Zaragozában minden rendben van

Érdekes helyzet állt elő az év elején a spanyol élvonalban, szinte mindegyik éllovas válságba került, a középcsapatok teljesítménye pedig hétről hétre hullámzik. Egy klub azonban maradéktalanul teljesíti a szezon előtt kitűzött céljait, ez pedig a Real Zaragoza, amely hagyományaihoz híven remekel a kupában, és végre a bajnoki tabellán is előkelő helyet foglal el.

Az új évezredben hiába nyerte meg a zaragozai egyesület kétszer is a hazai kupát (és jutott be harmadszor is a döntőbe), a bajnokságban sehogy sem tudott az első tízbe kerülni, sőt, 2002-ben ki is esett az élvonalból.

Az azonnali feljutás után is maradt az előbbi tendencia, így a klubvezetés a nyáron radikális lépésekre szánta el magát: Víctor Munozt a kispadon Víctor Fernández váltotta (aki korábban már hosszú évekig edzette a gárdát, az ő nevéhez fűződik az egyesület legnagyobb sikere, az 1995-ös KEK-győzelem is), jópár alapembernek számító futballista távozott, a keret viszont az új igazolásoknak köszönhetően így is erősödött.

A legkomolyabb transzfer egyértelműen az argentin Pablo Aimar szerződtetése volt, akiért a klub 11 millió eurót fizetett a Valencia CF-nek, lecsupaszítva ezzel a kék-fehérek bankszámláját. Ennek megfelelően a többi szerződés megkötésekor már kevesebb volt a pénzmozgás, inkább kölcsönszerződésekkel operáltak: így érkezett az idény végéig a VfL Wolfsburgtól a Bohóc honfitársa, Andrés d'Alessandro, a Real Madridtól az uruguayi jobbhátvéd, Carlos Diogo, valamint a Manchester Unitedtől a spanyol utánpótlás-válogatott védő, Gerard Piqué.

Kicsit előreszaladva az időben, a nemrég véget ért téli átigazolási időszakban is ilyen kondíciókkal érkezett a csapathoz a brazil válogatott balhátvéd, Gustavo Nery, aki korábban D'Alessandróhoz hasonlóan a német Bundesligában igyekezett bekerülni az európai labdarúgás elitjébe, kevés sikerrel - az argentin légió ellenben négyfősre csökkent, a középpályás Leonardo Ponzio hazatért a River Plate-be. Most pedig kezdjük elemzésünket rendhagyó módon, az országos kupában való szerepléssel, hiszen a Real Zaragozánál az előző idényben is fordított volt a fontossági sorrend!

Az idei Copa del Rey küzdelmei sok párhuzamot mutatnak a 2005-2006-ossal zaragozai szempontból, hiszen a csapat ugyanúgy a Hércules CF ellen kezdte meg a sorozatot. Az alicantei gárda kiverésében ezúttal a dél-amerikai légiósok játszottak főszerepet, D'Alessandro két, a brazil Éwerthon (korábban szintén Bundesliga-játékos!) egy találattal járult hozzá a sikerhez - idegenben 1-1, otthon 2-0 lett a végeredmény. A következő forduló januárban volt esedékes, a szintén másodosztályú Málaga CF állt a kék-fehérek útjában, de nem sokáig...

Zapater (balra) és Diogo szorongatja Ronaldinhót

Málagában ugyanis Sergio García két, valamint az örök csere, Óscar González egy góljával 3-0-ra legyőzték "Chengue" Moraleséket, így a hazai visszavágón Víctor Fernández azt is megengedhette magának, hogy tartalékosan küldje pályára együttesét, amely így ki is kapott 1-0-ra a másodosztályú alakulattól. A negyeddöntőbe jutás azonban a legcsekélyebb mértékben sem forgott veszélyben, a sorsoláskor pedig erős déja vu-érzés foghatta el a zaragozaiakat, hiszen ismét az FC Barcelona került az együttes útjába, ugyanúgy, mint egy évvel korábban.

Az odavágón pedig ez az érzés méginkább fokozódott, hiszen a tavalyi szenzációs hazai 4-2-es siker után most a Camp Nouban aratott fényes győzelmre kapta fel a fejét a futballvilág, az 1-0-ra végződött mérkőzés győztes gólját Diogo fejelte. A visszavágót február 28-ára tűzték ki, a Real Zaragozának pedig minden esélye megvan arra, hogy megismételje, vagy akár felülmúlja 2006-os teljesítményét - akkor a döntőben parancsolt megálljt a csapatnak az RCD Espanyol, a barcelonaiak meglepően simán és abszolút megérdemelten nyertek 4-1-re a fináléban.

