Minerulok és Metalulok ádáz csatája

Hetente jelentkező, új sorozatunkban a labdarúgás történelméből ismertetjük meg olvasóinkat jónéhány hihetetlennek tűnő rekorddal. Reméljük, hogy az alábbi sztorikat - amelyek közül valamennyi valós, megtörtént eseményt, sorozatot, eseményt elevenít fel - előző szériánk nevének megfelelően, tátott szájjal fogják olvasni.

Első hihetetlen futballrekordunk Romániában született, a történet 1983 nyarán kezdődött. Keleti szomszédunknál akkor játszották ugyanis valamennyi bajnoki osztályban az első fordulókat, így ekkor léptek pályára a harmadik ligában szereplő csapatok is. Abban a divízióban az idő tájt területi alapon szerepeltek a klubok, a mi főszereplőink a 12 csoportból a nyolcadikban versenyeztek.

Az már az előző szezonban is látszott, hogy ebben a csoportban nem divat a döntetlen, a csapatok a győzelemért járó két pontra hajtanak. A CFR Caransebes elsőségével zárult 1982-83-as idényben a 16 klub közül ugyanis négy egyszer sem osztozott a pontokon, míg további két egyesület csak egy ízben játszott döntetlent. A karánsebesiek mögött a Minerul Anina végzett a második helyen, míg a bronzérmet a Minerul Oravita szerezte meg, így a következő szezon rajtjakor mindkét bányászklubot esélyesnek tartották a feljutásra, csakúgy mint a másodosztályból alászállt UM Timisoarát. Nos, a fehér-fekete mezes temesváriak aligha gondolták, hogy a következő idényt a labdarúgás történetének mind a mai napig legkiegyensúlyozottabb bajnokságában teljesítik.

Pedig így történt, a 16 csapat olyan körbeverést produkált, aminek megtervezése még egy matematikaprofesszornak is becsületére vált volna. A Danila Otiman által irányított UMT Vulcanban (Szászvolkány) kezdte a szezont egy 0-0-s döntetlennel, majd győzelem, vereség, győzelem, vereség következett. Hasonlóan kiszámíthatatlanul szerepelt a többi csapat is, így pokoli szorosan alakult a bajnokság. Az UMT az ősszel csak egyszer tudott egymás után két mérkőzést nyerni, majd pedig tavasszal is a hasonlóan változatosan szerepelt. A dévai Muresul ugyan kis túlzással kiemelkedett a mezőnyből, a gárda 16 győzelmének és hat döntetlenjének köszönhetően 38 pontot szerzett, így hétpontos fórral szerezte meg az első helyet, ám mögötte óriási harcot vívott a többi 15 klub a második helyért.

Nem tévedés, hiszen valamennyi csapatnak szinte az utolsó fordulóig volt esélye arra, hogy felkapaszkodjon a dobogóra, de arra is, hogy egy-két váratlan (na, ez volt az a szó, amely az idő tájt biztos, hogy nem hangzott el a nyolcadik csoporttal kapcsolatban) vereséggel búcsúzzon a divíziótól. Az UM az utolsó fordulóban a Minerul Certej otthonában ugyan 2-1-es vereséget szenvedett, ám ennek ellenére végül jobb gólkülönbségének köszönhetően megszerezte a második helyet. A rosszabb gólmutatóval rendelkező Mecanica Orastie lett a harmadik, míg a szintén 31 pontot összeszorgoskodott Minerul Paroseni a negyedik.

Rajtuk kívül azonban valamennyi csapatnak az utolsó fordulóban is volt miért izgulnia, hiszen a kilenc 29 ponttal zárt klub legbalszerencsésebbje, a Minerul Ghelar már kieső helyen végzett. A mindössze két pont különbséggel végzett 14 klub közül a legkisebb differencia a 10-12. helyen végzetteknél mutatkozott, a három megegyező gólkülönbséget (azonos pontszámnál elsőként ez rangsorolt) produkált csapat közül a több győzelem döntött a Metalul Otelu-Rosu javára, míg a Minerul Anina és a Victoria Calan összevetésében ez is egyezett. A labdarúgás történetében 16 csapatos bajnokságban mind a mai napig nem született ennyire szoros végeredmény.