Társoldalunk:

Kevesebbet sír, többet mosolyog a munkamániás Babos Tímea

2018.11.14. 05:56

Szeretne magabiztosabb lenni az egyéniben. Ha újra az első 20 közelébe kerülne, már nem gondolkodna azon, hogy ott van-e a helye. Minden költségét maga fizeti a keresetéből, de nem gyűjtögető típus, erre befektetésként tekint, jelenleg négyfős szakmai stábot finanszíroz. Az idei év sok mindenben hasonlított a 2017-hez, de ezúttal nem sírt a szezonzáró sajtótájékoztatón.

Bő két hete Szingapúrban azt kérte, még ne értékeljük az évet, mert szeretné megélni a sikereit és kicsit elengedni magát, pihenni. A nyaralás jól sikerült, Babos Tímea feltöltődve, pozitívan, új edzővel kezdi meg az öthetes felkészülést 2019-re, és előtte felszabadultan beszélt az idei sikerekről, kudarcokról és tanulságokról. 

Ha öt év múlva 2018-ról kérdezik, akkor mire fog emlékezni?
Nem tudom, milyen lesz a következő öt év, de az biztos, hogy ez lesz az az év, amikor először lettem Grand Slam-bajnok, először lettem világelső és másodszor is WTA-világbajnokságot nyertem. És megszereztem a karrierem negyedik egyéni WTA-győzelmét. Volt bőven jó eredmény, olyan, amire szívesen fogok visszaemlékezni. Egyelőre még annyi minden van a fejemben, hogy nehéz választani, megmondani, mi az, ami a legfontosabb.

Ha egy mérkőzést kellene kiemelni 2018-ból, akkor melyik lenne az? Jó, könnyítsünk kicsit, lehet egy egyéni és egy páros.
Miért ne, legyen az egy egyéni a döntő, amikor megnyertem a versenyt Tajvanon. Azért nem sok WTA-győztes van egy évben, és nem sokszor nyer az ember WTA-t. Tehát, a döntőt mondanám. Párosban, az Australian Open fináléja, Makarova és Vesznyina ellen. Végre sok döntő után sikerült megnyerni a trófeát, ráadásul az akkor legjobbnak tartott páros ellen. Szerintem ezek a legemlékezetesebb meccseim az idén.

Azért nekem is beugrott kettő egyéni meccs. Coco Vandeweghe ellen, januárban Melbourne-ben és a döntő Monterrey-ben, Garbine Muguruzával.
Két nagyon pozitív emlék. Top tízes játékost vertem meg az Australian Openen, és utána egy kétszeres Grand Slam-győztestől kaptam ki egy nagyon szoros meccsen, a döntőben. De, mondhattam volna a Donna Vekic elleni meccset is.

Linzből?
Igen, Linzből. Lehet, hogy ő kevésbé ismert, de akkor olyan teniszt mutattam, ami a legjobb teniszeim egyike. Ezek mind pozitív emlékek, függetlenül az eredményektől, mert ezeken jól játszottam, úgy, amivel visszakerülhetek a legjobbak közé.

Babos Tímea és Kristina Mladenovic a csúcson kezdte az évet, de a szezon végén a 2. helyen zár a magyar és a franciaForrás: AFP/Greg Wood

Emlékszem, hogy 2017-ben volt egy nagyon nehéz időszaka, Wimbledon után ki is hagyott néhány hetet. Később úgy emlékezett erre, hogy egy reggel, talán Cincinnatiban, a korai edzés után azt mondta az edzőjének, hogy nem bírja tovább, nem lesz állandóan szomorú, meg negatív a tenisz miatt. Szeret teniszezni, akkor meg minek ez az egész. És onnantól kezdve minden megváltozott, már az az napi pároson körülbelül tízszer jobban játszott. Ez is azt mutatta, hogy mennyire mentális az egész, nem a tenisszel volt probléma. Ha az eredményeket nézzük, akkor az idén is megélt hasonló időszakot. Az érdekelne, hogy most ezt másképp élte meg? Segítette az, hogy egy évvel korábban már tapasztalta, milyen mélyponton lenni és hogyan lehet onnan visszajönni? Vagy a 2018-at nem lehet a '17-hez hasonlítani, mert egészen más volt?
Nagyon hasonló volt. Most, ami a nagy változást hozta, az edzőváltás, illetve az egész szakmai csapat cseréje. Ez a jövőben még többet fog segíteni és hozni a konyhára. Olyan emberek vannak körülöttem, nem is egy, hanem több, akik nagyon pozitívak, nagyon hisznek bennem, és már magamon is érzem a változást. Sokkal inkább merem kihúzni magam és értékelni azt, amiket elértem. Ez hozta a változást bennem is, hogy az idén miért nem sírtam a sajtótájékoztatón, miért nevettem inkább. Mert egyszerűen jobban érzem magam, akkor is, ha a teniszemről van szó.

