy ő is mondta, tudja, hogy mit várnak el tőle, ez nem nyomasztja, sokkal inkább motiválja. De említhetném Veréb István vagy éppen Sastin Marianna nevét is. Szabadfogásban sem lehetetlen odaérni a dobogóra, de nem szabad elfelejteni, hogy félelmetes lesz a mezőny. Ahogy egyébként az egész vb-n, ilyen sokan még soha egy világbajnokságra sem neveztek, mint a budapestire. Ha már ennyien lesznek, akkor mi lehetne szebb, mint ebben a mezőnyben aranyérmet szerezni a hazai közönség előtt. Nagy motivációt jelentenek a hazai szurkolók, én 1983-ban már átélhettem, csodálatos volt. Csak azt kívánhatom, hogy mindig telt ház előtt szülessenek szép magyar sikerek.

Kocsis Ferenc mindent megnyert, amit csak megnyerhetett Forrás: birkozoszov.hu

Az októberi világbajnokság nagyköveteként mik a feladatai?

Rengeteg csapathoz járunk, vidékre is. Mindenhol népszerűsítjük a sportágat, előadásokon veszünk részt, ahol mindig kapunk pár szót, hogy elmondhassuk a legnagyobb élményeinket, amelyeket ennek a sportágnak köszönhetően éltünk át. Különböző rendezvényekre járunk, elmondjuk, hogy mennyit jelent, hogy Budapest rendezheti a világbajnokságot. Így voltunk például a József Attila Színházban is, ahol ugye összejött a már korábban említett pingpongcsata Nemcsák Károllyal. Fontos, hogy a szülők tudják, a gyerekeiket nemcsak futballozni vihetik le, van más sportág is, amely nagy élményeket adhat az embernek egész életére. Fényképeket dedikálunk, szórólapokat osztogatunk, a lényeg, hogy nagy szeretettel tesszük.