Társoldalunk:

Babos Tímea: Végre nincs rajtam megfelelési kényszer

2019.01.12. 19:02

A világelső Simona Haleppel edzett Babos Tímea, a hétfőn kezdődő Australian Openre készülve. Egy óra pihenő után már újra pályán volt, Carla Suarez Navarróval játszott a 30 fokos melbourne-i kánikulában még másfél órát. Utána ültünk le beszélgetni, felidézni régi emlékeket. A kétszeres WTA-világbajnok exkluzív interjút adott az Origónak. (Az interjú egyébként még azelőtt készült, hogy kiderült: Babos - és Fucsovics - több pénzért sem hajlandó játszani a magyar válogatottban.)

Babos Tímea 2010-ben versenyzett először az Australian Openen, még juniorként. Az előző évben már indult a Roland Garroson, Wimbledonban és a US Openen. Melbourne-ben megnyerte a hagyományos előversenyt Traralgonban (a negyeddöntőben Putyincevát verte), majd az AO-n, a kanadai Gabriela Dabrovski oldalán pályafutása második Grand Slam-döntőjét játszotta párosban. A 2009-es Roland Garros-finálé után ezt is elvesztette, de a következő hármat, Sloane Stephens párjaként megnyerte. Megcsinálhatta volna a Grand Slamet, de a 2010-es US Opennel befejezte a korosztályos versenyeket, hiába indulhatott volna még a juniorok között 2011-ben is.

A fejlődése annyira dinamikus és töretlen volt, hogy 2012-ben már visszatérhetett Melbourne-be, és a selejtezőből próbált a főtáblára jutni. Elsőre ez nem sikerült, mert a 2. fordulóban kikapott Irena Pavlovictól (6:3, 4:6, 11:9), de többet nem kellett játszania a főtáblára jutásért Grand Slamen, mert februárban berobbant a top 100-ba. Előbb Bogotában jutott elődöntőbe, majd a következő héten WTA-versenyt nyert Monterey-ben. Azóta előfordult néhányszor, hogy kicsúszott a top 100-ból, de minden szezont a legjobb száz között zárt, már hét éve.

Az Australian Openen 2013-ban mutatkozott be először a főtáblán, és a 64 közé kerülésért 6:3, 4:6, 11:9-re kikapott jelenlegi páros partnerétől, Kristina Mladenovictól.
Talán pont az a mérkőzés, amely először megragadt bennem. Már akkoriban is jó barátnők voltunk, mert juniorban sokat versenyeztünk együtt. Aztán volt egy kis szünet, de két éve nagyon jó barátságban vagyunk. A következő évben is amúgy hasonló csatában, döntő szett 7:5-re kaptam ki Schmidlovától, és azután tiltották be, hogy akkora hőségben lehessen teniszezni. A pályán 57 fokot mértek"- emlékezett a brutális kánikulára Babos Tímea.

Az első melbourne-i győzelemre 2016-ig kellett várni, akkor Heather Watsonnál bizonyult jobbnak, a rend kedvéért döntő szett 7:5-re.
Igen, valahogy nem szerettem itt játszani. Nehéz volt az év elején játékba jönni, soha nem volt egyszerű eljönni ide, az előversenyek borzasztó nehezek. Mindig úgy jöttem ide, hogy alig játszottam előtte pár meccset. A páros még nem ment annyira jól. Régen sokkal gyorsabb volt a pálya és a labda is. Most ugyan épp egy gyorsabb labdára váltottunk, de még így is jóval lassabb minden.

Akkor nem várta a januárt, Ausztráliát?
De, a kedvenc országom volt az első pillanattól kezdve, de a teniszt valahogy nem éreztem.

Ez a pároson is meglátszott, mert már bőven a világ legjobbjai között jegyezték párosban, de itt a negyeddöntőig sem sikerült eljutni egyszer sem, egészen tavalyig.
Igen, meg kellett szoknom az itteni körülményeket. Az is sokat segített, hogy az elmúlt években már megtehettem, hogy a felkészülési időszakban elmentem melegebb, az ausztrálhoz hasonló helyekre.