Azóta ezt a csúfságot már kétszer verte le az Espanyolon a gárda, legutóbb éppen múlt vasárnap: Barcelonában Sergio García két góljával (a csatár egyébként a város legismertebb klubja, az FC Barcelona nevelése) alakult ki a 2-1-es végeredmény, míg a bajnokság elején, a második fordulóban a La Romaredában 3-0-ra verte Raúl Tamudóékat az együttes, a mérkőzésen többek között Aimar is betalált.

Ezzel át is térhetünk a Primera Divisiónban való szereplésre, ahol remekelnek Víctor Fernández tanítványai, hiszen jelenleg a hatodik pozícióban állnak, amellyel valószínűleg a végelszámolásnál is tökéletesen elégedettek lennének - de nincs kizárva az előrelépés sem, a negyedik Real Madridnak csak hárommal van több pontja, a már dobogós Valencia CF pedig négy egységgel szerzett többet eddig (emlékeztetőül: a Zaragoza az utóbbi tíz évben csak egyszer végzett a legjobb hat között, az 1999-2000-es idényben negyedik lett a gárda).

A siker titka a kiegyensúlyozott szereplés, illetve az a rendkívül kompakt játékoskeret, amely ezt biztosítja. Eddig ugyanis Víctor Fernández küldte pályára a legkevesebb játékost a Primera Divisiónban, szám szerint 20-at - az ellenpélda a kieső helyen álló Real Sociedad, ahol az edzőváltás és a nagy jövés-menés (négy játékos ment, négy jött az idény során) miatt már 30-nál tartanak, míg az FC Barcelona a maga 21-ével is "jól áll".

A hadrend a jól bevált 4-4-2, melyben legfeljebb a középpályán variál néha a szakvezető, Aimar és D'Alessandro helyének cserélgetésével, vagy a fiatal, saját nevelésű Alberto Zapater kissé hátrébb vonásával - a Diego Maradona által a Bika becenevet megkapott rendkívül kemény középpályás idén is kitesz magáért durvaság terén, az FC Barcelona elleni novemberi összecsapáson Lionel Messi, Edmílson és Andrés Iniesta is az ő hathatós közreműködésével sérült meg.

A kezdőcsapatban jobbára csak sérülés vagy eltiltás esetén történik változás, a védelmet szinte kőbe lehet vésni (César kapus előtt a Diogo-Sergio Fernández-Gabriel Milito-Juanfran kvartett felel az elhárításért), a középpályán a fent említett Aimar, D'Alessandro és Zapater helye biztos, elől pedig csak az a kérdés, hogy Éwerthon vagy Sergio García legyen-e a máris 13 gólnál járó argentin gólzsák, Diego Milito párja. Eközben több tehetséges, saját nevelésű futballista is kopogtat az első csapat kapuján, nagyra tartják a La Romaredában a középpályás Ángel Lafitát, Antonio Longást és a védő Chus Herrerót is.

Két "sztori" kívánkozik még referendumunk végére, kronológiai sorrendben haladva az első Diogo - egyébként már letelt - öt mérkőzéses eltiltását, illetve annak előzményeit kell megemlítenünk, hiszen bejárták a világsajtót azok a felvételek, melyek az akkor még listavezető Sevilla FC bravúros legyőzésekor készültek: a mérkőzés végén az uruguayi bekk a brazil válogatott csatárral, Luís Fabianóval folytatott le egy, a külső szemlélő számára viccesnek ható "ökölpárbajt", melynek során mindkét futballista tanúbizonyságot tett a küzdősportokban való totális járatlanságáról...

Diogo (háttal) és Luis Fabiano emlékezetes bokszmeccse

Nemrég pedig a klub bejelentette, hogy a nyáron kilencmillió euróért leszerződteti az Atlético Madrid játékosát, Gabriel Fernándezt, ismertebb nevén Gabit. Ez őrületes összeg ahhoz képest, hogy a 23 éves játékos nem fért be a Matracosok kezdő tizenegyébe az ősszel, ennyi pénzért kis túlzással akármelyik riválisuk középső középpályását leigazolhatták volna. Látva azonban a Real Zaragoza jelenlegi eredményeit, el kell hinnünk, hogy a vezetés tudja, mit csinál.