De mégis, hogyan él meg az ember ilyet újra meg újra? Tanul az előzőből, és már tudja, merre van a kiút?
Persze, ez egy nehéz dolog, nehéz időszak. Azt gondolom, hogy május, június környékén, salakon még jó teniszt játszottam, csak egyszerűen elmentek szoros meccsek. Utána a füves szezon katasztrófa volt. Aztán volt egy jobb periódus, de nagyon nehéz, rossz sorsolásokkal. Év végén megint egyre jobban teniszeztem. Segített valamennyire a tavalyi tapasztalat, de a teniszben, ahol hétről hétre kell teljesíteni, bizonyítani, megtanulja az ember ezeket kezelni. Ha benne vagy a spirálban, akármilyen irányban, az csak jön, ha tele vagy önbizalommal és jól játszol, akkor jönnek az eredmények, ha nem, akkor meg a kudarcok. Azt próbáltam mondani az edzőváltással, hogy most ez segít abban, hogy pozitív legyek a következő szezonra.

Miért? Úgy érzi, hogy Thomas Drouet-val már túl negatívak voltak együtt?
Öt év után már voltak olyan pillanatok, amikor nehezebben értettük meg egymást, de nem is ez a lényeg. Most az a fontos, hogy az új stáb mit tud hozzáadni.

Babos Tímea egy nehezebb pillanatbanForrás: AFP/Eduardo Munoz Alvarez

A szingapúri döntő után volt egy olyan mondata, hogy a US Open-döntő elvesztése a legfájdalmasabb vereség a párosban az idén, de sikerült feldolgozni és erősebben kijönni belőle. Ilyet gyakran hallani teniszezőktől, és ez valószínűleg meghatározó a sikeresség szempontjából, ki hogyan és mennyi idő alatt dolgoz fel egy kudarcot. Mégis, ezt hogyan kell elképzelni?
Reálisnak kellett lenni, hogy mi rontottuk el azt a döntőt, ott volt a kezünkben a lehetőség, mi nem éltünk vele. Utána feláldoztunk egy-két versenyt arra, hogy jobbak lehessünk. A szingapúri verseny előtt leültünk a partneremmel, Kikivel beszélni, és végigvettük, hogy mik azok a dolgok, amiken javítanunk kell, amikkel eredményesebbek lehetünk. Ezért lettünk erősebbek, mert nem hatalmas kudarcként éltük meg, hanem mint egy következő lépést, ami a jövőben még több sikerhez vezet minket.

Ezt a technikát, gondolkodást egy pszichológus tanította, vagy az évek alatt alakult ki?
Szerintem az ember ezt a saját bőrén tanulja meg a legjobban. Persze, vannak módszerek, pszichológusok, de igazából ezt át kell élni, és meg kell érezni ennek az ízét. Ez egyformán működik a sikernél és a kudarcnál is. Tudod, hogy mire számítasz, tudod, hogyan kell feldolgozni. Vagy, ha éppen rosszul dolgozod fel, akkor tudod, min kell változtatni legközelebb.

Ha a boltban lehetne venni jó tenyerest, fonákot, röptét, lábat, fejet, szemet, de csak egyet kérhetne, akkor mi lenne az? Amiről azt gondolja, hogy azzal akár az első húszban is stabilan ott lehetne.
A hozzáállást és a magamról alkotott képet. Sokkal magabiztosabb legyek és pozitívabb magammal szemben. Akkor valószínűleg azokat a helyzeteket, amikről az előbb beszéltünk, jobban kezelném, akár egy meccsen belül a fontos pillanatokban, egy nagy pontnál. Ez lenne az, ami segíthetne, hogy jobb legyek.