Babos Tímea mindig örömmel tér vissza AusztráliábaForrás: AFP/2018 Getty Images/Ezra Shaw

Igazából mi az első emléke Ausztráliáról? Egy európai számára azért ez mindig különleges. Eljönni a télből a nyárba. Egészen más növényvilág, az állatok.
Nem az Australian Openhez kapcsolódik. Apával jöttünk pár 25 ezres versenyt játszani. Nagyon brutális helyeken jártam. Kalgoorlie például egy Perthtől 600 km-re található bányaváros, és arról híres, hogy nincsen vizük. Egy földfelszín feletti csövön viszik oda a vizet Perthből. Emlékszem, apa pólójának a hátán 57 darab legyet számoltunk meg. Csak légy van abban a városban. Bendigóban nyertem egy 25-öst.

Volt olyan, amitől előzetesen félt? 
Nem. Kígyót épp tegnap is fogtam, egy óriási pitont. Nem is tudom, hány méteres volt. A kígyóktól nem félek.

De ez a tegnapi nem egy véletlen találkozás volt? Nem a szobájába siklott be?
Nem. Az Australian Openen mindig van egy állatok napja, és ilyenkor hoznak ide különleges ausztrál állatokat. Tegnap fogtam alligátort, pitont, koalát, kengurut. Imádom az állatokat. Most is elmentem már egy állatvédő telepre, ahol a beteg állatokat szedik össze. Rengeteg kengurut simogattam, etettem.

Visszakanyarodva megint a teniszre, a tavalyi sikerekre gondolom nem csak az idén jó visszaemlékezni.
Persze, de nekem nem azért kedves egy verseny, mert jól játszom rajta, hanem azért, mert tetszik a verseny. Az ausztrál tornák, az ausztrál mentalitás, a szervezés az nagyon egyedi. Szerintem minden játékos kedvence.

Kilenc éve jár ide, és ennyi idő alatt is rengeteget fejlődött ez a már 2010-ben is világszínvonalú komplexum. A játékosok értékelik ezeket a fejlesztéseket?
Természetesen, tényleg hihetetlen, hogy egyik évről a másikra is mi mindent képesek még jobbá tenni. Az idén úgy éreztem magam, mintha egy labirintusba érkeztem volna. Megváltozott minden. Új étterem, új öltözők, új regenerálócenter, minden új. Nagyon pozitív ez a szemlélet, de nekik is érdekük, hogy a játékosok jól érezzék magukat.

Új-Zélandon járt már korábban, de az aucklandi WTA-versenyen először indult. Az milyen?
Nagyon jó verseny, oda bármikor szívesen visszamennék. Nagyon szeretik a teniszt, és a szervezés is kifogástalan. Az első körös páros meccsünk telt házas volt, imádják az emberek a teniszt. Isteni a kajájuk, a halaik. Van egy nagyon híres lazacuk, a királylazac, ami olyan pink színű, hogy hihetetlen, de édes. Nagyon jól éreztem magam, az év egyik legszebb versenye.

A tunéziai Jabeur jó sorsolás? Örüljünk neki? Teljesen mindegy?
Teljesen mindegy, mindenki tud teniszezni. A férfiaknál a 80. nem tudja felvenni a versenyt az élmezőnnyel, míg a nőknél ez nem így van. Nálunk a 80. pont úgy el tudja verni a világelsőt, mint bárki más. Nagyon pici dolgok számítanak, döntenek. Amit tudok, azt megteszem, négy napom volt felkészülni. Most a lépésről lépésre a legfontosabb. Nem azért jöttem ide, hogy megnyerjem ezt a versenyt. Azért vagyok most itt, hogy olyan mentalitással játsszam, amivel tudok majd nyerni is.

