Vágólapra másolva!
Keszei Ferenc tizennégy hónapon keresztül volt a Haladás trénere, nemrégiben azonban a csapat érdekében okosabbnak látta, ha felajánlja a lemondását. A szombathelyi gárda ugyanis, noha biztató eredményekkel kezdte a bajnokságot, a Győri ETO elleni hazai vereséget követően a tizenegyedik, kiesést érő helyre esett vissza a Borsodi Ligában.

- Milyen emlékekkel távozik a vasi megyeszékhelyről?
- Sok helyen dolgoztam már, de ilyen szenzációs közönséggel még nem találkoztam. Remélem, játékunkkal sok boldog percet tudtunk szerezni a szurkolóinknak. Kedves emlékekkel távozom, nem zártam be a kapukat, szívesen térek vissza a Rohonci útra, hiszen már én is Haladás-szurkoló vagyok.

- Az első benyomás mindig nagyon fontos, Ön pedig csapatával a szombathelyi debütáló mérkőzésén 3-0-ra győzte le a Fradit...
- Valóban nagyon fontos volt az a találkozó, és úgy érzem, hogy a mutatott játék mellém állította a szurkolókat.

- Mi az, amit megváltoztatott a Haladás játékán?
- Először is tisztáztuk az öltözőben, hogy hallani sem akarok pénzkérdésről, holott köztudott volt, hogy hogy időnként csúsznak a fizetések. Másodszor pedig 4-4-2-es felállással és területvédekezéssel próbálkoztunk, ami feküdt is a fiúknak, sőt, így mindenki többet tudott adni valódi önmagából és a stílusából.

- Időközben többször hangoztatta, hogy erősíteni kell a csapaton. Miként sikerült ezt megvalósítani?
- A vezetők felé tolmácsoltam a kérést, miszerint a hátsó alakulaton szilárdítani kellene. Ez vagy egy rutinos kapus, vagy egy sokat látott középhátvéd leigazolásával volt számomra elképzelhető. Takács maradása egyértelművé tette, hogy védőt kell keresnünk. Ezt a problémát sokáig úgy tűnt, hogy Szekér meg is fogja tudni oldani, ám végül nem sikerült szerződtetnünk. Ráadásul Alex is távozott, és bár Filipovics és Preisinger nagyon jó vásárnak bizonyultak, maradtak még problémák a az összeállítás során.

- Aztán szenzációs rajtot vett a csapat. Sokan már a dobogóra várták a Halit.
- Kitűnő kondícionális állapotban kezdtük a szezont, sőt jöttek az eredmények is. Aztán a sérüléshullám visszavetette a csapatot, elkezdődött a bukdácsolás. Tizenkét meccsen nem tudtunk nyerni, igaz az MTK és a Kispest elleni találkozó kivételével minden mérkőzésen volt esélyünk legalább egy pontra.

- Mint mondta, kellemes emlékei vannak Szombathelyről, sőt, eddig inkább pozitívumokat említett. Hibáktól, összezördülésektől, panaszoktól teljesen mentes volt ez a tizennégy hónap?
- Ezek nélkül nincsen munka. Hiba volt például a részemről, hogy az MTK elleni 5-0-s hazai fiaskót követően ráfogtam a dolgot a sérülésekre, holott vészharangot kellett volna kongatnom és felhívnom mindenki figyelmét a kiesés veszélyére. A vezetőkkel sem értettünk egyet mindenben, a véleményük szerint például túl sokat játszottak olyan játékosok, akik csak a keret szűkössége miatt maradtak a Haladásnál. Szombathelyen a panasz nem is igazán panasz, inkább a pénzhiányból fakadó kesergés, ami félő, hogy az osztályok közötti liftezésre kényszeríti a csapatot.

- Vannak már elképzelései a folytatásról?
- Két NB I/B-s csapat is megkeresett. Abban biztos vagyok, hogy az első osztályban még egyszer nem vállalok úgy munkát, hogy az anyagi feltételek vagy a játékosállomány nem alkalmas a kitűzött feladat elvégzésére.

Unger Tamás