Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt június 5-én!

1968-ban ezen a napon játszották az Európa-bajnokság elődöntőit. Az akkori kiírásnak megfelelően csak a legjobb négy válogatott találkozott fix helyszínen, a program a két elődöntőből, a harmadik helyért vívott mérkőzésből és a fináléból állt.

A korábbi két kiírásban (1960, Franciaország) Szovjetunió, 1964-ben pedig a házigazda Spanyolország hódította el a kontinensbajnoki címet. Harminchét esztendővel ezelőtt Olaszország volt a helyszín, az elődöntőkre Nápolyban és Firenzében, az érmekről döntő összecsapásokra pedig Rómában került sor. A legjobb négy közé a házigazdák nemzeti csapata mellett Szovjetunió, Jugoszlávia és Anglia válogatottjai kerültek, a negyeddöntőben Magyarországot, Bulgáriát, Spanyolországot és Franciaország búcsúztatva.

Firenzében a rendkívül alacsony átlagéletkorú jugoszlávok a vb-címvédő angolokkal csatáztak, a mérkőzést Dragan Dzajic gólja döntötte el a 85. percben - óriási meglepetésre a plávik javára! Ez a mérkőzés is szolgált néhány szenzációval (a legnagyobb jugoszláv sztárok nem szerepeltek; a jugók tíz emberrel nyerték meg a mérkőzést, pedig az angoloktól állított ki egy játékost a spanyol játékvezető), de izgalmakban messze elmaradt a nápolyi összecsapástól.

A dél-olasz városban - értelemszerűen - telt ház, 80 ezer őrjöngő szurkoló előtt kezdődött a másik elődöntő. Összeállítások: Zoff - Burgnich, Bercellino, Castano, Facchetti, Ferrini, Juliano, Rivera, Domenghini, Mazzola, Prati (Olaszország); Psenyicsnyikov - Isztomin, Seszternyev, Kaplicsnyij, Afonyin, Logofet, Lenyov, Bisovec, Banyisevszkij, Malofejev, Jevrjuzsihin (Szovjetunió).

A mérkőzésen, amelyen sem a rendes játékidőben, sem pedig a hosszabbításban nem rezdültek a hálók, a szovjetek játszottak jobban. A szbornaja csak szögletből 16-ot végzett el, s ha nincs a hazaiak remek formában védő kapusa, a fiatal Dino Zoff (aki kétszeresen is hazai pályán szerepelt, lévén akkor még a Napoli profija volt), bizony csalódottan távozott volna a nápolyi publikum. A 120 perc végén az akkori szabályoknak megfelelően pénzfeldobás döntött, Fortuna istenasszony pedig a házigazdák oldalára állt, így Olaszország jutott be a fináléba.