Válságban a baszk labdarúgás

Nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük, a baszk futball még soha nem volt olyan elkeserítő helyzetben, mint most. Ahhoz sem kell nagy jóstehetség, hogy belássuk, ezt a mondatot fél év múlva újból elmondhatjuk, de addigra a krízis minden bizonnyal méginkább elmélyül majd. A spanyol futball bölcsőjében, Baszkföldön valami nem működik.

A spanyol labdarúgás történetét vizsgálva a kezdeteknél ott találjuk Baszkföldet, melynek tradicionális egyesületei állandó szereplői a mindenkori hispán élvonalnak - az FC Barcelona és a Real Madrid mellett csak az Athletic Bilbao maradt teljes története során első osztályú.

Ez azonban az utóbbi néhány évben veszélybe került, manapság pedig reálissá vált a baszk futball zászlóshajójának kiesőjelöltként való kezelése. Nincs jobb helyzetben a többi baszk klub sem, tekintsük át gyorsan a mai helyzetet!

Az élvonalban Baszkföld jelenleg három egyesülettel képviselteti magát, a CA Osasuna a 16., a néhány éve még a Bajnokok Ligájában vitézkedett Real Sociedad a 19., míg az Athletic Bilbao a 18. helyet foglalja el a táblázaton. Akárcsak az előző idényt (kivétel a pamplonai gárda, amelytől idén nyáron távozott a sikeredző, Javier Aguirre), a 2006-2007-es szezont is tapasztalatlan, de a klubhoz ezer szállal kötődő szakvezetővel kezdték meg a csapatok, de mindannyiszor beigazolódott, hogy ez nem vezet eredményre.

Csakúgy, mint legutóbb, most is szezonbeli edzőváltásokra került sor, San Sebastiánban (a Real Sociedad otthona) José María Bakerót a nevesebb, tapasztaltabb Miguel Ángel Lotina, míg Bilbaóban Félix Sarriugartét José Manuel Esnal, azaz Mané váltotta - de inog a kispad az Osasuna szakvezetője, José Ziganda alatt is.

Lotina a nyolcadik fordulóban vette át a gárda irányítását, de azóta sem ünnepelhetett győzelmet, Sarriugartét pedig éppen a hétvégén menesztették, miután a csapat mindössze egyszer tudott egy mérkőzésen három pontot szerezni az ősszel, az újonc kiscsapat, Gimnástic Tarragona ellen.

Nem áll jobban a többi tradicionális baszk egyesület sem, a Deportivo Alavés, amely a fent említett Mané irányításával 2001-ben az UEFA-kupában minden idők egyik legjobb kupadöntőjén maradt alul a Liverpool FC-vel szemben, az előző szezon végén újoncként kiesett az élvonalból, jelenleg a másodosztályban is a középmezőnyben szerénykedik.

Szintén a nyáron esett ki, de a Segunda Divisiónból az SD Eibar, amely így a szebb napokat is látott Barakaldo CF-vel és a Real Uniónnal (itt kezdte igencsak fényes játékospályafutását a neves tréner, Javier Irureta) szerepel egy divízióban - de a Zalla UC még ennél is rosszabbul járt, a nyáron alászállt a negyedik vonalba.

Egyszerűen vizsgálva a hanyatlás okait, a pénztelenséghez juthatunk el, ez azonban nem elfogadható magyarázat, hiszen a baszk egyesületek sohasem a sztárigazolásoknak, hanem remek utánpótlásnevelésüknek és a kluboknál folytatott következetes és magas színvonalú munkának köszönhették sikereiket - minden, az Athletic Bilbaóról íródó cikkben el kell hangoznia, hogy ez a csapat alapítása óta csakis baszk játékosokat alkalmaz, de például egészen néhány évvel ezelőttig a Real Sociedadban sem szerepelhetett Spanyolország más tájairól származó futballista (idegenlégiósok persze igen).

Mégis valahol az átigazolási politika környékén kell keresni a hibát - legalábbis részben -, hiszen példának okáért Javier Clemente, aki az előző szezonban megmentette az Athleticet a kieséstől, nyáron azért távozott a klubtól, mert az nem az ő útmutatásai alapján járt el az átigazolási szezonban (a rendkívül tapasztalt és felkészült szakember jelenleg Szerbia szövetségi kapitányaként tevékenykedik).

Ez az eset pedig rávilágít arra, miért olyan gyakoriak az utóbbi években az edzőváltások a baszk kluboknál: a hozzáértő, tapasztalt mesterek csak úgy vállalják a csapatok felkészítését, ha néhány alapvető igényüket a klubvezetés teljesíti, mert csak így lehet a szintén a vezetők által támasztott célokat elérni. Tehát a hiányposztokra, ha vannak - márpedig minden csapatnál vannak - igazolni kell, mert eltart egy ideig, hogy a valóban remek utánpótlásból egy-egy fiatal felnőjön a Primera División szintjéhez, azonnali eredményeket viszont csak "kész" futballistákkal lehet produkálni.

Ezért vált tendenciává, hogy a klubok az irányítást edzőként gyakran teljesen tapasztalatln, de az egyesületet feltétel nélkül szerető, a feladatot megtiszteltetésként kezelő trénerekre bízzák, azonban gyakorlatilag minden esetben kiderül, hogy ez rossz ötlet - a lelkes amatőr edzőt pedig leváltják, ezzel pedig a következetes szakmai munka is véget ér, a fürdővízzel együtt kiöntött kisded tipikus esete.

Igazi változást tehát csak a legfelsőbb szinteken történő szemléletváltás hozhat, amit Bilbaóban már be is láttak. Szeptemberben lemondott ugyanis a klub addigi elnöke, Fernando Lamikiz, akit Ana Urkijo, az egyesület első női elnöke váltott. Az ő munkájának beéréséhez azonban idő kell, és éppen ez az, aminek most szűkében van az Athletic.

A helyzet tehát, összefoglalva a fentieket, egészen kétségbeejtő, de nem menthetetlen. A baszk fiatalok továbbra is imádnak futballozni, özönlenek a klubok edzőcentrumaiba, ahol jól felkészült szakemberek foglalkoznak velük, ez pedig garancia arra, hogy ha a mostani időszakban nem is áll a helyzet magaslatán, Baszkföld futballjáról fogunk még hallani az elkövetkező évtizedekben.

A baszk nemzeti válogatott eredményei a 2000-es években (legutóbb mérkőzést 2006. október 8-án játszották):
Baszkföld - Marokkó 3-2
Baszkföld - Ghána 3-2
Baszkföld - Macedónia 1-1
Baszkföld - Uruguay 2-1
Baszkföld - Honduras 2-0
Baszkföld - Kamerun 0-1
Baszkföld - Franciaország 0-1
Katalónia - Baszkföld 2-2