Lleyton és Serena, Wimbledon uralkodói

Annak ellenére, hogy a kiemeltek sorra buktak el az angol nyílt teniszbajnokságon, a döntőbe mind a hölgyeknél, mind a férfiaknál bejutott az első helyen ragsorolt versenyző. Az ausztrál Lleyton Hewitt élt is a lehetőséggel, simán verte az argentin Nalbandiant, míg a nőknél Venus Williams - Párizs után újra - idén második alkalommal is kikapott húgától, Serenától.

Lleyton, London új királya
Kép: EPA

A második héten nem fogadta a kegyeibe az időjárás a teniszezőket Londonban, ahol nem akadt olyan nap, amikor ne kellett volna esőszünetet tartani. A wimbledoni bajnokság ennek ellenére hatalmas érdeklődés mellett zajlott, a torna történetének második legnagyobb nézőszámát regisztrálhatták a szervezők (469 ezer néző), míg a hivatalos weboldalt több mint hárommillió látogató tekintette meg a két hét alatt.

A meglepetések sokasága között Lleyton Hewitt meg tudta őrizni nyugalmát, és a holland Schalken elleni, ötszettes negyeddöntőt leszámítva zavartalanul menetelt a döntőig. A 21 éves teniszező, Pat Cash 1987-es sikere óta az első ausztrál, aki nyerni tudott Wimbledonban,

megszerezve ezzel második Grand Slam-elsőségét. Nagyobb sikert könyvelhettek a dél-amerikaiak, akik közül hárman (Sa, Lapentti, Nalbandian) is beverekedték magukat a legjobb nyolc közé. Végül a húszéves argentin Nalbandian, élete első wimbledoni felnőtt versenyén a döntőig menetelt - erre dél-amerikaiként utoljára a perui Alex Olmedo volt képes 1959-ben.

"Elhiszed már, hogy győztél?" - kérdezték a hivatalos sajtótájékoztatón Hewittól a Nalbandian elleni 6:1, 6:3, 6:2-es győzelmet követően.
- Még nem! Egyszerűen hihetetlen, nem is tudok mit mondani. Amikor a győzelemért adogathattam, megpróbáltam arra gondolni, hogy az most tényleg a valóság. 40-0-nál felnéztem az eredményjelzőre, s próbáltam arra koncentrálni, nehogy korán örüljek.

- Mit jelent számodra a wimbledoni siker?
- Minden Grand Slam-torna más, a US Open és Wimbledon is. Ausztráliában mindenki tudja, hogy ez a legnagyobb torna. Számomra soha sem a fű volt a kedvenc borítás, de annyit beszéltek a londoni versenyről kiskoromban, s annyi jó játékosunk ért már el ott sikereket, hogy mindig vágytam rá. Amikor először játszottam itt, a harmadik körben Becker vert meg.

- Mit üzensz azoknak a kölyköknek, akik Ausztráliában végignézték a mérkőzésed és látták, amint felemeled a győzelmi serleget?
- A legfontosabb, hogy a helyi klubokban játszó srácok felfogják, számukra is lehetséges mindez. Persze sok munkába kerül, sokat kell érte dolgozni, de semmi sem lehetetlen.

- Mi a véleményed ellenfeledről, Davidről?
- Hatalmas esélyt kapott az élettől. Minden borításon egyformán jó, biztosra veszem, hogy füvön is egyre jobb és jobb lesz. Élvezi a játékot, vissza akar jönni Wimbledonban, s egyszer ő lesz a bajnok. Már a tavalyi US Openen is remekül játszott, legyőzte Escude-t, s Kafelnyikovtól is csak négy vagy öt szettben kapott ki. Lehet idén vagy jövőre már ő nyer New Yorkban.

- Milyennek érezted az idei versenyt?
- Jónak, mert nyertem. De komolyra fordítva a szót, nagyon hiányoznak az igazi személyiségek. Sokan kritizálták annak idején John McEnroe-t, de amióta visszavonult, csak azt hallani, mennyire hiányzik, s milyen jó lenne ismét játszani látni. Így vagyunk McEnroe mellett Samprasszal és Agassival is. Riválisok, de egyben a tenisz nagy egyéniségei.