Negyven éve halt meg a történelmi vb-aranyat nyerő magyar sportoló

Negyven éve, 1978. december 22-én hunyt el Mednyánszky Mária, tizennyolcszoros világbajnok asztaliteniszező, a sportág első női egyéni világbajnoka, legeredményesebb női versenyzője. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

1901. április 7-én egy budapesti munkáscsaládban született. Édesanyja korán elhunyt, így igen fiatalon állást kellett találnia, s banki alkalmazott lett. A pingpongot először csak szabadidős sportnak választotta, döntésében szerepet játszott szintén asztaliteniszező kollégája, későbbi férje, Klucsik Jenő is.

Huszonnégy évesen lett az MTK asztaliteniszezője, s pályafutása során huszonkét magyar bajnoki címet nyert; egyet a férfiak között, 1932-ben a BBTE bajnokcsapatának tagjaként. A válogatottban 1926-tól 1936-ig 29 alkalommal szerepelt, ott volt a sportág első világbajnokságán is 1926-ban Londonban. (Ezt a versenyt eredetileg Európa-bajnokságként rendezték meg, s utólag minősítették vb-nek.)

A tornán minden számban magyar győzelem született,

Mednyánszky egyesben és vegyes párosban is - Mechlovits Zoltán oldalán - aranyérmet szerzett, s a sportág első női világbajnoka lett. (A női párost, illetve a női csapatversenyt akkor még nem rendezték meg.)

Table Tennis History
Maria Mednyánszky Of Hungry was the very first woman world champion in 1926 she went on to win five consecutive world championships 1926/31 pic.twitter.com/zhoB7i7OOB

— BARRY MEISEL TT Queens Birthday Honurs List (@BARRYMEISEL) February 1, 2018

Az egyes világbajnoki címet 1931-ig nem engedte ki a kezéből, sorozatban ötször diadalmaskodott, miközben párosban és vegyes párosban is sorban szerezte az aranyérmeket. A női párosban először az osztrák Fanchette Flamm oldalán, majd 1930 és 1935 között hatszor Sipos Annával, a vegyes párosban Szabados Miklóssal háromszor, Mechlovits Zoltánnal kétszer, Kelen Istvánnal egyszer győzött. A válogatottságtól az 1936-os prágai világbajnokság után vonult vissza, ahol még egy ezüst- és egy bronzérmet sikerült nyernie.

Erőssége a droppvédekezés és a fonáktámadás volt.

A világbajnokságokon összesen huszonnyolc érmet, 18 aranyat, 6 ezüstöt és 4 bronzot gyűjtött.

Öt alkalommal szerzett egyéni aranyat, mindet egymást követő években, hétszer a női, hatszor a vegyes párosban aratott győzelmet, teljesítményét a mai napig sem tudta senki felülmúlni, és valószínűleg nem is fogja.

Az aktív sportolást 1939-ben fejezte be, egyre súlyosbodó hallászavara miatt fokozatosan csökkentette versenyei számát. 1941-től egy évig a női asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya volt, de ekkora teljesen elvesztette hallását, s ezért nem tudott tovább a csapattal dolgozni. Ezután már csak családjának és hobbijának, a kertművelésnek élt.

Sikereiért csak élete végén becsülték meg igazán, a Rákosi-rendszer idején családjával otthona elhagyására kényszerítették, a II. kerületi Kupeczky utcai házat pár nap alatt kellett elhagyniuk.

1951-ben a Magyar Asztalitenisz Szövetség örökös bajnokává választotta,

1976-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát. A nemzetközi szövetség (ITTF) a valaha élt legjobb játékosok között tartja számon, bekerült a sportág dicsőségcsarnokába, 2015-ben az akkor létrehozott Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokának (ETTU) is tagja lett. Hosszú az út a halhatatlanok csarnokáig címmel Klucsik Mari és Klucsik László írta meg életregényét.

A világ legjobb női asztaliteniszezője 1978. december 22-én hunyt el Budapesten.