Félreértések elkerülése végett, nem az általános hozzáállásával van a gond, mert közismerten munkamániás és csak a tenisznek él. Tehát, hozzáállás alatt azt értsük, hogy a kiélezett szituációkban ne remegjen meg?
Igen, hogy ne legyek negatív, egyszerűen legyek pozitívabb. Olyan legyek, mint amilyen az életben, vagy a párosban vagyok. Ez legyen az egyéniben is.

Miért annyira nehéz átmenteni a párosban tapasztalható önbizalmat, pozitív gondolkodást az egyénire?
Párosban a világ legjobbjai között vagyok, világelső, Grand Slam-győztes, kétszeres WTA-világbajnok, egyéniben meg nem. Nehéz ezt összeegyeztetni, hogy miért nem, vagy párosban miért tudom kezelni a kiélezett helyzeteket. Szerintem az idő ebben is segíteni fog. Ez az egyik szépsége ennek a sportnak, hogy folyamatosan dolgozol, hétről hétre keményen edzel, de igazából nincsenek szabályok, illetve garanciák. Lehet, hogy akkor nyersz versenyt, amikor nem számítasz rá,és lehet, hogy amikor úgy érzed, top formában vagy, akkor meg sorozatban kikapsz. Ez nagyon nagy játékosokkal is előfordul. Azért is vagyok ennyire munkamániás és adom a maximumot mindig, mert egyszer biztos beérik a munka gyümölcse. Azt nem lehet tudni, hogy februárban vagy 2020-ban, de biztos, hogy egyszer megérik.

Babos Timea az amerikai nyílt teniszbajnokságonForrás: DPPI/Rob Prange

Alexander Zverev azt mondta tavaly, már top 5-ös játékosként, hogy nem tart még ott, hogy egy Ivan Lendl szintű edzőt megfizessen, megengedjen magának. Nagyon sokan most valószínűleg csak azt látják most, hogy Babos Tímea 2018-ban több mint 1,5 millió dollárt keresett a hivatalos pénzdíjakból, és nem látják, mennyi kiadása van egy profi teniszezőnek. Szakmai szempontból van az életében olyan elem, amiről csak álmodik, illetve tudja, hogy a fejlődéséhez arra is szükség lenne, de anyagilag nem engedheti meg?
Alapvetően én nem egy gyűjtögető típus vagyok. Amikor nem kerestem ennyit, akkor is egy olyan edzőbe fektettem, Thomas személyében, akit igazából nem engedhettem meg magamnak, de befektetésként tekintettem rá, és be is jött, meg is térült, sokkal jobb lettem egyéniben és párosban is. Nyílván így a keresetem is nőtt. Most az új stábom elég nagy: új teniszedző, új ütőpartner, új kondi edző és új fizió.

És őket mind Babos Tímea fizeti?
Igen, ezt mind én. Persze nem fog velem mindig mindenki utazni, de kettő többnyire igen, ami nem kis költség. De ezeket a kiadásokat én befektetésként élem meg, ami bőven tud kamatozni.

Van már cél az új edzővel 2019-re?
Ha olyan páros évem lenne, mint az idén, azzal megelégednék, de akár lehetne jobb is. Egyéniben pedig az edzőm mondta ki, hogy top 20. Én is arra gondoltam, hogy ahol már egyszer jártam, oda jó lenne visszakerülni, de ahogyan mondtam, azt nem tudhatjuk, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Az biztos, hogy igyekszem a maximumot nyújtani és javulni, fejlődni, minden területen, amiben szükséges.

Emlékszem arra a Babos Tímeára, aki a 25. helyen állt és megijedt. Emlékszik, engem kérdezett, hogy tényleg itt a helyem, valóban ide tartozom? Ha újra odakerül, az már egy másik Babos Timi lesz, aki tudja majd azt kezelni, és úgy fogja érezni, hogy ott a helye?
Biztos, ezer százalék