Amikor még bevehetetlen volt a Bernabéu

Hetente jelentkező, új sorozatunkban a labdarúgás történelméből ismertetjük meg olvasóinkat jónéhány hihetetlennek tűnő rekorddal. Reméljük, hogy az alábbi sztorikat - amelyek közül valamennyi valós, megtörtént eseményt, sorozatot, eseményt elevenít fel - előző szériánk nevének megfelelően, tátott szájjal fogják olvasni.

Az elmúlt héten jubileumi mérkőzést játszott a Real Madrid: minden idők egyik legsikeresebb klubcsapata 1000. spanyol bajnokiját rendezte a Santiago Bernabéu stadionban.

Az ünneplés azonban ezúttal elmaradt (sőt...), hiszen a Levante 1-0-s győzelemmel távozott a szentélyből. Abból a stadionból, amely 1957 februárjától kezdődően több mint nyolc éven keresztül bevehetetlen erődnek számított. A klubtörténet legsikeresebb garnitúrája az idő tájt 121 bajnoki mérkőzésen keresztül maradt veretlen, amely mind a mai napig - s meglátásunk szerint valószínűleg még hosszú évekig - világrekord.

Az 1956-57-es spanyol bajnokságban a 21. fordulóban játszották a második madridi derbit, február 3-án a Real fogadta az Atléticót. A királyi klub az előző pontvadászatban ugyan csak a harmadik helyen végzett, de 1956 májusában megnyerte az első ízben kiírt Bajnokcsapatok Európa Kupáját, az idő tájt pedig vezette a spanyol liga mezőnyét. (A fehér mezesek a BEK-ben az OGC Nice elleni negyeddöntőkre készültek.) Az esélyesebbnek tartott Alonso - Atienza, Oliva, Lesmes, Santistebán, Zarraga, Joseito, Kopa, Di Stéfano, Marsal, Gento összeállításban szereplő listavezető az első félidő közepén egy rövidzárlatnak köszönhetően három perc alatt két gólt kapott (Peiro 28., Miguel 31.), így meglepetésre az Atlético elvitte a két bajnoki pontot. Veresége ellenére José Villalonga csapata megőrizte első helyét a táblázaton, amihez a szezon hátralévő részében is ragaszkodott, így Alfredo di Stéfanóék áprilisban megnyerték a bajnokságot, májusban pedig - másodszor - a BEK-et is.

Noha egy városi derbin elszenvedett vereséget nehéz feledtetni a szurkolókkal, Gentóéknak ez gyorsan sikerült, hiszen attól a februári naptól kezdve hosszú éveken keresztül egyszerűen nem lehetett úgy leülni a Santiago Bernabéu stadion lelátójára, hogy ne hazai sikert, madridi gólokat lásson az ember. A következő nyolc bajnokságból hatot nyert a Real (1958, 1961, 1962, 1963, 1964, 1965), de szépen gyűltek a BEK-serlegek is (1957, 1958, 1959, 1960) a klubházban. Azokban az években nem az volt a kérdéses, hogy sikerül-e pontot szerezni a vendégcsapatnak a Real otthonában, hanem az, hogy megússza-e tisztes vereséggel. A következő hét bajnokságban 105 hazai összecsapásukból 98-at megnyertek Gentóék (eközben 55 alkalommal még csak gólt sem kaptak!), azaz csupán hét alkalommal veszítettek pontot a Bernabéu-stadionban.

Puskás Ferenc a Levante elleni mérkőzésen, az 1963-64-es idényben

A gólzápor is gyakori volt az arénában, hiszen ezen találkozók közül a madridiak 41-szer minimum négy találatot szereztek, 1959-ben például 10-1-re verték a Las Palmast, 1960-ban 11-et rúgtak az Elchének, nyolcat az Oviedónak, majd 1961-ben ismét az Elchének. A délkelet-spanyol város csapata tehát két vendégszereplése alkalmával 19 gólt kapott a Realtól (Puskás Ferenc kilencet jegyzett közülük), mindegyik után Juan García Perezchuecos kapus szedte ki a labdát a hálóból. (Szegény portás három szezont védett a spanyol élvonalban, öt Real Madrid elleni mérkőzésén 32-szer volt kénytelen kapitulálni!)

A sorozatban két mérkőzésen került komolyan veszélybe a páratlan széria. 1959 áprilisában az RCD Espanyol a találkozó 89. percéig 3-2-re vezetett, akkor sikerült Santamaríának az egyenlítés. Ez még a nagy menetelés elején történt, legközelebb csak 1964 áprilisában (a sorozat 108. állomásán) kellett nagyon kapaszkodniuk a fehér mezeseknek. Akkor a Sevilla FC vizitált a fővárosban, Dieguez góljával sokáig vezettek is a brazil Otto Bumbel (az edző később még főszereplő lesz a történetben) tanítványai, ám három perccel a lefújás előtt Puskás gondoskodott a rekordjavításról.

A páratlan széria végül 1965. március 7-én a városi rivális Atlético jóvoltából szakadt meg. A másik madridi sztárcsapat (csakúgy mint 1957-ben) egyedüli spanyol klubként több mint nyolc év után ismét legyőzte otthonában bajnoki mérkőzésen a Realt. A vendégcsapat kispadján Otto Bumbel ült, a győztest gólt Mendonca szerezte a 74. percben.

A leghosszabb bajnoki veretlenségi sorozatok

Real Madrid (spanyol)	1957-1965	121 mérkőzés
Crvena Zvezda (szerb)	1998-2004	96 mérkőzés
PSV Eindhoven (holland)	1983-1989	93 mérkőzés
FC Nantes (francia)	1976-1981	92 mérkőzés
Cobreloa (chilei)	1979-1985	91 mérkőzés
Torino (olasz)	1943-1949	88 mérkőzés

A Real Madrid hazai mérlege a sorozat alatt

1956/57	4	4	-	-	8-1	8
1957/58	15	14	1	-	48-7	29
1958/59	15	13	2	-	65-8	28
1959/60	15	15	-	-	63-9	30
1960/61	15	14	1	-	55-8	29
1961/62	15	14	1	-	38-9	29
1962/63	15	15	-	-	49-14	30
1963/64	15	13	2	-	39-10	28
1964/65	12	11	1	-	43-5	23
összesen	121	113	8	-	409-71	234