Kahn tizenegy éve érkezett Münchenbe

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt január 6-án!

1972-ben ezen a napon a 16. fordulót játszották a spanyol bajnokságban. A játéknap előtt - mint oly sokszor a történelem során - a Real Madrid állt a tabella élén, a királyi klub 22 pontos volt. A fővárosiak mögött a Valencia CF (21 pont) és az Atlético Madrid (19) nyomult, így a forduló kilenc mérkőzése közül a madridi derbit kísérte a legnagyobb érdeklődés.

A bajnoki címvédő katalánok a szezon ezen időszakában még nem gyújtották be a rakétákat, Rinus Michels legénysége csak a nyolcadik helyről kezdte az évet. Madridban nem nagyon bánkódtak emiatt, a teljes örömhöz már csupán a városi rivális megleckéztetése hiányzott.

A Santiago Bernabéu stadion gyepszőnyegére Medina Iglesias játékvezetővel az élen vonult ki a két csapat, amely az alábbi összeállításban kezdte a játékot: Real Madrid: García Remón - Tourino, Benito, Verdugo, Grande, Zoco, Grosso, Pirri, Santillana, Velásquez, Anzarda. Atlético Madrid: Pacheco Gómez - Melo, Ovejero, Calleja, Adelardo, Iglesias, Ufarte, Luis, Orozco, Irureta, Alberto. A két kispadon sem akárkik ültek, a Realt Miguel Munoz gardírozta, míg az Atléticónál Max Merkel edzősködött akkoriban.

(Aligha gondolhatták, hogy 23 esztendővel később tanítványaik közül Mariano García Remónt éppen napokkal korábban állítják fel szeretett klubja kispadjáról; Javier Irureta bejelenti, hogy a szezon végén búcsút vesz a Deportivótól, míg Luis Aragonés a spanyol válogatott szövetségi kapitányaként dolgozik.)

A fővárosi derbin a Real remekül kezdett, Santillana már a hatodik percben bevette Pacheco Gómez hálóját. A hazaiak 20 esztendős csatárának ez volt 16. spanyol bajnoki mérkőzése és negyedik gólja, azaz a később rendkívül sikeres karrier is nagyon szépen indult. A blancók jobban játszottak az Atléticónál, de Benito kiállítása után bizony jó néhány veszélyes pillanat adódott García Remón kapuja előtt is, de az eredmény már nem változott.

A Real így megőrizte vezető helyét a bajnokságban, az üldözők közül a Valencia CF a Kalmár János irányította CD Málagát győzte le (3-0), míg a Barca a Córdoba ellen diadalmaskodott (4-1). Az 1958 óta Spanyolországban dolgozó Kalmáron kívül még egy magyar mester volt érdekelt a fordulóban, a tabella utolsó helyén szégyenkező Real Betisnél január első napján állt munkába Szusza Ferenc, akinek irányításával a sevillaiak hosszú idő után tudtak ismét nyerni (Sporting Gijón 2-1).

1994-ben ezen a napon jelentették be, hogy a Bayern München leigazolta Oliver Kahnt. A Karlsruher SC 25 esztendős kapusát már akkor az egyik legtehetségesebb német hálóőrnek tartották, de Bodo Illgner és Andreas Köpke mellett még nem tudott a válogatott közelébe férkőzni. Az élvonalban 1987-ben bemutatkozott Kahn 1993 karácsonyáig 116 Bundesliga-mérkőzésen védett, a bajorok ezen találkozók alapján választották őt az 1993-94-es szezon végén visszavonult Raimond Aumann utódjának.

A Bayern akkor 4,6 millió márkáért szerezte meg a később a világ legjobb kapusává választott Ollit, aki 1994 nyarán kezdte müncheni pályafutását.

Dévényi Zoltán