Rasszista indulatok a Bastia futballcsapatánál

A korzikai futballdrukkerek a Ligue 1 bajnoki tabellájára rápillantva meglehetősen szomorúak lehettek, hiszen a sziget mindkét futballcsapata a sereghajtók között állt a francia élvonalban 16 forduló után. Mindez az SC Bastia esetében számított nagyobb meglepetésnek, hiszen az együttes 1992 óta tagja az első osztálynak, és a jelenlegi pontvadászatot is pazarul kezdte - ezt követően azonban tíz mérkőzésen keresztül képtelen volt nyerni.

Az SC Bastia a legutóbbi pontvadászatban ugyan csak a 17. lett, vagyis éppen elkerülte a kiesést, de ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a bajnoki hajrában az elnök és a vezetőedző közötti konfliktus negatív hatással volt a csapatra, amely az utolsó hat bajnokiján még csak gólt sem szerzett.

A nyáron aztán visszaköltözött a nyugalom a klub háza tájára, az egyesület élére új elnök került Louis Multari személyében, és a kispadon is változás történt: a csapat új mestere a tősgyökeres korzikai Francois Ciccolini lett, aki azt szerette volna elérni, hogy a Bastia visszatérjen a gyökereihez.

A keret átalakítása is ennek megfelelően történt, hiszen főleg olyan focistákat igazolt a klub, akiknek volt valamilyen kötődésük az egyesülethez: így visszatért az Armand Cesari Furiani stadionba a korábban már itt szerepelt Tony Vairelles, Pierre-Yves André és Fabrice Jau is, miközben az előző idényben itt szerepelt "zsoldosok" nagy része távozott.

Az első fordulókban úgy tűnt, hogy a koncepció maximálisan beválik, hiszen az eredmények remekül alakultak: a Bastia szokás szerint hozta a hazai mérkőzéseit, idegenben pedig nem kapott ki. Mindez azt jelentette, hogy az első három hazai összecsapáson egyaránt egygólos győzelmet aratott a gárda (ráadásul a legyőzöttek között volt a helyi rivális, az AC Ajaccio is), miközben vendégként Nantes-ból, Nizzából és Lyonból is ponttal tért haza. Hat fordulót követően tehát a korzikaiak még mindig veretlennek mondhatták magukat, és a harmadik helyen álltak a tabellán: ilyen jó kezdésről valószínűleg senki sem álmodott az egyesületnél. Ráadásul az új szerzemények is maximálisan beváltak, hiszen Vairelles, André és Jau a csapat hat találatából ötöt szerzett, és az AS Monacótól kölcsönvett Djibril Sidibé is alapemberré vált a gárdában.
Ilyen előzmények után azért kisebb meglepetést jelentett, hogy a negyedik hazai összecsapáson a Bordeaux nyerni tudott a Furiani stadionban, ráadásul nem is akárhogyan, hiszen a Girondins 4-1-re győzte le a Bastiát. Ezt a súlyos vereséget pedig sokáig képtelen volt volna kiheverni a gárda, hiszen a hetedik fordulót követően tíz játéknapon keresztül nsem tudott nyerni!

Idegenben mindegyik összecsapását elveszítette azóta az együttes, de ami még fájóbb, otthon is csak két döntetlenre futotta erejéből, a másik három hazai összecsapáson nem sikerült a pontszerzés. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a gárda egyre lejjebb csúszott a tabellán, és a 15. fordulót követően már csak a 18. helyen állt, ami bizony kiesést jelentő pozíció.

A visszaesés már csak azért is érhetetlen, mert a csapat összetétele csak minimálisan változott, nem voltak súlyos sérülések vagy hosszasan hiányzó labdarúgók - egyedül a középpályás Franck Matingounak kellett kihagynia öt összecsapást. Ugyan csak a jobb oldali középpályás, Jau mondhatja el, hogy az összes találkozón ott volt a kezdő tizenegyben, de Sidibé is csak egy mérkőzésről hiányzott, és Vairelles, valamint Cédric Uras és Pascal Chimbonda is csak két-két összecsapást volt kénytelen kihagyni.

Chimbonda azonban nem sérülés vagy eltiltás miatt nem lépett pályára a 15. fordulóban, hanem súlyosabb okok miatt: a színes bőrű labdarúgót ugyanis az AS Saint-Etienne elleni hazai mérkőzésen (amit a Bastia 3-0-ra elveszített) rasszista inzultusok érték a drukkerek részéről.

A Guadeloupe szigetéről származó jobbhátvéd 2003 nyarán érkezett a klubhoz a Le Havre AC-tól, és hamar alapember lett, sőt, a Bastia egyik legjobbjává nőtte ki magát: az előző szezonban posztján a France Football osztályzatai alapján az egész Ligue 1-ben nem volt nála jobb játékos, és a jelenlegi pontvadászatban is ő számít a korzikaiak legjobb mezőnyjátékosának a ranglistán. Mindez alapján még érthetetlenebb, hogy a szurkolók ők találták meg.

"Azt mondták, hogy nem dolgozok elég keményen, az egyik fanatikus pedig koszos niggernek nevezett, és azt üvöltötte, hogy menjek haza. Ráadásul nem ez az első eset, az előző szezonban is volt hasonlóban részem. Nagyon jól érzem magam a klubnál, 2006-ig szól a szerződésem, és maradni szeretnék, de ha a helyzet nem változik, akkor kénytelen leszek eligazolni" - panaszkodott a focista.