Babos Tímea és Kristina Mladenovic a csúcson kezdte a 2018-as évet, de a szezon végén a 2. helyen zárt a magyar és a franciaForrás: AFP/Greg Wood

Párosban, címvédőként azért gondolom, mások a célok.
Persze, párosban mindig más a cél. Szeretnénk címet védeni. Ott a legfontosabb az, hogy minél tovább jussunk. Nem beszélve a vegyes párosról. Épp tegnap mondtam Fucsónak, hogy el ne felejtsünk aláírni, mert azt behúzzuk. Erre kiröhögött, aztán megkérdezte, hogy szerintem tényleg van-e sanszunk. Mondtam neki, hogy bolond vagy, hát még jó hogy van sanszunk. Én vagyok az egyik legjobb párosjátékos a világon, te is rohadt jó férfi egyéni teniszező vagy, aki tud párosozni, persze, hogy behúzzuk.

Tudom, hogy péntek délelőtt Simona Haleppel játszott. Az hogy működik, hogy Babos Tímea a világelsővel edz? Ő szól, hogy Timi, nem akarsz velem edzeni?
Pont így. Csütörtökön kérdezte, hogy van-e már péntekre edzésem. Egyébként volt, de lemondtam, mert nyílván én sem játszom minden nap Haleppel. Úgy volt, hogy a Rod Laver arénában leszünk, de valamit javítottak ott, végül a 11-esen voltunk. Meg is lepődött, hogy a külső pályák mennyivel gyorsabbak, mint a nagyok. Ezek jó lehetőségek. Amúgy szeretnek velem edzeni a játékosok, mert maximálisan odafigyelek, jó ritmust adok, nem hibázom. Edzésen sokkal lazábban, stabilabban tudok teniszezni, mint egy-egy meccsen. Ez sok játékosnak fontos, hogy jót tudunk edzeni.

Mennyire kell amiatt aggódnunk, hogy az idei mérlege kettő mérkőzés, kettő vereség? Az önbizalmát ez biztos nem növeli, de szerencséje sem volt, megint beleszaladt egy olyan kevésbé ismert játékosba, aki aztán meg sem állt a döntőig.
Azt hittem az első versenyen, hogy jó a sorsolásom, aztán kiderült, annyira nem. A csaj utánam megverte Wozniackit, Venust, és a döntőben is vezetett 6:2, 4:2-re, csak elizgulta. Jó teniszt játszottam, azt hittem, hogy nagy a baj, amiért kikaptam az első versenyen, de nem. Tényleg jó meccs volt. A hobarti verseny pedig felejthető, biztos, hogy soha többet nem megyek vissza oda, mert katasztrófa, ami ott van, a tenisz, a körülmények. Egyébként ott is egy jó formában lévő játékossal kerültem össze. Igazából nem érdekel annyira, hogy hány vereség, vagy győzelem lenne a hátam mögött, mert úgy vagyok vele, hogy lehet, most egy-két lépést visszafele kell megtenni ahhoz, hogy utána nagyobbat tudjak előre menni. Tisztában vagyok azzal, hogy még lesz nagyon sok nehéz pillanat, de hiszek abban, hogy ez majd kifizetődik. Ki kell hevernem az elmúlt másfél év mentális nehézségeit. Végre nem érzek magamon olyan nyomást, amit az előző edzőmmel átéltem. Végre nincs bennem az állandó megfelelési kényszer, újra tudok felszabadultan teniszezni. Nagyon jó a szakmai csapatom, jól egymásra találtunk, összehangolódtunk, nem raknak rám felesleges terhet, nagyon élvezem a közös munkát, de idő kell ahhoz, hogy ennek látható eredménye legyen. 

(Az interjú azelőtt készült, hogy kiderült: Babos - és Fucsovics - több pénzért sem hajlandó szerepelni a magyar válogatottban. Azt mondják, a teniszszövetséggel van konfliktusuk, nem pénzről van szó és fontos nekik a címeres mez.)